Hosszú idő után döntöttem úgy, hogy bizony eladom a szeretett iPhone 4 telefonom és kísérletet teszek a nagyra tartott – nem mellesleg Android rendszert használó -, sok-sok év után újra saját telefonos márkaként visszatérő Sony Xperia S megvásárlására. Mikor annak idején bejelentették a telefont, elsőként természetesen az iPhone-hoz hasonló pixelsűrűség, valamint a 12 megapixeles kamera fogott meg, de most jött el az a pillanat, hogy bevállaljam a konkurens megoldást. Mielőtt bárki kérdezné, hog releváns-e a cím, azelőtt nyugodtan mondhatom, az lesz, mivel három hónap alatt volt ezelőtt iPhone 4S telefonom is (hogy miért váltogattam, most az lényegtelen, de volt okom rá). Gondolom valamelyest mindenki érdekel, hogy mi a különbség a két telefon között. Igyekeztem mindent objektíven nézni és aszerint is közölni Veletek, szóval lássuk is a tényeket.

Először talán a külsőről szeretnék említést tenni. Az iPhone 4S-t talán mindenki ismeri, minőségi gorilla üveg elöl és hátul amelyhez egy elegáns alumíniumkeret társul az antennamegoldást tartalmazva. Mérete éppen kézbe illik, úgy, ahogy a 3.5”-os kijelző is, amelyet egy kézzel nagyon könnyen kezelhetünk. Ezzel szemben áll a Sony új zászlóshajója, amely már 4.3”-kel operál. Ez véleményem szerint az a méret, amelyen a böngészés lélegzetelállító, viszont az egykezes használat minimum nehézséges, de általában inkább kivitelezhetetlen egy átlagos kézzel rendelkező ember számára. Anyaghasználat tekintetében a Sony megoldása messze elmarad az Apple-ével szemben, ugyanis többnyire a műanyag dominál. Egyetlen előnye ennek maximum az, hogy egy véletlenszerű leejtés esetén kisebb az esélye a károsodásnak, de mindenképpen olcsóbb a cserélése. Az antennák itt az alsó részen helyezkednek el, amelyet egy szép átlátszó megoldás vezet a készülék fő részéhez. Vastagság tekintetében az iPhone viszi a prímet, ugyanis bő 1mm-rel vékonyabb az Xperia S-nél. Dedikált gomb az előlapon csak az iPhone-nál van, az Xperia S három – Androidhoz szükséges – érintésérzékeny “gombbal” rendelkezik, viszont elég buta megoldásként az ikonok felett kell ezeket megnyomni, és elég nehezen lehet eltalálni őket, megszokással már növelhető eme átlagérték. Ami nekem még tetszik nagyon a Sony-ban, hogy van a kijelző felett egy információs LED, ami több színen képes villogni, SMS, whatsapp, töltöttségi szint szerint.

Vegyük számba most a belső komponenseket, amelyeknek összehasonlítása nem egyszerű, mivel teljesen más struktúrával rendelkeznek, s más rendszereket hajtanak meg. A 4S-ben egy kétmagos Apple A5 chip teljesít szolgálatot, magonként 800MHz-es sebességgel, amellyel szemben a Sony-nál egy szintén kétmagos, de 1.5GHz-en pörgő Qualcomm Snapdragon S3 áll. GPU tekintetében az iPhone egy PowerVR SGX543MP2-vel rendelkezik, a Sony pedig egy relatíve erős Adreno 220-szal van felszerelve. Mindezekhez előbbinél 512MB dukál, utóbbinál ez már 1GB-ot jelent. Hogy a specifikáció mennyire nem mérvadó, az a néhány bekezdéssel később leírt sebességnél olvasható. Belső tárhely szempontjából az a Sony-ra és az Apple-re is igaz, hogy nem bővíthetőek, azonban amíg a japán gyártó terméke kizárólag 32GB-os tárhellyel kapható, addig a cupertinói 16, 32, valamint 64GB-os formában is megvásárolható.

Rátérve a „Retina” háborúra, tekintsük meg a kijelzőket. A Sony megjelenítője egy Mobile Bravia Engine-nel felvértezett, 4.3”-es és 720×1280 felbontású HD képernyő, amely 342PPI-t jelent, s ami túlmutat még az iPhone 4S e specifikációján is. Számokkal kifejezve ez 3.5”-et, 640×960 felbontást és 330PPI-t takar. Számomra sokkal érdekesebb a pixelháború, mint a vékonyság kérdése, 1cm alatt ugyanis már minden vékonynak számít. Ha őszinte akarok lenni, a Sony megoldásán élvezet internetezni, filmet nézni, vagy képeket visszapörgetni, ám kicsit mégis úgy érzem, hogy a Apple az élesebb, vagy egyszerűen csak fura módon éles a Sony megoldása. Tény ami tény, mindkettő telefon olyan pixelsűrűséggel rendelkezik, amely egy csodálatos technológiai megoldás eredménye.

