Hogy miért is játszom? Hát mert szeretek.
Mindig is szerettem játszani. Minden egy C64-el kezdődött és onnantól kezdve a Gameboy-on keresztül a Playstation-ön át a World of Warcraf-ig jöhetett szinte bármi. Legyen az videojáték, társasjáték vagy bármi más, nincs olyan korszak az életem során, amikor ne élvezettel ültem volna le a gép, a tv vagy a játéktábla mellé, akár egyedül, akár társaságban.
Szeretek olvasni játékokról. Híreket, fórumokat, videókat a youtube-on. Várom az összes konferenciát az év során, ébren vagyok sokáig, hogy elsők között olvassak a legújabb játékokról, a legfrissebb konzolokról. Sokszor van, hogy elülök a gép elé, hogy most csinálok valami értelmeset, csak előtte még ránézek itt a fórumra vagy kedvenc internetes újságomra, majd azon kapom magam, hogy lassan éjfél és ideje lenne eltenni magam másnapra.
Volt egy kis bolt a városban, ahol laktam, neve most hirtelen nem jut eszembe, de valami Sega-val kapcsolatos volt, talán SegaSonic, így egybe. Egy panelsor melletti garázsban volt az egész. Suli után elég gyakran betértünk haverokkal játszani egy kicsit. Emlékszem a napra amikor jött egy Nintendo64 valamikor '97 nyarán, pont akkor bontotta ki a boltos és kötötte rá a kis tv-re, majd betolta a kazettát, valami Star Wars játék volt, most nem ugrik be a neve. Fantasztikus volt, olyan látványt és irányítást nyújtott amihez foghatót akkor még nem látott egyikünk sem.
Egy másik ilyen emlékem a Saturn-hoz köthető. Ez talán 1 évvel korábban történt, a helyszín ugyanaz. Nem a bolté volt a gép. Amikor betértünk egy srác (talán a tulaja) épp a Virtua Fighter 2-t tolta és mesélt róla, hogy milyen erős a vas, hogy félmillió poligont tud megmozgatni másodperceként, mi meg azt se tudtuk mi a poligon. Jó volt, na.
Hogy egy PC-s történet is legyen. Főszereplő a Quake, az év talán '96, az állunk szintén a földön. Csak ámultunk a látottakon. "Az első játék ami teljesen 3D-s játék", "a pályák is teljesen 3D-sek", "interneten lehet egymás ellen játszani", hallgattuk a "nagyokat" és néztük ahogy játszanak vele, talán órákon keresztül.
Tudom persze, hogy ezek nem olyan emlékek mint az első szerelem, első csók és az élet többi nagy dolga, de nekem azért kedvesek és féltve őrzöm őket és most megosztom itt, hátha más is így dönt.
