(Katt a képre a videóért)
Nektek mi jut eszetekbe erről a zenéről? Milyen érzéseket kelt?
Bennem a büszkeséget az emberre. Hogy ez a faj mennyi mindent elért, és mennyi mindent el fog. Hogy ez a faj egy nap képes lesz elhagyni a végzete által nekirendelt világot, hogy újakat keressen, hogy benépesítse ezt a fölfoghatatlanul hatalmas Galaxist körülöttünk, mely most kiaknázatlanul létezik körülöttünk.
Talán csak mert nagyon Asimov-mániás lettem mostanában, talán mert a 2001: Űrodüsszeiának is ez a főcíme (a film első 20 percét láttam, az baromi unalmas volt), de akkor is, ha valami, hát ez a zene tökéletesen fog illeni azon bátor felfedezőkhöz, akik először hagyják el a Naprendszert, népesítenek be egy másik bolygót, terjesztik ki az emberiség életét a Földről a Galaxisra.
A Galaktikus Birodalomban 25 millió világ 4 kvadrilliárd embere él, és már nem is emlékeznek ezekre a felfedezőkre, már abban sem biztosak, hogy egyáltalán ugyanarról az egy világról származik-e az egész emberiség, azt meg pláne nem tudják, hogy melyik is lehetett ez.
Én pedig csak fantáziálhatok róluk, mert még meg sem születtek.
Meg értelmetlenségeket írhatok minderről, hisz egyetlen százalékát sem tudtam megfogalmazni mindannak, amit kelt bennem a fönti zene, és úgy megírnám nektek mindezt, oldalakat, könyveket írnék, ha tudnék miről, de egyszerűen nem tudok. Nem jönnek a szavak, nem állnak össze a gondolatok, csak az érzés marad. Azt meg nem tudom leírni.
Szentimentális vagyok?
Lenry oldala
