A tavasz és a nyár hétvégéinek jelentős részében Kőműves Józsi volt az udvarunk állandó vendége, mert bár überoptimistán úgy gondoltam, hogy lebillentik a betont, elsimogatjuk, 2-3 hétvége alatt meglesz, de ez nyilvánvalóan annak ellenére sem így történt, hogy semmi különösebb fennakadás nem volt.

Az előző részben felvázolt terv ugyebár nagy vonalakban úgy nézett ki, hogy a terasz végébe kell egy hely a garázsnak, az elé némi beton, hogy legyen hol forgolódni az autókkal, kocsibejáró meg járda.

A garázs körülbelül ekkora lesz.

Kőműves Józsinak még tavaly vázoltuk a terv körvonalait, de akkor azt mondta, hogy arra az évre már be van táblázva, de a következőre betervez bennünket és tavasszal beszéljünk, hogy pontosan mit szeretnénk. Kőműves Józsi abban mindenképp különbözik a többi embertől, aki a házunkon dolgozott, hogy be is tartja amit ígér, így március elején fel is hívott, hogy akkor mi a terv?.
Mutattam neki a rajzot, szerencsére nem fakadt sírva a kerek beton gondolatától (mint kiderült, az előző évben gabonasilókat alapozott, szóval nem idegen a téma előtte), annyit kért, hogy vegyek pár tábla vékony OSB lapot, azt óvatosan meg tudja hajtani és akkor tudunk ívet zsaluzni.
A másik fontos kérésem az volt, hogy kész betont szerezzen, amit csak kihoz és leönt a betonkeverő, nekem ne álljon hónapokig több köbméter sóder meg homok meg cement az udvaron, amit aztán mittomén meddig fog egy kis betonkeverővel kevergetni mittomén hány segédmunkás. Rengeteg idő, rengeteg órabér. A betonkeverő sem olcsó, de gyors, tiszta munka és állandó minőségű a beton, ami az üzemből jön.

Az első ütem a garázs helye volt, egy délelőtt elsimították, délután egy csiszolóval végigment rajta, kész.

A következő ütem - egyben a következő hétvége - a garázs elé forduló ív, illetve vele együtt a járda leghátsó szakasza volt.

Előtte

Utána

Utána következett a kocsibejáró belső szakasza, illetve vele együtt a járda

Majd legvégül a kocsibejáró külső szakasza, amiről akkor nem csináltam fotót, de mindenkiben bízom, hogy el tud képzelni két betoncsíkot a homokban.

Közben lett egy mellékprojekt is, egy ideiglenes tároló, hogy amíg el nem készül a melléképület, addig se a szabad ég alatt álljon a fűnyíró meg a robogó meg a biciklik.
Mivel szigorúan ideiglenesnek terveztem a dolgot, így fontos volt, hogy nagyon kevés anyagi ráfordítással szülessen meg egy könnyen elbontható vagy újrahasznosítható épület, ami azért 1-2 (3-5-20) évet kibír. Tehát nem akartam valami konténert venni, meg kész garázst, vagy valami komolyabbat építeni.
Még a ház építése után maradt tizenpár MÁV raklapom, ami az udvar sarkában várta, hogy kezdjek vele valamit, eredetileg vissza akartam vinni a tüzépre, de aztán valahogy mindig elmaradt. Aztán eszembe jutott, hogy ha raklapból lehet kerti bútort, akkor miért ne lehetne kerti fészert is építeni?
Egy szabvány EUR raklap 120x80 centi, a hosszabb oldalára állítva kettő hosszú és kettő magas falat építve lenne egy 240x240 alapterületű, 160 belmagasságú épületem, ami tökéletesen elég a fentebbi cuccok betárolásához.
Annyi raklapom nem volt, ami ehhez elég lett volna (3 oldal, oldalanként 4+1 középre erősítésnek, plusz a tetőre 6, összesen 21), de a munkahelyem raktárában mindig van selejtes raklap, így onnan szereztem plusz alapanyagot. Vízszigetelésnek kértem régi sátorfóliát apósomtól, ezen túl csak a csavarokat és szögeket kellett megvenni, meg pár nap alatt összekalapáltam, talán 10.000 Ft-ba se került az egész.

Fólia előtt, itt még jól látszik a szerkezet.

Egy friss kép, már telepakolva

Az udvart mostanra már egész szépen benőtte a fű (meg a tarack), így már nem hordja a homokot a szél, bár most ősszel valószínűleg rá fogunk vetni még egy sor füvet, hogy tavaszra szebb legyen.

Kva vakond