Talán páran már tudják, rajongója vagyok a nagy kék víznek, igaz az anyagiak épp csak annyit engednek, hogy a szomszédban vakációzhassak. No ezt nem panaszosan mondtam, hisz Horvátország mindíg rejteget valami plusz szépséget, ami miatt évről évre mindíg újat kapok, több és több élményt mint amit eddíg megtapasztaltam. Tavalyi, vrsar-i nyaralásunk után -amit sajnos /utólag már kissé bánva/ nem dokumentáltam le blog formában -megszületett a döntésünk (menyasszonyom és jómagam volnánk e cikk cseppet sem szenvedő alanyai) hogy 2013 nem telhet el horvátországi nyaralás nélkül. Így amint hazaértünk a 2012-es nyaralásból, szó sem kellett, már a leendő túra utiköltségeinek kikalkulálása járt a fejünkben. Remélem kitalálható volt, igen, sikerült összeszedni a rávalót, idén is kijutottunk.

Előkészületek

Mivel megvan a "rutin meg az évek", rájöttünk, a szállás szerzés nem egyszerű feladat nyáron, ezért logikusnak tűnt, hogy korán kell helyet foglalnunk a jól megérdemelt pihenésünkhöz. Több "kisebb" probléma is járt a fejemben, miközben azon filóztam milyen is az a kuckó, ahová 4-5 napra szívesen járunk vissza, egy-egy átkalandozott este után. Mondani sem kell, természetesen apartmanban gondolkodtunk, hisz a Zimmer Feri, meg a kempingezés nem a mi világunk. A tisztaság, saját fürdőszoba, konyha alapkövetelmény, de ha emellé kapunk extrákat, úgy mint SAT-TV (nézhetjük a közelkeleti blablát, meg a spanyol főzőműsorokat - természetesen csak viccelek) légkondícionáló, csak javítják az apartman státusát a szemünkben....node várjunk.

Apartman, de hol?
Ez egy kardinális kérdés, a leendő utazás szempontjából. Az már adott, menni akarunk, hisz kell a tenger, kell a tengerparti életérzés, a sós levegő, a kikötői bazársor, de a település nem letutizott még.
Elő hát a térképet és molyolás. Isztria, kipipálva (párommal kétszer, én négyszer voltam már), KRK sziget, párommal egyszer, én kétszer jártam már, ígyhát szinte adta magát: menjünk délebbre. Több tényező is e mellett szólt, de talán a legmeghatározóbb: melegebb a tenger. Ezt természetesen nem hasraütésre mondom, hisz az alapos kutatásom az időjárásra is kiterjedt és több weboldal is bizonyítékként szolgált számomra, miszerint, délebbre kellemesebb a klíma.
A józan ész azt diktálta, hogy bár délre, de ne ki a világból utazzunk, mert
1) Még a végén leesünk a Föld nevű tányér széléről, és megpusztulunk ( lásd: Thor c. remekbe szabott mozifilm)
2) A gatyánkat otthagyjuk a benzinkúton az üzemanyag költségek miatt.

Így esett a választás a magyarok által is közismert és szeretett városra: Zadar-ra. Egyszer már voltam, igaz nem a párommal, így ez a hely nem esett ki a kalapból. Hogy Zadar jó választás volt? Majd kiderül a mondókámból késöbb...

Elő hát az Internetet és jön a jóbarát, a goog...na jó, nem reklámozom, nem kapok érte egy petákot sem. Miközben kerestem, egyre inkább az "ez már röhej" gondolatok forogtak a lassan berozsdált agytekervényeimben. Így, lassan 30 évesen nem hiszem el, hogy március végén is nehéz szállást találni augusztus elejére. Elárulom, és pedig DE! Nagyon nehéz, főkébb úgy, hogy nem egy turnust megyünk. Azt tudnia kell a Horvátországba utazó kedves olvasónak, hogy az apartman tulajok ritkán adják ki a szállásokat 1 hétnél kevesebb időre. Turnusváltás szombaton. Tehát ha nem szombattól szombatig tervezi az ember a vakációját, akkor vakarózhat, hogy hogyan is lesz majd helye. Természetesen, mint szerény s jóravaló magyar jómunkás ember fiatal pár, nekünk SINCS sem kolbászos kerítésünk, sem baromfi csülkön pergő rózsadombi villánk, ezért az egy hét szóba sem jöhet. Marad hát a 4 éjszaka 5 nap. Természetesen az informálódó e-leveleimre jöttek is a válaszok: No / Nyet / Kein apartment for that period.

