20 vagyok. Hátam mögött egy szakma, jelenleg egy egyetemet és egy hatósági képzést (nagyon más szakirányban) tolok párhuzamosan + 2 munkahely (egyik sem HO) + aktív zenetanulás már több hangszeren + bolondulva vagyok a gépekért, járom az országot mindenféle alkatrészek után, ahogy értékeléseimből is látszik. Egyszóval nem vagyok egy otthon ülős introvertált emberke, sokféle emberrel találkozom, de mindig úgy érzem, hogy elvi ellentétek vannak. Bizonyára itt tudnák páran írni, hogy régen is pont ez volt, de azért kiírom, hogy milyennek látom a helyzetet az én szemszögemből.
[Innen is üdv az ismerősöknek 
]
Már régen tervezem ezt megírni, de egy személyes tapasztalat indította ezt az írást.
Nyilván személyiségi jogokat tiszteletben tartva fogok írni, ezért nem pakolok bele minden részletet.
Nyáron ifi kísérőként szoktam járni a néhai általános iskolám felsős nyári táborába. (Félreértés ne essék, nem azért jön ez most ide, mert a gyerekekhez vonzódnék). Ezt a tábort nehéz lenne körülírni külső szemlélők számára; nagyjából (helyszínében és jellegében is) az úttörő táborokra emlékeztet, csak itt a tanárok is vagy fél évet készülnek, hogy valami elképesztő élményt nyújtsanak 9 napban (innen is le a kalappal). Ez a színvonal, meg a jelleg is inkább az idős korosztályt vonzza vissza általános után is, a táborozók nagyrésze ~14-17, az ifik a 18-25 korosztályban mozognak, szóval rengeteg ember a generációmból és tőlem fiatalabbak közül.
Én is aktívan ki szoktam venni a részem a készülődésből, táboroztatásból és ösztönzöm a fiatalokat, hogy ők is vegyenek részt akár táboron kívül is ezzel kapcsolatos tevékenységekben, mert tudom, hogy nekem is hatalmas élmény volt 15->most évesen. Innen jelentkezett egy csaj, hogy csatlakozna ő is, segíteni nekem, meg a többieknek az iskolát plakátolni, meg tenni azért, hogy még többen jöjjenek. Ez a lány pár hónap múlva tölti a 16-t, alapvetően nagyon közvetlen és nyitott és úgy alakult, hogy el kezdett velem egyre személyesebben is beszélgetni. Én nagyon szeretek dumálni és a gondolataim úgymond mélyen szántóak, mert az elején említett tevékenységeimből adódóan mindenről van elképzelésem és iszonyú sok konzisztens mondanivalóm és ez tetszett neki. Barátságos viszony alakult ki, mert én szeretek mesélni, ő meg szerette hallgatni. Ez egy baráti viszony volt; alapvetően ő kezdeményezett, mert olyan a személyisége, de én élveztem írogatni.
1 év telt el. Az év során ő meg akart öregedni (vagy a szülei akarták) de minden esetre ez lett. Elkezdett egyre ritkábban jelentkezni, akkor is csak instagramon volt nyoma [itt megjegyzem, hogy én nem vagyok hajlandó instagram, fb messenger, stb-t használni, ennyi konzervativitást engedjetek meg, de külső javaslatra csináltunk a tábornak egy instagram profilt, amihez hozzáfértem] majd kiderült, hogy az év során elkezdett felvenni mindent is. Biztos mindenki ismeri innen a szülőt, akinek a gyereke mindent is csinál. Hogy ilyen meg olyan fontos, hogy a harmadik tanult hangszerről odaérjen vízilabdázni, majd a sakkversenyre estére, hogy aztán hajnali egyig tanuljon, hogy kitűnő legyen a bizonyítványa és még elmehessen az iskolai versenyekre is úgy hogy hétvégén minden nap 6 különórája van. Na ez lett ő (nyilván nem pont ezekkel a tevékenységekkel). Eljutottunk oda, hogy már nem tudott részt venni semmiben, nem tudta megoldani, hogy eljöjjön bárhova, még amit írtam is csak átfutotta aztán vagy megírta, hogy úgy be van táblázva, hogy képtelen értelmezni a szép hosszú írásaim, vagy éppen valami nagyon low effort választ kaptam. Én próbáltam rá utalni, hogy nem jó ez így de terelő válaszon kívül semmit nem kaptam. Kezdett elegem lenni, hogy mindent elvállal, aztán mégsem (vagy hajtani kell, hogy 15 percet rá tudjon szánni); érdemben eljutni hozzá nem lehet, így fel is út, ilyen "barátság" nekem nem kell megmondtam, hogy it's over, üldözze csak az eredményeket, amit ő (vagy a szülei) akarnak. (Nem akarom én senkire ráerőltetni, hogy szerintem mi a jó, ilyen korban erre vannak az ember szülei).
Ez volt az 1. Horseman. A lány a mohóság és a megfelelési kényszer áldozatául esett.
Hirdetés
A következő sztori haverom kapcsolata volt.
