Sziasztok!
Párommal, karácsonyi ajándéknak kaptunk, egy kis nyaralást (4 nap - 3 éjszaka) Bázakerettyén.
Mint sokan, mi sem mozdultunk és nem is tudtunk sehova sem menni jó ideig, így igen jól jött. Pláne, hogy a Mercit is megjárathattam kicsit végre. Több mint 700km ment bele.
Szóval megkaptuk az utazáshoz a kupont, és nekünk csak az időpontot kellett a szállodával leegyeztetni.
A szálló pedig a Bonne Chance volt.
A szállóról tömören annyit tudnék mondani, hogy pazar. A kiszolgálás, a tisztaság a személyzet a szakértelem, és úgy minden hibátlan volt. Viszont elöljáróban egy apró érdekességet mondanék el. Éjszaka nem tartózkodik a szálláson személyzet, van viszont őrzés! Amit a Portás névre hallgató kutyus lát el. Aki, ha hiszitek ha nem, de elképesztően barátságos. Amikor megérkeztünk, ő fogadott minket az ajtóban, persze közben két gyerek húzta elölről és hátulról is. Hát eszméletlen és Portás a neve 
De minket különösen megkedvelt, sőt páromat főleg, mert ha elindultunk valamerre, már jött is velünk, alig tudtuk visszatessékelni.
A kép ne tévesszen meg senkit. A kutyának egy príma luxusfekvőhelye is volt ezen kívül, de a fotelt ő jobbnak ítélte meg. Persze volt egy társa is a Spenót névre hallgató Macska.
Még Portáshoz kapcsolódóan van egy rövid kis történet. Hát elindultunk párommal az erdőbe megkeresni a fekete tavat. Persze nem találtuk meg. Nem vicc! Aztán a szállóra visszaérve az egyik pultnál álló személyzettől kérdeztük meg, hogy merre van ez a tó, mert mi nem találtuk meg?! ÓÓÓ ott van az kb 2 kilométerre, de kérdezzétek meg a Portást ő oda jár fürödni. Nem vicc. A kutya tudja! Hát eszem megáll. Hát leesett az állunk.
Viszont, mint kiderült, nem csak annyira a pihenésé volt itt a fő szerep. Hanem még ha eddig mi nem is hallottunk a községről, bizony igen híres. Így hamar felkeltette a figyelmemet jó pár dolog. Erről most szépen sorjában.
Bázakerettye más néven Zalai olajfaluként említik, nem mellesleg a Magyar kőolaj termelés hazája. Igen viszontagságos a története, erről talán címlapos írást is lehetne készíteni. A lényege az volt, hogy Bázakerettye, egy összesen pár házból álló falucska volt. De amint az olajat ott megtalálták, azonnal felpezsgett az élet. Fénykorában több mint kétezren lakták, de mára, talán ha 600 a lélekszáma. Amolyan üdülő községgé avanzsálódott. De ez ne tántorítson el senkit. Még ha a története nem is annyira vidám, most a vége sem olyan szomorú. Ugyanis még ha sajnos, de követi sok más Magyar falu avagy helyiség sorsát, kihaló félben van már. De igen szép és gondozott állapotnak örvend.
Továbbá van egy igen felemelő jellegzetessége, hogy a fő utcától eltekintve a házaknál bizony nincs kerítés. Hajdanán így állapodtam meg az ott lakók és ezt tartják mai napig. Nyilván itt is vannak, már omladozó házak, de a többsége bizony nagyon szép. Sőt még kettő darab tégla építésű tömbház is van. Ez is mutatta, hogy bizony, hirtelen lett nagy a lakosság.
A mi részünkről két hatalmas érdekessége volt első látásra a községnek.
Az első a kisvasút. Amit párom tudja, hogy én imádok és mindegyikkel menni kell egy kört. Olyan nincs, hogy nem!
A másik a helyi strand. Bázakerettyei Termálfürdő
Ezeknek mind mind külön történetük van. Ha mindent kivesézek, akkor még holnap reggel is írom a cikket. Így inkább most ebben a blogposztban elmondok néhány részletet. Úgymond elárulok, néhány apróságot, hogy a majd megírott címlapos írásban, mikről is lehet szó. Azt hiszem, hogy egy újabb szép tartalmas cikk írásába kezdek. Remélem ezzel a kis szösszenettel felkeltettem az érdeklődéseteket.
