Az otthon keresése

Elhatároztuk 2018. év vége felé, hogy jövőre már jöhet a gyerkőc. Nekem csak egy kikötésem volt, nem fogjuk panelban felnevelni. Tudom, hülyeség, hisz több milliárd gyermek nőtt fel a világon úgy, hogy panellakásban született és nevelkedett, biztos volt köztük egy rakás zseni is és a panel amúgy sem bánt senkit (dehogynem). A feleségem beleegyezett, úgyhogy elkezdődött életünk talán eddigi legidegőrlőbb időszaka. Az ingatlan vásárlás és minden, ami azzal jár.

1. menet
Mit is akarunk/mire van szükségünk/mit engedhetünk meg magunknak?

Az biztos volt, hogy nem a városban és a hozzátartozó "kertvárosias" település részeken veszünk. Sokkal drágább és nem is olyan csendes, amire mi vágyunk. Célszerű lenne valamilyen olyan településen keresgélni, ami a várostól és a bevezető fő utaktól sincs túl messze. A google.maps jó barát. Egyszerűen végig lehet ellenőrizni a kisebb falvak és a város adott pontjainak a távolságát. Fontosabb pontok: munkahely, városközpont, bevásárló helyek. A települések nagyjából megvoltak, következett a fontosabb kérdés. Mennyi pénzünk lenne rá? Gyors számolás után 20 millió forint lett a felső határ (saját lakás eladása, kis spórolt összeg, minimális banki kölcsön). Ezzel az összeggel azért már lehet válogatni (ekkor ezt hittük). A milyen legyen a házkérdést két irányból közelítettük meg. Vagy legyen viszonylag felújított a felső határ közelében, vagy legyen olcsó és alakítható (a felújítás nekem nem gond, ráadásul a családban elég sok a szakember). Fontos volt még nekünk, hogy legyen zöld területünk gyümölcstermesztéshez, kis veteményeshez. Ezek a dolgok nem újdonságok nekünk, mindketten életünk túlnyomó részét falun töltöttük. További kritérium volt a lehetőség a gázfűtésre (nem gázpalackos megoldással). Közös életünk első éveiben olyan családi házban éltünk, ahol központi fűtés volt fatüzelésű kazánnal és gázkazánnal. A feleségem eléggé tartott a fatüzeléstől és mikor én nem voltam otthon, akkor bizony csak a gázfűtés ment. Volt is ráfizetés tavasszal...

Összegezve:
- 100-110 m2 alapterület legalább
- gázzal való fűtésre legyen lehetőség
- 1500 m2 körüli zöld terület
- legalább egy garázs és egy melléképület legyen
- 20 millió forint alatt
- szépen fogalmazva: mindenki dolgozzon a környéken

2. menet
A keresés, avagy nem hiszem el, hogy meg is van.

A települések köre leszűkült, úgyhogy kocsi pattantunk, hogy a saját szemünkkel is lássuk jövendő otthonunk lehetséges színhelyeit. Így utólag belegondolva túlságosan is leszűkítettük a kört. Igazából a végére 4-5 kisebb falu maradt, mindegyikben a lakosság jelentős része magyar és sváb (és igen, mindenki dolgozik). Aztán elkezdődött a web böngészés, telefonálás és egyeztetés után kimentünk megnézni az első kiszemelt ingatlant. Érdekességként, amikor 5 évvel ezelőtt panellakást kerestünk, akkor végül azt vettük meg, amit először megnéztünk. Az ingatlan nagyon baráti áron volt (11 M) az egyik kinézett kis falu elején (harmadik vagy negyedik ház). A ház utcafrontja kb. 15 méterre volt az úttól. A tető 4 éve lett felújítva, ekkor lettek a nyílászárók kicserélve műanyagra és a fűtés korszerűsítve kondenzációs cirkó gáz és patkós kályha a konyhában. Az udvar nem túl nagy, 800 m2, de még talán élhető. A melléképületek jó állapotban voltak. Ami viszont a legjobban megfogta az embert, az a kert végében csordogáló kis patak. Egy nagyon nagy hátránya volt, a ház, a mostani 120 m2-es alapterületét három fázisban érte el az utóbbi 60 évben és nem lett ez túl szakszerűen kivitelezve. Semmi gond, megnézzük apóssal is a hétvégén. A tulaj belegyezett és megkértem, mivel a ház lakatlan volt, a hétvégéig intézzék el, hogy le tudjuk ellenőrizni a fűtést. Nem szaporítom a szót, olcsó húsnak híg a leve, a fűtési rendszer a bekapcsoláskor szétnyomta a csöveket (jégdugó?), após szerint ez egy kib@szott pénznyelő lesz... tovább kerestünk.

