Azt hittem majd a 400.000. km körül kezdődik a B oldal, de nem jutottunk el eddig. A múlt heti fagyban egy lefagyott kanyarban megcsúszott a fara és kilinccsel előre vágódtunk egy fának.
Igen, én basztam el, óvatosabban kellett volna menni, de addig a pontig nem csúszott. Ott meg igen.
Sajnos itt a vége, GTK, nem volna gazdaságos gyári biztonságúra megjavíttatni, máshogyan meg semmi sem garantálja, hogy ugyanúgy megvédi majd a benne ülőket, ahogyan engem is, mert én egy karcolás nélkül szálltam ki.
Vérzik a szívem érte, mert elképesztően megbízható autó, még most is haza tudtam vele menni, miután egy traktor kihúzott az árokból.
Hiányozni fog a jellegzetes traktorhangja.
Ötféllel majdnem bármilyen körülmények közt elvolt az AFN motor, kellően erős, dinamikus autó volt, soha nem hagyott cserben.
Nyáron egy akkora utánfutóval jöttem Németországból, amiben családok lakhatnának, és egy szó nélkül hazahúzta. Mondjuk akkor 12l/100km volt a fogyasztás. Öt utassal, klímával, meg egy telepakolt guruló nappalival a hátunk mögött.
Ugyanakkor legalább kipipálhattam, amit mindig is szerettem volna: egy hosszú futást a korlát nélküli Autobahnon. Még 20 évesen is tudta a végsebességét, sőt! 203 km/h volt azt hiszem a vége 
Ez a kép akkor készült, amikor az enyém lett. Hóban vettem. Hóban buktam el.
Ez volt az utolsó kilométeróraállás a baleset után. 331.000-el vettem.
Az első autóm volt.