Aztán, mint isteni szikra, megvilágosodtam.
Rég óta ismerek egy Horvátországgal, utazásokkal foglalkozó weboldalt, aminek a fórum oldalán, ha nem is aktív, de amolyan fél-aktív tagja vagyok. Van ott egy kis közösség, akik tapasztalatokat cserélnek, információkat osztanak meg, tippeket adnak. Na Te (CENSORED) Laca, miért nem ezzel kezdted?!

1 nap sem telt bele, és ki lettem segítve egy olyan linkkel, amire nekem is -mint aki a virtuális szupersztrádán szörföl nap mint nap- gondolnom kellett volna. (Ezúton is szeretném megköszönni a csapat segítségét) Az egyik legnépszerűbb szállás foglalási oldal! Hogy én erre nem gondoltam. És bejött! A keresés meghozta gyümölcsét, a szerencsés nyertes: Bibinje lett! Zadartól egy lépésnyire, de mégis falu, ami nekünk szempont volt, mert pihenni is szerettünk volna s hitvallásom szerint egy városban nyugalmat találni olyan, mint tűt találni a szénakazalban. Úgy gondoltuk megtaláltuk a tutit. Legyen ez. Két kattintás és szerencsésen megnyertük magunknak a klímás/konyhás/jól felszerelt szállásunkat július végére, augusztus elejére, 4 éjszaka 5 napra. HURRÁ
Kapcsolat felvétel alkalmával kiderült, a weboldalon hírdetett "előleg nem szükséges" mondat ellenére, elkért a szállás adó 50 EUR-t, de ezen nem akadtam fenn, hisz nem volt még olyan apartman tulaj, aki ne így tett volna, még a sokadik látogatásunk alkalmával is (Vrsar-ban többször ugyanoda mentünk)
Pénzt befizettük, és vártuk a Július 29.-ét.

Lassan elérkezett a nyaralás ideje, benne vagyunk már a nyári szezonban, testvérem, szüleim is letudták már a saját pihenésüket, már mi is nagyon készültünk a pillanatunkra! Az utazás előtti héten több fontos dolgot el kellett intéznünk
1) Biztosítás.
a) Utasbiztosítás, kell, mert mivan ha...így a nyugalom miatt boldogan pengettem ki a pár ezer forintos díjat
b) Autóra biztosítás. És itt most meg is álltam egy fél szusszanásnyira. Sajnos a biztosítóm -ahová az előző autóm is tartozott, ahová évek óta pengetem a fizetnivalót- közölte, 10 évesnél idősebb autóra nem adnak. Hát vakartam a fejem kicsit, hisz én tisztán emlékszem rá, hogy tavaly még kötöttem rá -a kis Fiat Punto-m most 13 éves- de lehet hogy ez már a vég, és tényleg már a "B" oldalon vagyok a magam 30 éves, bekrepált agytekervényeimmel, előfordulhat hogy rosszul emlékszem. Nem tehettem mást, belenyugodtam és megbékéltem azzal, hogy reszkíroznunk kell. Ha megáll az autó a nagy büdös semmi közepén, akkor rögtönöznöm kell majd. Így jártam.
c) "Zöldkártyát" is kellett kérnem, amivel külföldön igazolom, hogy van az autón kötelező gépjármű felelősség biztosítás

2) Pénzváltás
a) Euro: Nos, ebből csak annyit, amennyi a szállásadónak kell - ők többnyire euróban kérik a pénzt. Horvátországba nem is kell több euro.
b) Kuna: Na, ebből minnél több, annál jobb! Ugye EU csatlakozás meg turista szezon, látogatott terület, egy szóval (kettővel): Nem olcsó. De, s ezt itt és most elmondom -gondolom nem mondok újat: balatoni árszint! Körülbelül a balatonihoz hasonlítanám az árakat. Turistákra vannak berendezkedve. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a tengerre néző, város melletti kis falucskában egy fullosan felszerelt apartman ára kb 7000ft/fő/éj talán még olcsóbb is -a szállás- mint a Balatonon. És még csodálkoznak, hogy nyaranta a tengerparton szinte több a magyar rendszámú autó, mint a horvát ("írói" túlzás). Lehet TV-ben, plakátokon reklámozni a magyar tengert, de most őszintén, ha a mocsaras, bokáig érő pocsolya ugyanannyiba kerül mint a kristálytiszta tenger, ahol nem seftelni akarnak a lángossal hanem már az út mellől vidáman invitálnak az étterembe s ingyen megkínálnak pálinkával, frissítővel míg az étlapot lapozod, addíg én szívesebben megyek oda pihenni pár napot, mint a Balatonra. Jó, persze messzebb van, de autóval 5 óra alatt lekűzdhető a távolság. Az üzemanyag költség az, ami a különbség a két potenciális pihenőhely között.