3. menet
Romok és igénytelenség a négyzeten

A teljesség igénye nélkül egy pár kis szösszenet, avagy az ingatlan hirdetések netovábbjai:

- Egy jól fényképezett ingatlan a település központjában, ingatlanos árulja, a telefonban egyetlen a negatívumot említ meg, a felső szintet fel kell újítani. Kimegyünk és higgyétek el, a felső szintet nem kell felújítani, a házat kell elbontani. Nem sorolom milyen hibái voltak, mert az egy végtelen történet lenne, azt hiszem, ennél többet elmond, ha azt mondom egyetlen egy pozitívum volt: a fű szépen le volt nyírva. 11,4 millió forintért az ember azért többre számít.
- Képek alapján nem túl szimpatikus ingatlan, az ingatlanos viszont szóban jól eladja, hát kimegyünk, megnézzük. Igen jól gondoljátok, egy újabb elpocsékolt óra az életünkből. A ház délnyugati sarka alaptól a födémig végig repedve, "egész jó kis" ház 12,5 millió forintért.
- Csilli-villi felújított gyönyörű ház, szép telken 19,8 millió forintért. Minden nagyon modern, szép. Egy régi orvosi rendelő lett frissen felújítva, egy kis szépséghiba, az ingatlan 80 m2-es. Na, de sebaj, sok jó ember...nézzük meg! Már gyanús volt az eladó is, fél perc után leesett, hogy ő aztán egy igazi házkupec (lókupec után szabadon). Ő ezzel foglalkozik, megvesz, felújít, elad. Ezzel nem is lenne semmi gond, de a ház kicsi. Már nem a 80 m2 kicsi, mert ez a ház nincs 80 m2. Nem volt nálam mérő szalag, de higgyétek el nekem. A fürdőszoba a mellékhelységgel egy kicsit nagyobb, mint a mi panelunkban, a nappali+konyha kb. akkora, mint a miénk, a két szoba szintén zenész. Az a ház 60, jóindulattal 65 m2. Rákérdeztem, hogy a 80 m2 az a bruttó? Nem az a nettó jött a válasz. És rájöttem, az emberünk hozzászámolta a teraszt és kinti tároló szerű melléképületet az alapterülethez.
- A gipszkarton ápol és eltakar. Megnéztünk egy olyan házat, ahol nem csak a fal volt vizes, hanem már a rá rögzített gipszkarton is átázott. 9,6 millió egy víz alatti házért, érdekes kihívás lett volna, de nem szeretnék önként a másik végére állni, köszönöm nem.
- Az ingatlanos ajánlása: nagy ház, stabil ház, szép teleken, jó helyen, de fel kell újítani az egészet. Az ár erősen alkuképes 11,5 millió jó magyar forint. Hát akkor nézzük meg, kocsiba be, repesztés, ingatlanos kedvesen fogad, a második mondata: a ház nagyon jó, csak a falak nagyon vizesednek. Nem baj, nézzük meg, ha tetszik, elvisszük 10-ért. Hát nem tetszett. Úgy látszik, hogy a szép és a stabil szavak jelentése teljesen más az én és az ingatlanosok szótárában. Az fáj a legjobban, hogy valami szegény emberre rásózzák majd, mert valaki megveszi majd.

4. menet
Amikor az ellenkező végére kerülsz annak a bizonyosnak

Szép napsütéses tavaszi vasárnap reggel. A madárcsicsergést még a ronda tízemeletes betontömbje sem tudja elnyelni. Ez egy olyan reggel volt, amikor az ember a reggeli kávéját a teraszon fogyasztaná el miközben kémleli a távoli erdőket...De nekem csak a szomszéd tízes ablakában pöfékelő nagy hasú nyugdíjas jutott. A gondolataim minduntalan a házvásárlás körül forogtak: - nem hiszem el, hogy nem tudunk venni egy családi házat, nem lehet mind egy trágya kupac. Aztán felnyitottam a notebook-t, megnéztem az e-maileket. Frissítés: új hirdetés került fel az ingatlan.com-ra. Unottan megnyitom, de egyből izgalomba jövök, ami átragad életem szerelmére is.

12,5 millió, 110 m2, nyári konyha, terasz, gáz-cirkó + központi vegyes tüzelésű fűtés, műanyag nyílászárók, felújításra szoruló tetőszerkezet és fürdőszoba, rengeteg jó állapotú melléképület. Keressen telefonon 0-24-ben.

