... majdnem elmaradt az értékelés.

Végiggondolva 2012-t, úgy gondoltam, hogy az volt a jobbik év, de végigolvasva a tavalyi évértékelést, lehet, hogy mégsem. Még szerencse, hogy blagolok, különben semmire sem emlékeznék normálisan.

Mi is volt 2012-ben? Vettem egy vagon drága és kevésbé drága cuccot, bepótolva huszonévnyi nemvásárlást, akkor is volt egy költözés, egy jóbarátom elköltözött, vége lett a House-nak.
A következő évre elhatároztam, hogy nekiugrok a jogsi/autó/hitelvisszafizetés/ház négyes első elemének, új telefon, sport, tanulás, külföldi nyaralás. Nézzük mi lett ezekből...

Januárban tényleg vettem új telefont, azóta is elégedett használója vagyok a Nokia N9-esnek, mindamellett, hogy mélységesen elszomorít, hogy a Nokia magára hagyta ezt a zseniális, innovatív ötletekkel teli OS-t.
Adtam egy lökést egy igazi magyar mémségnek, a hungarizált mémeknek, a kapcsolódó Logout bejegyzésem 100.000 lekérés fölött jár már.

Februárban szakmailag léptem egy nagyot előre, ugyanis miután a szűkebb cégünkben (a 3D részleg) én voltam a kvázi rendszergazda, felajánlották, hogy akarok-e a tágabban értelmezett cégben (azaz az anyavállalat kiadóban) is rendszergazdulni, én meg persze, hogy elfogadtam, mert végre valami haszna is lesz annak a tudásnak, ami többek közt a Prohardver fórumairól is rám ragad. Azóta technikailag 3 különböző cég gépeinek működéséért felelek, miközben végig ugyanannál az asztalnál ülök
Sajnos emiatt egyre kevesebbet van időm a 3D-re, gyakorlatilag ugyanazt a jelenetet készítem ősz óta, amikor van egy kis szabadidőm Cserébe a rendszergazduláshoz járt egy komolyabb telefon, amit pár hét után szerencsésen arcra ejtettem, de viszonylag olcsón cseréltem a digitizert, így nem lett belőle nagy baj.
(A múlt héten kaptam egy emailt Hollandiából, egy ottani júzer köszönte meg az ebből készült angol leírást, aminek segítségével ő is el tudta otthon végezni ugyanezt a műtétet. Jól esett a visszajelzés)

Hangyányi ugrás: valamikor tavasszal iratkoztam be autót vezetni (lásd a 2012 évvégi tervet), elsőre megvolt a Kresz, és a kötelező 30 órából 46-ot levezetve a forgalmi vizsgát is sikeresen teljesítettem, így már csak a Közlekedési Hatóság volt akadályozó tényező, ahhoz, hogy kocsikázhassak, mert a tömegközlekedésből kezdek kiábrándulni.

Megejtettük a tervezett külföldi nyaralást is, igaz, nem Csehországba... Úgy esett ugyanis, hogy nézegettük, hogy mi érdekes van arrafelé, majd életem párjával arra jutottunk, hogy Csehország tökre pont ugyanolyan, mint Magyarország, csak nem beszélik a nyelvünket, így inkább délre vettük az irányt és Görögországban nyaraltunk. Jó volt, szerettem, repülni baromi jó, mindenkinek ajánlom. Szeptember óta akarok ebből cikket írni, majd talán egyszer neki is állok.

Kedvenc öcsém Németországban találta meg a boldogulását, rajta keresztül látom, hogy mennyire de mennyire mocskosul nem teljesít sehogy sem Magyarország, nem hogy jobban... Annak viszont kifejezetten örülök, hogy megtalálta ott a számítását, és nem itt kell a kilátástalanságban vergődnie.
Ehhez kapcsolódóan jutott eszembe, hogy mennyire nehéz bizonyos embereket pótolni: 2012-ben Budapestre költöző jóbarátom helyett három különböző emberrel kellett összebarátkoznom, hogy valamennyire pótolni tudjam... ez a nem semmi.

A fenti sorokból talán már látszik, hogy kifejezetten jól telt az év első 11 és fél hónapja, de aztán mindenható Pártunk és Államunk valami ködös rémálom eredményeképp 3 nap alatt államosította a tankönyvkiadást, ami egy tankönyvkiadó munkatársaként kifejezetten érzékenyen érintett, ezúton is melegen kívánom a hármasiker sünök farfekvéses szülését minden érintett öltönyös bólogatójánosnak, akinek köze volt ehhez az ámokfutáshoz, amit ők kormányzásnak neveznek.

Persze sem én, sem a cég nem az a fajta, ami csak úgy hagyja magát ilyen apróságoktól zavartatni, mint, hogy kirántják a talaj alólunk, így a cég úgy döntött, hogy ha a magyaroknak nem kell a világszínvonalú digitális és hagyományos tankönyv, akkor majd más országok csemetéi fognak okosodni belőle, így két európai országban is a mi anyagainkból fognak már szeptembertől tanulni, illetve erőteljes tárgyalások folynak afrikai országokkal ugyanerről.

Ami engem illet, ugyanez a tervem: folytatni, amit eddig. A 2012-ben megfogalmazott jogsi/autó/hitelvisszafizetés/ház négyes második elemét ha minden jól megy, akkor a következő hetekben abszolválom, ha nem lesz gond az éppen kinézett A4-essel, akkor már 1 hét múlva rendkívül boldog Audi tulajdonos leszek, és óvatosan nekilendülök a harmadik elemnek, a diákhitel mielőbbi eltüntetésének.

Tavasszal ismét költözök, (ja igen: 2013-ban is volt egy), amint a kivitelező elkészült az épülettel, "szolgálati lakás", életem során a 11. lakás lesz, amit otthonomnak nevezek. Viszek egy macskát is. Szeretem a macskákat, mert csodálatos állatok.
Idénre is terv a külföldi nyaralás, Olaszországot néztük ki, egyik kedvenc történelmi témám a Római Birodalom, így szinte adta magát, Pompeii-t mindenképp meg akarom nézni.

Más terv egyelőre nincs, amíg a munkahelyem biztos, addig maradok a magamnak kijelölt úton.