Vegyük most a térerő részt, amely az iPhone 4 „antennagate” problémája után (nem mellesleg én sosem éreztem) az iPhone 4S-ben már tökéletesre sikeredett, viszont a Sony-nál szintén fellelhető. Mivel minden vezeték nélküli megoldást szolgáló modul a legalsó részbe került az Xperiánál, így bizony alul fogva könnyen előidézhetjük a térerőcsíkok csökkenését, ám ez nem nagyon hat ki a telefonálásra, viszont mobilnetes kapcsolatnál már kicsit talán lassul a honlapok betöltése.

A WiFi érzékenység mindkettő készülék esetén megfelelő, támogatják a b/g/n szabványt is, valamint egységesen képesek hotspot funkcióra. Bluetooth tekintetében viszont az Apple megoldása odaveri a Sony-t a falhoz, mivel előbbiben 4.0-ás, utóbbiban csak 2.1-es támogatás található. A hangminőség mindkét eszköz tekintetében kiváló, van másodlagos mikrofon, aktív zajszűrés, nincs gond egyiknél sem. Most is figyeltem a rezgőmotor alakulását, ebben az iPhone 4S sokkal jobb, a Sony Xperia S eléggé műanyaghatárú rezgést produkál, ráadásul sokkal gyengébben.

A hardver ugye a Sony-nál az erősebb, viszont említettem, hogy nem mindig ez a mérvadó, ahogy itt sem. Sajnos az Android 2.3.7 Gingerbread sok eszköznél már a főképernyők közötti lépkedés esetén is képes akadozni, így a Sony telefonján is. Pár wedgetet elhelyeztem minden oldalon, és azok frissítése, betöltése bizony galibát okozhat. Ez általában eltűnik az Android 4.0.3 megjelenése után általában, de most még nagyon zavar. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy ettől még nem rosszabb a Sony, ugyanis az Apple-nél kvázi semmilyen módosítás nem lehetséges, csak ikonok vannak ikonok hátán, amit nem nehéz hardveresen meghajtani. Böngészésnél akadozik nagyon még az Xperia S, amely Flash esetén csak növekszik, remélhetőleg ez is javulhat az ICS kiadása után.

Sokak számára meghatározó lehet a kamerateszt. A Sony felől egy 12MP-es, az Apple részéről pedig egy 8MP-es kamera került „tesztelésre”. Az Xperia S rendelkezik egy dedikált kameragombbal, ami annyiból nem nagy dolog, hogy a 4S-nél ezt a funkciót a hangerőgomb látja el, mégis jobban kézre esik, illetve elég hasznos dolog. Van még egy azonnal piros pontot érdemlő megoldás, méghozzá az, hogy kikapcsolt kijelző mellett hosszan megnyomva a fotóbillentyűt, kb. 2-3 másodperc alatt azonnal lőhetünk képeket, így nem maradunk le a fontos momentumokról, amelyeket nagyon rövid idő alatt kellene megörökítenünk. Beállítási lehetőségeket nem kell nagyon hasonlítgatnom, az Apple-nél nagyjából semmi sincs gyárilag, míg a Sony-nál mindent beállíthatunk, így a felbontást, ISO értéket, fénymérést, fehéregyensúly, ráadásul van mosolyérzékelés, mótivumválasztás, önkioldó, panorámafotózás is. Videók tekintetében mindkettő képes Full HD felvételre 30 Fps sebességgel, szóval ebben nincs különbség. Visszanézve a fotókra, két dologra figyelhetünk fel. Egy, hogy a Sony azért itt képes legyőzni az Apple-t, nem csak a felbontás, hanem a részletesség, vonalélesség, színhűség terén is. A másik érdekesség pont mégis az, hogy a visszanézés sokkal lassabb a Sony-nál, talán éppen az előbb felsorolt dolgok miatt. Nekem nagyon hiányzik minden telefonból a HDR-képesség, az iPhone-nál ez nagyon gyorsan működik, és rengeteget lendít a képek szépségén. Program persze van rá Androidon is, de nagyon lassú, és minőségben rosszabb. Gyárilag most a HTC One S képes HDR-re, de tesztek alapján ott is lassúnak bizonyul (de legalább van). Gyenge fényviszonyok között mindkettőt egy kis LED-es vaku segíti, ez azonban a 4S-nél jóval erősebb, képes bevilágítani egy átlagos szobát, a Sony viszont talán ennek a 70%-át tudja. Fontos megjegyezni, hogy a videók rengeteget esznek a tárhelyből, az Xperia S-nél például 16 másodpercnyi videó közel 40MB-ot emészt fel.

Játékok terén nehéz különbséget tenni, ugyanis az iOS rendszerre sokkal több, vagy legalábbis számos kizárólagosan erre a rendszerre készített játék érkezik, de az Android is bővelkedik lehetőségekkel. Mindkettő készüléken röccenés nélkül fut bármelyik játék, de sokszor futottam bele olyanba, hogy valami a Sony-n nem indult el, ezt majd optimalizálják, nem a telefon hibája.