Vasárnap reggelre való tekintettel vártam egy jó 30 percet, és csak utána telefonáltam. A srác meglepődött, de beleegyezett, hogy délután megnézzük. A ház az édesanyja nevén volt, 50 év körüli hölgy, szimpatikusak, mindent megmutattak, beszélgettünk, ittunk egy jó kávét és elköszöntünk. A kocsiba beülve már mindketten tudtuk, ez kell nekünk. Másnap telefonáltam is, kimentem a sógorommal, aki sokkal jobban ért a tetőszerkezetekhez, tekintve, hogy ács a szakmája. Ő is megerősített abban, hogy ezzel nem fogunk rosszul járni, sajnos hölgy nem engedett az árból, de azért megegyeztünk, szerdán már foglalóztuk. Közben rendületlenül árultuk a lakásunkat, hogy az önerő további részét is kifizethessük, a lakás eladása is megér majd egy bejegyzést, nem volt egyszerű. Az idő csak tellett, sajnos a lakást még nem sikerült eladnunk, viszont már csak két hét volt a szerződésig és a szóban leegyeztetett további önerőfizetésig. Telefont ragadtam és elkövettem életem legnagyobb baklövését. Elfogadtam, hogy az eladó csak szóban egyezzen bele a szerződésmódosításba. Kisebb önerő fizetésébe egyezett bele. Aztán a szerződé írás napján felhívott, hogy neki ez így mégsem jó, mármint amit szóban megbeszéltünk, ragaszkodik az előszerződésben leírtakhoz. Mondtam, hogy ennyi pénzt most nem tudok adni, nem vagyunk millerek, de nem csináljon már hülyét belőlem, két hete azt mondta, hogy a kisebb önerővel is mehet az üzlet. Erre ő meg, hogy ő este utána számolt a dolgoknak, neki ez így nem lesz jó, nincs szerződés, de, hogy lássam, ő nem kib@szni akar velem, visszaadja a foglalót. Eladja másnak az ingatlant és utána kifizet. Ekkor esett le, hogy honnan fúj szél. Valaki ránk ígért, neki meg kapóra jön, hogy nem tudom a szerződésben foglaltakat teljesíteni. Itt már nem volt visszaút, adja vissza a pénzt és felejtsük el egymást.
De nem volt ilyen egyszerű. A végére az lett, hogy részben a saját hülyeségemből, részben a naivságomból fakadóan kölcsönöztem egy vadidegen embernek 1,1 millió forintot majdnem egy fél évre, minden féle kamat nélkül. Augusztus végén visszaadta a foglalót.

5. menet
A kétségbe esés lehet jó is?

Július végén eladtuk a lakásunkat, egész jó áron, de szeptember végi kiköltözéssel. Előtte nem sokkal megtaláltuk a nekünk tetsző ingatlant, de foglalózni nem tudtunk, mert a készpénzünk még ott állt az előző meghiúsult adás-vétel eladójánál. Aztán amikor már tudtunk volna foglalózni ezt a házat elvitték előlünk, mint kiderült 2-3 nappal csúsztunk le róla. És innentől jött a kétségbeesés. Ki kell költözni 3 hónap múlva, de nincs hova. Ha találunk is megfelelőt lehet, hogy az eladó nem tud majd olyan gyorsan kiköltözni. Arról nem is beszélve, hogy most már csak olyanokat kereshetünk, amit nem kell nagyon felújítani, hisz nem sokára jön a baba. Két-három napon belül mindent megnéztünk, amire csak egy kis esélyt láttunk és az utolsóval szerencsénk lett. Legalábbis a dolgok mostani állása szerint.
Találtunk egy 140 m2-es egyszintes, jól karbantartott, 3600 m2 területtel rendelkező ingatlant. Rengeteg jó állapotú melléképülettel, dupla garázzsal, az egyik aknás, művelt területtel. Egy kis gond volt vele, nagyon nem ott volt ahol nekünk jó lett volna. Persze a várostól nincs messze, 12 km, a munkahelyem 15 perc kocsival, de ezzel messzebb kerültünk anyóséktól, 50 helyett 62 kilométerre nőtt a távolság. Egyesek szerint ez még jó is, de ők eddig se voltak túl aktívak, nem nagyon látogattak minket, főleg mi mentünk. A legjobb pedig, hogy az eladó vállalta, hogy szeptember 15-én átadja a kulcsokat. Így még marad egy kis időnk, a pici érkezése előtt (ha kivárja a sorát) egy tisztasági festésre egy gyors laminált parkettázásra.

Prológus:

Szóval ennyi lenne, megvettük az utolsó pontban említett ingatlant. Szeptember hónap közepén beköltöztünk, neki álltunk a felújításnak, ami igazából nem jár fal borogatással, nagy átalakításokkal. Tisztasági festés, parkettázás, konyha átalakítás, stb... és megérkezett a kisfiunk is, most már lassan egy hónapja velünk él, az új házban. Természetesen a felújítás félbe maradt, ahogy az ilyenkor lenni szokott. De nem bánom, most már a kis bogyóka foglalja le szinte minden szabadidőmet, majd lassan haladunk tovább.

Remélem nem volt túl unalmas az írásom, talán még segíteni is tudtam a példánkkal azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Úgy éreztem, hogy ezt ki kell írnom magamból, köszönöm annak, aki elolvasta és, ha időm engedi, lehet, hogy írok még erről-arról a házzal és a kis családdal kapcsolatban.