3) Bevásárlás
Mivel van konyha az apartmanban, ezért úgy gondoltuk viszünk rizst, csirkehúst s nekiállunk sütni-főzni, nomeg persze vásároltunk tasakos élelmiszert a "gyors-kaja" jegyében.
Víz, üdítő, rágcsa.....s már kész is az elemózsiás pakk. Hűtőláda, jégakku előkészítve, ruhák összepakolva.

....holnap indulunk.

Első nap

Ébredés négykor, indulás ötkor, így szólt a terv.
Ezt persze keresztbe húzta az, hogy kegyetlen jól esett vízszintesben maradni, s ha nem is a takaró alatt -mert egész héten trópusi forróság uralkodott az országban - de ott és akkor semmi sem tudott volna kirángatni az ágyból. Persze a tudat, hogy pár óra és a tengerbe lógatjuk a lábunkat az hívogató volt, de épp csak annyira volt elegendő, hogy kinyomjam a telefon ébresztőjét, és visszazuhanjak, "ejj, rá érünk arra még".
Húsz, harminc perc múlva, kicsit még az álomtól kábultan lassan összeraktam a gondolataimat, miszerint minél előbb indulunk, annál előbb érkezünk. Ezzel próbáltam elhessegetni a ködöt a szemem elől.
Milyen jó, hogy előre összepakoltunk, már csak az autóba kell becuccolni, mindent pontosan, precízen, hisz a Punto nem egy SUV, itt mindennek helye van, különben nem férünk be. Egy bő órányi pakolás után végre indulunk, előttünk van még 660km.
"Pályamatrica" megvéve, autó megtankolva, vár a sztráda. 50km zötykölődés a jó magyar mellékutakon, Mezőfalva, Sárbogárd, Mezőszilas, Enyingen át Siófokig, ahol feltértünk az autópályára, következő kijáró: Zadar!