A GPS-nél eddig számomra az iPhone volt az etalon, mivel mire betöltöttem a programot (iGO, Navigon) már meg is találta a műholdakat...eddig nem volt ehhez hasonló telefonom, pláne nem Androidos berkekben, ám ezt az Xperia S megváltoztatta! Olyan gyorsan rögzíti a helyünket, hogy pislogni sincs időm, ebben az iPhone 4S előtt van mindenképpen. Ez a sokat utazóknak, vagy új helyre költözőknek igencsak fontos kritérium lehet.

Utolsó előtti szempontként a böngészést néztem meg. Mindkettő szerkezet nagyon gyors, még a nehezebb, vagyis jóval több képet és adatot tartalmazó oldalakat is könnyedén tölti be, az oda- és visszalépkedés is zökkenőmentes. A Sony támogatja a Flasht, ami még mindig számos alkalommal tud hasznos lenni, ám ha ez nem lenne, akkor sem kellene idegeskedni. Megvan az ára is a Flash támogatásnak, bekapcsolva igencsak akadozóvá válik a görgetés, ami engem speciel nagyon zavar, ráadásul erre alapállapotban is képes a telefon. Talán – mint mondtam – az új Ice Cream Sandwich megjelenésével ez változni fog, de ameddig nem történik meg, addig ez csak remény marad.

Végül térjünk rá az akkumulátorra. Amikor kijött a 4S, azonnal feltűnt mindenkinek, hogy hihetetlen sebességgel képes lemerülni. Az 5.1 óta kikapcsolhatóvá vált a 3G funkció, így sokat javult az élettartam, de könyörgöm, egy okostelefonnak lényegi eleme az internet, nyilván nem fog az ember Edge adatátviteli sebességgel szenvedni, ha már van sebesebb megoldás, pláne a növekvő 4G-s igény közepette. Lényeg, hogy elfogadható az akku teherbírása, de messze nem elégséges. Hogy ne legyen őszinte továbbra sem a mosolyunk, arról a Sony is gondoskodik, mivel a HD kijelző úgy eszi az akkut, mint egy vérszomjas oroszlán. Az Androidban van egy funkció, amivel az akkuhasználatot mérhetjük, itt ki is tűnik azonnal, hogy számos program „multitaskingolása” is maximum 30%-nyi energiafelhasználást jelent, a többit a kijelző zabálja. Így megkockáztatom, hogy sikerült még az alap 5.0-ás iOS idejében lévő iPhone 4S-t is alulmúlni, ha normálisan használja az ember, a nap végére erősen imádkozhat, hogy ne kelljen tölteni a telefont, de én például mobilnetes böngészéssel és állandó szinkronizációval képes voltam reggel 8 és délután 16 óra között nullára tenni az akkut.

Ezek után mit lehetne mondani? Nehéz döntést hozni, jó szokás szerint nem is fogok, abban legalábbis biztosan nem, hogy az iOS vagy az Android a jobb, mindkettőben számos olyan dolog van, amit jobban szeretek, mint a másikban. Kamera téren a Sony jobb, bővebbek a beállítási lehetőségek, nagyobb a felbontás, élesebbek a képek. Kijelzőnél mindkettő perfekt, de hiába rendelkezik magasabb PPI értékkel a Sony, valahogy az iPhone számomra élesebb volt. Böngészni viszont épp a 4.3” és HD felbontás miatt lélegzetelállító dolog az eszközön. Itt újabb ok-okozati viszony áll fenn a kézreállásban is, mert a Sony már egy picit nagy, nem lehet könnyen elérni a túlsó ikonokat, ahhoz már olyan módon kell fogni a telefont, ami utcán sétálva, vagy buszon nem ad kellő biztonságérzetet. Játékoknál mindkét készülék hibátlanul teljesít, a minőség talán e téren az iPhone felé hajlik az App Store miatt. Anyaghasználat szempontjából viszont kétség sem férhet az Apple üdvöskéjének elsőségéhez, a Sony Xperia szériái közül talán a P szállhatna itt versenybe a fémes burkolat miatt.

Nagyjából tehát ennyi, nem bántam meg a váltást, mert sok új dologgal szembesültem (bár volt már Androidos készülékem is jópár – Samsung Galaxy S2 is többek között -), de én úgy érzem, hogy legkésőbb a következő generációs iPhone megjelenésekor visszaváltok az iOS rendszerre. Bármelyiket is vásároljátok meg, nem fogtok csalódni, de a Sony Xperia S akkor válhat közel tökéletes telefonná, ha kijön rá az Android ICS. Remélem tetszeni fog a cikk Nektek, ha pedig valaki a két eszköz között hezitál, annak segítettem egy kicsit a döntésben. Egy konklúzió számomra biztos van a két készülékben, méghozzá az, hogy a 300 PPI feletti érték immáron minimum elvárás, bármi, ami ez alatt van, már nem mondható élesnek. Ha bármi kérdésetek van, örömmel állok rendelkezésre!

Teljes cikkem az iPhoneHungary.hu-n!