Nem történt semmi az udvar betonozása óta, mert minden drága és mire leírom ezt a mondatot, még drágább lesz, szóval idő, amíg akármire is összegyűlik a tőke.
Mindenesetre elkaptuk a szomszéd srác bátyját, aki történetesen ács és nekiszegeztem a kérdést, hogy vállalna-e egy teraszbeépítést nálunk. Tető, hátfal, oszlopok, pergola...
A pergoláról gyorsan lebeszélt, azt mondta hogy nagyon szép, nagyon jó, csak hát van ez a közép-európai mérsékelt övi éghajlat, na azt nem szereti. Megcsinálja ő szívesen, de 6-8 év múlva neki szóljak megint, amikorra szétrohad a teteje. Ha nagyon szeretném az eget bámulni, akkor polikarbonát.
Hát jó, akkor legyen az...
Persze valójában akar a franc polikarbonát, kb az első évben néz ki valahogy, aztán szépen bemattul meg szétégeti a Nap.
Pár hét múlva jött az ács az ajánlattal meg hogy akkor beszéljük meg hogy pontosan merre meddig hány méter. Vázoltam neki, hogy a polikarbonát sztornó és látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy szerinte is egy gusztustalan dolog, csak azt hitte hogy nagyon ragaszkodunk hozzá... Szóval azt lefújtuk, és végül arra jutottunk, hogy akkor legyen telibe tető. Annyit kértem tőle, hogy legalább egy tetőablakot pajszeroljon bele, ha már nem lehet pergolám.
- Szuper, akkor mikor tudtok jönni?
- Hátőőőizééé...
- Ok, majd szólsz.
Aztán a következő héten egyszercsak megjelentek, mert a beütemezett másik munkáihoz nem kapott faanyagot valami ortodox keresztény ünnep miatt (a fűrészáru jelentős része Ukrajnából jön), a mi teraszunk viszont relatív kevés nyersanyagot igényel, annyi volt, úgyhogy előrevették. Örömbódottá.
Pár munkanap alatt összepattintották.
Nagyon jó ötlet volt a tetőablak, csak kellett volna belőle még legalább kettő a másik oldalra is.
Nagyon sokat ad az épület tömegéhez, és szerintem jól kiegészíti azt, illeszkedik hozzá.
Összehasonlító kép kb ugyanabból a szemszögből. 2019-ben és most.
Féltünk attól, hogy sötétebb lesz a házban, de a konyhán nem sokat rontott, a nappali nagy ablakain bejövő fényre pedig szinte semmi hatással nincs.
Apropó: fény.
A villanyszerelő a második helyre ugrott a fekete noteszemben közvetlenül a burkoló után, miután elhatároztam, hogy a terasz világításának kiépítését a leglelkiismeretesebb szakemberre bízom, aki csak meg tudja ezt csinálni: magamra.
Föld-fázis-null, nem akkora truváj.
Kiszámoltam, összeírtam hogy miből mennyi kell, mindent megvettem, előkészültem. A tervnek egy neuralgikus pontja volt, méghozzá egy új kapcsoló (pontosabban egy duplakapcsoló, de ezen a ponton ez lényegtelen), amit a ház meglévő külső világításának kapcsolója mellé terveztem. Ideális helyen van, az áram már ott van, a villanyszerelő anno azt mondta, hogy ha bármikor akarok egy plusz vezetéket, csak megfúrom a falat föntről, belehúzom a vezetéket és kész is.
Aha. Meg a lónak a...
Mutatom mennyi hely van a fal teteje fölött.
Az OSB a fal külső burkolata, fölötte pedig az a gerenda látható, ami a "koszorú" szerepét játssza, tehát ezen nyugszik a tető. A kettő közti uszkve 40 milliméterbe kellene besuvasztani egy 12 centis gerendát átfúrni képes fúrószárat és fúrógépet.
Kérdezhetitek, hogy miért nem dugom le a meglévő vezetékek mellett a csőben?
Ezért
Teljesen esélytelen plusz vezetéket a falba húzni, mert ha tudnék is lyukat fúrni, cső híján akkor is elakadna a vezeték a falat kitöltő szigetelésben. Hogy ez így szabályos-e? A leghalványabb lövésem nincs. Tűzveszélyességi szempontból szerintem oké, a falban nincs kötés, csak fölötte a padláson, meg a kapcsolók/konnektorok mögött a dobozban.
Szóval talán rendben van, de ettől függetlenül fillérbaszó trógerség.
Mindegy, kapcsoló akkor is kell, ekkor ugrott be, hogy öcsém mesélt valami wifis villanykapcsolóról vagy ilyesmiről, úgyhogy felhívtam, és ő ismertetett meg a Shelly relék csodálatos világával.
Mit tud egy ilyen? Alapvetően arra találták ki, hogy az áramforrás és a fogyasztó közé berakod és aztán az applikációból kapcsolgathatod, plusz egy csomó scriptet tud, hogy pl egyszer megnyomod, akkor lekapcsolja a villanyt, ha kétszer, akkor a többit relé vezérelt lámpát is, ilyesmik, de ami nekem a legfontosabb volt: tudják azt, hogy az egyik relé kapcsolja a másikat.
Így végül három Shelly relét vettem, 2 db Shelly 1-et, amik a két lámpakörre mentek, amiket kapcsolni szeretnék, meg egy Shelly i3-at, amit direkt a többi relé távvezérlésére ajánlanak, három inputja van, amikre kapcsolókat tudsz kötni, ez ment a falba a dupla villanykapcsoló háta mögé.
Az i3 viccesen pici, de pont ezért gond nélkül befér egy kapcsoló mögé. Most akár telefonról is tudom kapcsolgatni a lámpáimat, ha nagyon akarom, de a legfontosabb, hogy fizikai kapcsolóról is, igaz ehhez a méterenként kb. 60 forintba kerülő vezeték helyett vehettem három relét 15.000-ért.
A szerelő meg szüljön sünt.
