A közönség nyomására készült ez a bejegyzés, de az ötlet jó, hogy mit is kellett volna másképp kitalálni vagy szervezni.
Nem írok most le olyan dolgokat, amik a kivitelezéssel függnek össze, azt olvashattátok a korábbi részekben, mert nyilván ma már másképp csinálnám pl a melósok felügyeletét, alapvetően feltételezve, hogy a vállalkozó hazudik, az emberei meg kontárok, és ennek eredményeképp például a terasz burkolása egészen biztosan közelebb állna az eredeti elképzeléseimhez. Bár amilyen jól leragasztották a padlólapokat, rövidesen úgyis újra kell csinálni az egészet.
Azt viszont nem is tudom, hogy volt-e másik cikk, amit ennyire nehezen szültem meg, és ez nem csak azért van, mert lusta vagyok írni, hanem mert egyszerűen alig akadt bármi, ami eszembe jutott volna a témában. Mindjárt megírom hogy miért, de nézzük, hogy végül mi ugrott be.
Kapcsolók, konnektorok: ezt szerintem nem tudod elkerülni. Jajj, de kellene ide egy konnektor, ezt inkább arról a falról kellene kapcsolni, ide fölösleges volt a duplaaljzat, ilyenek. Alaposabb végiggondolással csökkenthető az ilyen helyzetet száma, de voltak kapcsolók, amikért az első hetekben természetességgel nyúltunk valahová, ahol nem volt...
Ugyanígy ház közepén végigfutó folyosóra hiba volt nem kérni legalább egy porszívózós konnektort, mert onnan tök jól el lehetne érni mindent, így meg bohóckodhatok hosszabbítókkal.
Hasonló dolog volt az ablakok nyílásiránya. Mi döntöttük el az összeset, mégis a hálószobák ablakain a kilincset a mai napig a másik oldalon keresem. Nem is értem hogy sikerült így.
A kamra hőszigetelése: jellegéből adódóan ez nem egy fűtött helység, sőt, az év nagyrészében az ablaka is nyitva van. Az egyik fala a WC-vel közös, ez egy egyszerű beltéri fal, plusz hőszigetelés vagy akármi nélkül, és télen zavaróan hűvös tud emiatt lenni a WC-ben is. Ezzel majd lehet, hogy még kezdenem kell valamit.
Ami még zavart, hogy a konyhába kevés fényforrást sikerült tervezni, egyetlen központi lámpa a mennyezeten kevés volt, sem a konyhapultot nem világította meg rendesen, sem az étkezőasztalt, de a gipszkarton-mennyezet egyik előnye, hogy egy lámpát áthelyezni meg egy újat bevezetékezni nem tart sokkal tovább, mint ezt a bekezdést megírni, így ez meg is oldódott.
Nagyjából ennyi.
Miért csak ennyi?
Dióhéjban a trükk: nagyon jól ki kell találni, hogy mit szeretnél.
Kicsit hosszabban: az egész házat nagyon-nagyon-nagyon sokszor végiggondoltuk. Megterveztük, átrágtuk, kitaláltuk. Hogy pontosan olyan legyen, amilyet szeretnénk. A tervezési szakasz, ami a házépítés elhatározása és a tényleges építkezés közt volt, közel két évig tartott. Ennyi idő bőven sok volt ahhoz, hogy meg tudjunk egy olyan tervet szülni, ami megfelel annak az igényünknek, hogy egy tágas, szellős, világos házat építsünk, ahol a közösségi tereket a nap nagy részében természetes fénnyel világítunk be, ahol kellő hely jut mindennek és mindenkinek. Ami modern és mégis otthonos és barátságos.
Ezt a célt pedig maradéktalanul sikerült teljesíteni, mert ha körbenézek itthon, akkor a mai napig az a gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy "de kurvajó lett ez a ház".
)
Én eleve olyan vagyok ezekkel a dolgokkal, hogy majd eldöntjük hogy mi hogyan legyen, asszony meg annyira szeret tervezgetni hogy négy éve mióta beköltöztünk, nem fúrtunk fel még egy képet se a falra (ja mert a panelban ugye nincs olyan hogy beszögelem, aztán jó lesz, max. átrakom), és amikor mondom hogy na, akkor ide most csak felrakok már egy képet, le van ordítva a fejem hogy még nincs kitalálva hogy mi hova kerüljön.... szóval szerintem mi a büdös életben nem fogunk építkezni ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Akkor ordenáré mennyiségben helyeztünk el duplakonnektorokat, hogy biztosan elég legyen. Igaz, így is maradt ki terület, ahova utólag nézve jó lett volna, de a többiről megoldottuk