A pár hete összerakott kis Punto (előzőleg elég "véres volt a torka" s a fékek sem voltak a toppon) lelkesen fogyasztja a kilométereket, suhannak a fák, az üzemanyag szint jelző mutató ha lassan is, de biztosan fordul lefelé, jelezvén a még megteendő távolság arányát (úgy számoltam, hogy az út kb egy egész tanknyi üzemanyag elégetését teszi szükségessé), zúg a klíma, szól az előzőleg gondosan összeválogatott válogatás CD az autó hangszóróiból. Magyarországon egy megállást terveztünk, egy határ előtti pihenő egyikében. Magyar viszonyokhoz képest egész jónak mondható pihenőhelyet fogtunk ki. Bár a "kézmosó autómata" nem működött, a "női szakaszt" férfiak (is) használták - pedig nem volt teltház -, de legalább nem Toitoi.
Miután ismét nekiiramodtunk, pár perc kellett csak s már a határon várakoztunk. Szerencsénk volt, mert 3 percet álltunk sorba, mire az irat ellenőrző határőrhöz értünk. Automata ablakot "letekertem", iratokat átadtam és vártunk. "Kérem nyissa ki a hátsó ablakot", jött az utasítás (mivel teljesen átlátszatlan fekete autóüveg fóliával van megkínálva a "B" oszloptól hátrafelé minden). Értettem a parancsot! Mikor kikötöttem a biztonsági övem, a határőr rámnéz és már indít is tovább... "Menjen!" Ha jól sejtem, gombbal vezérelhető ablakot várt a hátsó autóüvegek mozgatására is. Így ezt a mozzanatot is megúsztuk, egy percbe sem telt, és már horvát földön voltunk.
Ismét fogyott a távolság, síkvidék, domb oldal, alagutak, mind mind olyan, milyet Magyarországon nem, vagy csak ritkán látni. Tisztaság, karbantartott környezet, alagutak, olyanok, amikre valóban szükség volt - hegyek gyomrában száguldhatunk s nem egy dombot hordtak össze, hogy aztán azt fúrják át milliárdokért - tehát olyan szépséges helyek, amik újfent, sokadszorra vizuális élményt okoztak számunkra.
De mindennek ára van, amit velünk, autósokkal fizettetnek meg. Az autópálya használata fizetőkapus rendszerben működik. A határ után mágneskártyát kapunk, amelyet a szakasz végén (Zágráb) le kell adni, egy jócsomó kunával együtt. A horvát főváros körüli szakasz ingyenes, de ez csak egy kb 20km-es szakasz (nem néztem a km órát, ha több, akkor előre is elnézést kérek a félretájékoztatásért, de a lényegen nem változtat, ingyé' van) melyet ha magunk mögött tudunk, ismét nyomhatjuk a kártyanyomtató gombot (Zagreb - Lucko, ezt a helyet jegyezzük meg, mert emiatt még szentségelni fogunk). És eztán egy hosszú -és drága- szakasz, ahol nincs más, csak a sztráda előttünk, egy-egy pihenővel, benzinkúttal, alagúttal megsékelve. Ha benzinkút mentes pihenőt választ az ember, ott csak toitoi WC van, így ha "dologidő" van s némileg kultúrált környezetre várunk, akkor érdemes egy benzinkutat megcélozni de pont emiatt előfordulhat, hogy a női WC zsúfolásig telik és sort kell várni, ezt bele kell kalkulálni. A férfi részleggel nincs -ekkora- probléma.
Autógyilkos időt fogtunk ki, az út mentén Mercedesek, BMW-k, de távolkeleti csodák is (KIA, Toyota) várták a megváltást, a sárga angyalt. 40 celsius fokot mutat az autópálya információs tábla, ami nem mondott számunkra újat, hisz napok óta ezt harsogták a rádiók, rekord meleg várható. Ez bejött. A luxus verdák megálltak - gondolom padlóig nyomták nekik, vagy a termosztátok adták meg magukat, esetleg szimplán csak letiltott az a millió forintokat érő szuper computer-ük, a lényegen nem változtat - ők álltak, mi a kis 13 éves Puntonkkal robogtunk a cél felé. 6 átautózott óra után végre megláttuk a tengert. Hegytetőn voltunk, kacskaringós autópálya szakaszon jutottunk közelebb a parthoz. Ez kétes érzéseket szült bennem. Egyrész örültem, hogy végre lassan célba érünk, másrészt az út kicsit elvetette bennem a kétely magvát, hazafelé hogyan fogunk vissza mászni a hegyre? Ez utóbbi, végül elült bennem, hisz új élmények kapujába érkeztünk, elénk tárult Zadar.
Bibinje település Zadartól délre fekszik, épp annak határában, így egész könnyen odataláltunk, Sukosan falun keresztül. Streetview nevű csoda segítségével tökéletesen tisztában voltam a szállásunk poziciójával, így probléma nélkül gurulhattunk be a csodás, virágokkal díszített, lila színű apartman udvarára. Indítókulcs elfordít, motor elhallgat, csak az utazók félig halk szusszanását hallani: megérkeztünk.
Fél perc, csak ennyi s már kinn is voltunk az "ezüst nyílból" és kerestük a bejáratot. A kaputelefon másik végén egy kisgyerek hangja hallatszott egy számunkra érthetetlen nyelven (természetesen horvát), de egy pillanat alatt meg is érkezett a tulajdonos, aki idegennyelv tudás híján Activity-vel kommunikált. Végül megértettük, kell a személyi hogy le tudjon papírozni minket. Beinvitált a leendő szálláshelyünkre s ott kellett várnunk, míg visszaér. Időközben nyílt egy garázs ajtó, s szürke BMW gurult be rajta. A nő, aki kiszállt belőle felénk vette az irányt s már záporoztak is a kérdések, végre emberi nyelven, angolul. Örültem, hogy szót értünk egymással, elmagyarázta a tudnivalókat, visszakaptuk a papírjainkat s jött a kérés: kéri a pénzt. Számítottam erre, ezért már otthon kiszámoltam a rávalót s már nyújtottam is át neki a köteget. Kikerekedett a szeme. "Ez kevés". Meghűlt a levegő, s nem a klímaberendezéstől. "Miért is?!" -kérdem. Pár perc beszélgetés s az okostelefonom (hál' Isten) segítségével, amin megmutattam az előleget visszaigazoló email-t, végül tisztába lett téve, hogy a szállás foglaló weboldalon szereplő "nincs előleg" valakinél igaz, de van, akitől elkérik az 50 EUR-t. Csaképp nincs számontartva ki az akitől elkérték s ki az, akitől nem. Nem telt el sok idő s rövidre zártuk a dolgot, mindenki boldog, kulcsok megvannak, ajtó bezárul, cuccok behordva: Jöhet a nyaralás!

