A cím idézet John Carmacktól

Éppen karácsonyra lett a ház lakható (mert késznek nem mondhatom), így a beköltözés az ünnepek utánra csúszott, alig vártam, hogy lemenjen a karácsony.
Ahogy közeledett a költözés, én úgy lettem egyre türelmetlenebb és idegesebb, végül 28-án, a költözés napjára robbant ez úgy fel, hogy sikerült összeveszni az asszonnyal, ami kapcsolatunk közel 12 éve alatt azt hiszem a harmadik eset volt, szóval érezhető, hogy nem mindennapos esemény.
Az összes szarság, idegeskedés, a melósok balfassága, a vállalkozó nemtörődömsége, az egész rohanás okozta stressz (az előző lakásból dec 31-el ki kellett költözni) akkor tört ki belőlem.
Otthagytunk mindent, és hazamentünk hozzá megbeszélni a dolgokat és kicsit megállni.
Nagyon kellett az a fél óra, amíg senki nem kérdezett semmit...

A két ünnep közt, illetve azóta szép lassan a helyükre kerülnek a dolgok, bár egy csomó cucc még ládákban van, de a mindennapi élethez szükséges dolgainkat már a szekrényekből vesszük elő.

Én az új év hetén még otthon voltam, pakoltam. A következő héten jelentkeztek be a festők, hogy akkor az ajtókat lefestenék.
- Mikor?
- Holnap ráérünk kimenni.
- Az oké, de nem tudtok bemenni, már ott lakunk.
- De mi attól tudunk dolgozni.
- Ez azért nem így működik, arra meg egyikünknek sincs ideje, és a munkánk sem olyan, hogy csak úgy otthon malmozzunk most 2 munkanapot. Én kb márciusban fogok legközelebb ráérni arra, hogy szabadnapot vegyek ki. Az asszony augusztusban.
- Akkor nem tudom...
- Szombaton nem dolgoztok?
- Hááát nem szoktunk, de megkérdezem a srácokat.
Végül ez lett, festékszag van a házban.

Még rengeteg a tennivaló.
A vállalkozó részéről nincs körbeszigetelve vagy bárhogyan eldolgozva az alap, pőre beton, legalább 3 konténernyi szemét áll az udvarban, ami egyébként is jobban hasonlít most egy hadművelet színterére mint egy családi ház udvarára, a terasz burkolatán is van még mit befejezni, de ezek a tavasz előtt már szerintem nem lesznek meg.
Részünkről hátravan a tereprendezés, parkosítás, járda és kocsibejáró. Egyszercsak kellene egy normális kerítés, szeretnénk egy szép korlátot a terasz köré, illetve egy melléképületet. Utóbbi két beállós garázst és egy kisebb tárolót foglalna magába, terveim szerint a ház alapján, ugyanilyen könnyűszerkezetesen építenénk meg, de már teljesen magánprojekt keretében. Több ismerősöm is jelezte, hogy szívesen segítene, úgyhogy meglátjuk, szerintem abból lesz is egy spin-off blog

Meg persze hátravan még vagy 40-50 évnyi élet, és ahogy egy kolléga itt megjegyezte valamelyik bejegyzés alatt: egy családi ház sosincs teljesen kész

Hacsak nem történik valami különösebb, említésre méltó, ami megér egy újabb bejegyzést, akkor ezzel én le is zárnám ezt a blogot. Köszönöm az eddigi figyelmet.