Bizonyára sokan tisztában vagytok a ma igen népszerű E-girl fogalommal. Ha mégsem, ez igazán az ilyen gaming, roleplay szubkultúrába mélyen beépült lányokat takarja. Kék zöld rózsaszín narancssárga hajak, a japán kultúra imádata, 24/7 game on, vapezés, woke, LMBTQ és iszonyú igénytelenség. (mint egy fiú, csak lányban.)
Haveromnak discordon sikerült felszednie egy ilyen csajt. Iszonyú boldog és elégedett volt, mert első kapcsolat volt; emlékszem madarat lehetett volna vele fogatni. Nem lehetett volna meggyőzni az egyértelmű hátrányokról, ezt nem is próbálta senki. A srác is hibázott (első kapcsolatnál ki nem), de mindketten oda voltak a gamingért és ez elég volt.
3 év telt el. A srácnak szenvedélye lett a gaming. Miután összejött a csajjal, hamar leköltöztek vidékre a csajhoz és rokonaihoz. Rendszeresen hajnali 3-4-5-ig ment a játék. A csaj valami minimális igényű bölcsész irányba tanul, neki nem kellett készülni, viszont a srác gyakran alvás nélkül jött be a suliba. Ennek egy ilyen keményebb képzésen nagyon megvan a hatása, minden félév végén vért izzad a srác, hogy bepótoljon mindent. A lány (a fent írtak alapján) elvárta a kiszolgálást, amit a srác minden esetben meg is tett. Egy iszonyú kapcsolat alakult ki, amiből a srác nem akart szabadulni, mert úgysem találna mást (pedig bőven volt esélye sok helyen). Végül a csaj dobta a srácot valami transz nő/férfiért (nem tudom, ilyenkor melyiket kell írni), aki Litván és távkapcsolatban vannak. (a nemi identitás megint jó kérdés, mert a csaj megállás nélkül kívánt mindenkit) És a vicc az, hogy igazából minden ugyanúgy megy, még szét sem költöztek, csak már nincsenek kapcsolatban.
Ez volt a 2. Horseman. A lány a kélysóvárság és a lustaság áldozatául esett
Innentől igazán csak sokadrendű tapasztalattal a trendek alapján írom, hogy én hogyan látom a dolgokat.
A következő kategória a party arcok. Az egyetemi lányok (már akik bejárnak) 90%-a ilyen. Itt a lényeg a vér-alkohol szinten van, de ezt az életstílust szerintem senkinek nem kell bemutatnom. Minimális erőbefektetés bármibe; maximális befektetés a koncertekbe, egyetemi életbe, stb. Ezzel sosem tudtam azonosulni. Én nem iszok, nem dohányzok főleg nem füveset és nem szeretek ilyen bulikba, koncertekre járni. Ennél szerintem van emberibb módja is a szórakozásnak a hosszú távú hatásokról nem is beszélve. Sosem lennék képes ilyen életet élni.
Ez a 3. Horseman. Ezek a lányok a felelőtlenség és a világi élvezetek áldozatául estek.
Az utolsó kategória az EE. (Jó közelítéssel) Everyone Else. Ezek a jellemtelen plázacicák, közönséges széplányok, akik sosem képesek karaktert szerezni maguknak. Műszempilla, a legújabb Iphone, valami illetlen ruha és mérhetetlen egyszerűség. Én egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy hogyan lehet ilyen életet élni. Ezek a lányok az instagramon (tapasztalatból írom, hogy már a discordon is) kéretik magukat hozzájuk hasonlóan egyszerű, biológiai ösztön vezérelt srácoknak, hogy aztán pár alkalom után vagy összevesznek és eltűnnek, vagy lesz egy szerencsétlen gyerek és utána vesznek össze és tűnnek el. Ép eszű férfi ezt messziről kerüli.
Ez a 4. Horseman. Ezek a lányok a jellemtelenség és tudatlanság áldozatául estek.
És itt állok én. Nem kívánom, hogy a barátnőm zseni legyen, vagy gazdag. Esetleg értsen mindenhez is. Nem várom el, hogy lehessen vele gamelni, ugyanúgy érdekeljék a gépek, mint engem. Nem várom el, hogy testiségekre azonnal kapható legyen, én is lassabban szeretek haladni, ahogy nem is kell 10/10 topmodellnek sem lennie.
Nekem bőven elég lenne egy olyan társ, aki szorgalmas, nem fél megmutatni magát, van jelleme, de mégsem különösen kirívó. Képes az emberi értékeket az anyagiság és az eredmények fölé helyezni, van tartása, osztozhatunk az értékrendemben és az elveimben.
Ez szerintem nem hihetetlen elvárás; egy emberi embert szeretnék csak látni még akkor is, ha nem a barátnőm lesz, hogy legalább úgy érezzem, hogy a korosztályom nem veszett el teljesen. Nem egy lányt ismertem meg közelebbről, de igen hamar erősen be lehetett sorolni a fenti kategóriák egyikébe, megjelentek a redflagek.
Nos ez ennyi lett volna, várom a meglátásokat uraim.
)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