Szusszanás és egy kis uzsonna után, úgy döntöttünk, szétnézünk a környéken. Persze, hogy Zadar volt a célpont. Délután 6 körül értünk be a "Centar"-ba, ahol még akadt egy-két szabad parkolóhely (ezeket meg kell becsülni, mert nagyon sokan vannak, mindenki autóval, olykor harcolni kell a szabad helyekért). S jött is az első "pofon". Az parkoló automatába nincs érménk. Minimum 10kuna. Segáz, megoldom. Bebattyogtam az első élelmiszerboltba, leemeltem egy üdítőt s átadtam egy 50kunást a pénztárosnak. Mosolygott, majd papírpénz és pár lipa ("fillér") került a tenyerembe. Kérésemre, hogy váltsa már fel érmékre, nemleges válasz jött, állítása szerint neki sincs semmilye. Ez nem jött be. Körbejártam még pár üzletet, butikot, háta valaki tud váltani aprót, de "Mission Impossible". A távolból ismerős hangok hallatszottak, magyar szó. No, hál' ég, majd ők talán segítenek. Leszólítottam egy négytagú magyar családot, segítsenek már ki egy kevés apróval (természetesen papírpénzért cserébe ) de egy flegma, "nincs" és egy "inkább próbálnád meg boltban" mondatok után jobbnak láttam elköszönni s tovább állni. Tudtam hogy vannak tahók Magyarországon, de ezek szerint nyaranta kirajzanak a tengerpartra. (ha ezt olvasod, csak annyit mondok: csiszolhatnál a stílusodon, nem úgy mentem hozzád mint egy csöves, a kezemben volt 40 papírkuna)
Végül sikerült elváltanom 10papírkunát két darab 5 érme kunásra, így 20 perc után rendeződni látszott a helyzet. Irány a part, meg a bazár.
Évekkel ezelőtt jártam már itt, így tudom hogy nagyjából mit merre találni, ezért célirányosan mentünk és kerestük a bazársort...ami az évek alatt kissé összement. Tömeg, beton, sietség, tahóság, ezek jellemezték a helyet. Kinn, a tengerparton plakátok hírdették a hajóutakat. Mivel nem titkolt célunk volt egy kis hajókázás, ezért oda vezetett utunk. Fél perc nézelődés után: english, deutsch? És meg is indult a beszélgetés. Kornati természetvédelmi terület, szigetek, sós tó, ebéd, korlátlan ital. Jól hangzik. Mennyiért, honnan és a mikor kérdések után már fizettük is az előleget, a többit a hajón. Így már biztos, a szerdai napunk hajózással fog telni. Közben sietni kellett, mert ketyegett az óra, a 10kuna épp csak ennyit engedett meg nekünk, szedtük a lábunkat vissza, az autóhoz. Útközben még megejtettünk 1-1 fagyit (olyan jó ízű, és mennyiségű [1gombóc = 1.5gombóc itthon] fagyit Magyarországon nem lehet kapni)
Egy perccel a parkolási időnk lejárta előtt már az autóban voltunk, összenéztünk s egyre gondoltunk -amit aztán nem is tartottunk magunkban- első és utolsó alkalom volt, hogy itt jártunk. Papíron Zadar szép és jó, de "too much" számunkra. Betondzsungel, tömbházakkal, iparteleppel, amit aztán közelebbről is megismertünk, köszönhetően a GPS-nek, ami úgy be vitt minket a kellős közepébe, ahogy csak lehetett. Rozsdás silók egyik oldalon, 20 éve magárahagyott, épületek a másik oldalon...de végül sikerült eljutni Bibinjébe, ahol egy kis üzletben megvásároltuk az estére illetve holnap reggelire szükséges friss ételeket.
Sok volt az utazásból, irány a szállás, ami tíz percre sem volt, így gyorsan meg is érkeztünk. Mivel az éhség nagy úr, ezért megkezdtük a rántott csirke project-et, miközben egy SAT-TVre kötött eszköz (DVB-T tuner) USB csatlakozóját felhasználva, pendrive-ról hallgattuk/néztük a Showder Klub 10. évadát.

Egy jó hangulatban telt, finom vacsora után úgy döntöttünk, ennyit a hétfőről, kedden vár ránk a tenger! Szunya.

Folyt köv a második nappal!