Páran érdeklődtek a Jobb agyféltekés rajzolás módszere iránt, így végeztem egy "kis" kutatómunkát és úgy döntöttem, írok egy "kicsit" róla, hátha rajtuk kívül még van olyan, akit érdekelne ez a fajta "rajzoktatás".
Tehát lássunk is neki, hogy mit takar ez az elnevezés, mik az ilyen jellegű tanfolyamok céljai, valamint miket tanulnak meg egy ilyen "oktatáson" a résztvevők...

Az elmélet tapasztalati alapja

A lineáris információfeldolgozás a bal agyféltekében történik, míg a globális érzékelő adatokkal a jobb agyfél foglalkozik, így az információkat, amiket kapunk két különböző módon tudjuk feldolgozni, és ez a két mód rengetegféleképpen kombinálódhat egymással. Tehát a J- és a B-mód csak az észlelés fő módjait különítik el.
Feltételezések szerint a két agyféltekét összekötő corpus callosumról (idegsejtnyaláb) kiderült, hogy gátolja az információáramlást a két agyfélteke között, ha az adott feladathoz valamelyik agyféltekének nem kell beavatkoznia.
A szemmel érzékelhető képekkel még nem ér véget az agyunkban történő folyamat, mert amit látunk, talán részben, de lehet, hogy majdnem teljesen megváltozik, átformálódik az emberek fejében a gyakorlatuktól, gondolkodásmódjuktól és múltbéli tapasztalataiktól függően.
Az is előfordulhat, hogy az agy átrendezi - vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja - a retinára érkező képeket, ez alapján feltételezhető, hogy nem a rajzolás okoz gondot, hanem az, ahogy látunk.

A rajzolás, mint (tanulható) képesség

Ha megkérdezünk egy művészt, arról, hogy hogyan rajzol mondjuk egy élethű portrét vagy tájképet, a művész valószínűleg annyit fog felelni, hogy valójában fogalma sincs, kezébe veszi a ceruzát, vagy egyéb eszközt és a dolgok maguktól kialakulnak. Elég neki annyi, hogy egyszerűen rápillant valamire és lerajzolja.
A közhiedelemmel ellentétben a kézügyesség nem kulcsfontosságú a rajzolásban. Ha a kézírásunk olvasható vagy a nyomtatott betűink kibetűzhetők, akkor megfelelő a kézügyességünk, hogy jól rajzoljunk.
A rajztudás legalább egy része a képesség, hogy agyállapotunkat átkapcsoljuk egy más látó/ érzékelő módba, tehát a rajzolás bárki számára elérhető, aki képes megtanulni átváltani művészi érzékelésre.
A rajzolás elsajátításával megtanulunk másképpen látni, a szemünkkel észre fogjuk venni a formák csodálatos nyelvét és ki is tudjuk majd magunkat fejezni ezen a nyelven.
Érdemes szem előtt tartani, hogy a rajzolás nem cél, csupán egy eszköz, hogy megtanuljunk a háttérbe látni az agyunk teljes használatával.
Ahogy az erről a témáról szóló könyvben is írta a módszer felfedezője: ahhoz, hogy egy papírlapra ceruzával ügyesen és élethűen lerajzoljunk egy adott tárgyat, csupán öt alapvető készségre van szükségünk, amik állítása szerint a következők:

- szélek észlelése
- terek észlelése
- viszonyok észlelése
- fények és árnyékok észlelése
- teljesség észlelése

Összefoglalva tehát a rajzolás tanítható és tanulható képesség, a haszna pedig kettős. Megtanulhatunk belépni az elménk azon részébe, ami elősegíti a kreatív és az intuitív gondolkodást, valamint megtanuljuk azt is, hogy hogyan vessük papírra azt, amit látunk.

Na de hogyan is érjük el ezt?

Meg kell tanulnunk a vizuális információt úgy feldolgozni, ahogy a művészek teszik, ennek elérése érdekében pedig olyan feladattal kell ellátnunk az agyunkat, hogy a jobb agyfélteke (J-mód) legyen a domináns, és a bal agyfélteke (B-mód) háttérbe szoruljon.
Az agy a B-módot érzékeli természetesnek főként a beszéd miatt, a J-mód pedig természetellenesnek hat, ám a szerző állítása szerint előtérbe tudjuk hozni mindkét módot, csupán meg kell tanulnunk irányítani az agyunk.
A továbbiakban a könyvön keresztül kapja a feladatokat az olvasót, hogy így erőteljesebben érzékelje az őt körülvevő világot.

**forrás: Betty Edwards – Jobb agyféltekés rajzolás**