2020. július 16., csütörtök

Gyorskeresés

Munkahely(ek)

Írta: | Kulcsszavak: munkahely . MTM . gyártás . munka . kirúgás

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Múlt hétvégén családi ebéd utáni beszélgetés során jött elő a téma: kinek mennyi és milyen munkahelyi voltak? Ennek apropóján összeszedtem a saját helyeket.

1. 2001-2007. Nem hivatalosan dolgoztam szezonális jelleggel egy szőlészetben. Tizennégy évesen kezdtem nyaranta ott dolgozni, főleg kétkezi munkákat végeztem, kapálás, kötözés, metszés, nyírás, drótozás, lugas telepítés. A munkaadóm egy vállalkozó volt, nevezzük csak Vállalkozónak (hú, de ötletes vagyok). A bérezés nem volt túl erős, 2001-ben napi kétezer ötszáz forint volt a bérem, majd már húsz évesen ez felment hatezer forintig. Ez gyakorlatilag folyamatos munka volt a nyári szezonban, az iskola utolsó napjának másnapján már kezdtem, egészen augusztus végéig jártam dolgozni. Ősszel még el lehetett menni szüretelni, de ezt csak úgy tudtam megoldani, ha előtte kiírattam magam a háziorvossal. Nem éltünk mélyszegénységben, nem azért kellett eljárnom dolgozni. Ez az én döntésem volt. Kímélni akartam a szüleim pénztárcáját. A napszám, ahogy nagyszüleim nevezték, reggel ötkor kezdődött, délután egyig dolgoztunk, így a kánikula nagy részét kikerültük.
Szintén Vállalkozónak dolgozva ebben az időszakban voltam több rendezvényen is, borfesztiválok, rock fesztiválok a Balaton parton. Ezeken általában a konyhában kellett dolgozni, a kinti sütödéhez előkészíteni minden jót. Saslikot készíteni, húst szelni, kenyeret szeletelni, grillcsirkéket nyársra húzni, mosogatni stb. Na ez nagyon jól fizetett akkoriban.

2. 2008-2009. Ekkor kezdtem meg főiskolai tanulmányaimat BMF-en, amit nagyon gyorsan, fél év után abba is hagytam, nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. Ebben a fél évben volt diákmunkám egyszer-egyszer. A szokásos plakátozás, szórólapozás, illetve volt egy érdekesebb, statiszta voltam egy reklámban. Látszok is, egy nagy elefánt jelmezben ugrálok. Bizony, rövid és nem létező hírnév (de akkor is ott vagyok!).
A főiskolai tanulmányok gyors leadása után egy maszek autószerelő mellett kezdtem el dolgozni. Főleg a személyautókat hordtam műszakira, alkatrészekért futkostam üzletekbe, bontókba. Amikor épp nem kellett sehova sem menni akkor a műhelyben segítettem apróbb szerelésekben, amikhez nem nagyon kell szakértelem például: lökhárító levétele, ajtó kárpit lebontás, összerakás, gittelés, csiszolás, kerékcserék stb. A munkaidő volt érdekes, reggel hatkor kezdtem általában délután hatig voltam, kivéve, ha sürgős melók voltak, akkor sokszor maradni kellett éjfélig is. Napi fix ötezer forint volt bérem, erre jött rá az elkészült kocsik után még egy kis prémium (ez általában több volt, mint a bérem). A vasárnap volt a szabadnap, ilyenkor használatba vettem én is műhelyet, lehetett bütykölni a saját gépet, Renault 19, 1,9TD, ma is megdobban a szívem, ha rá gondolok, az első kocsim.

3. 2009-2012. Az első bejelentett munkám. Egy nagy elektronikai gyár, Blackberry telefonokat szereltünk össze. Hú, de utáltam eleinte. Persze operátorként kezdtem, úgy két hónap alatt a gyártósor összes állomását végig jártam, mindenhol tudtam normát hozni, a műszakvezető ki is vett úgynevezett beugrósnak, ha hiányzik valaki, akkor az ő helyére kell beülni, vagy a szűk keresztmetszeteknél besegíteni a sornak. Persze kinevezve hivatalosan nem lettem egyből és pechemre a második héten az egyik sorfeltöltő nem jött be dolgozni, felmondott. Így lettem egy hónapra sorfeltöltő. Amit nagyon utáltam, szóltam is műszakvezetőnek, ha egy héten belül nem rak máshova, akkor én sem jövök be többet. Itt mázlim volt, a cég akkor hozta létre a tréning szervezetet és mivel én minden munkaállomást ismertem, fiatal is voltam, így a műszakban én lettem a betanító (ekkor még csak műszakonként egy volt és a termeléshez tartoztunk). Ezzel már jobb volt a pénz, nem volt monoton a munka, kötetlenebbül mozoghattam. Itt folyamatos, négy-műszakos munkarendben dolgoztunk.
Aztán idővel fontosabb megbízásokat kaptam, teljesen új termékek bevezetésében vettem részt, jártam Kanadában a RIM-nél tanulmányi úton, ki lettem véve a tréning szervezetből, a területi vezetőnek tartoztam csak számadással. Gyártósorokat terveztünk meg az új készülékekhez, itt ismerkedtem meg az MTM módszerrel, belefolytam a minőségügybe, egy kicsit az elektronikába is. Élveztem a munkát, élveztem, hogy elismerik a munkámat, nem csak anyagilag vagy a befolyásosabb pozícióval, hanem tekintélyem is lett, oda figyeltek a szavamra. Sajnos nem tartott ez túl sokáig. Mire felküzdöttem magam, a RIM és a cég együttműködése hanyatlásnak indult. Egyre kevesebb munkát kaptunk, elkezdődtek a csoportos létszám leépítések. Az én pozíciómra sem volt szükség, nem volt több új termék. Átraktak a hibaanalizáló részlegre, itt csak két műszakban folyt a munkavégzés. Úgy két hónap után, a délutános műszakot épp csak megkezdtem, mikor jött egy HR-es és az akkori főnököm, hogy fel kellene menni az egyik irodába megbeszélésre. Gondolhatjátok mi volt. Két papírt kaptam, az egyiken az új pozíciómhoz tartozó új fizetés (a jelenlegi -30%), a másikon csoportos létszámleépítés. Aláírtam a csoportos létszámleépítés papírját, összeszedtem a cuccomat és haza mentem. Túlságosan méltánytalannak ítéltem meg az egész szituációt, nem tudtam, nem voltam képes a másikat aláírni.

4. 2013-tól. Így jutottunk el a mostani munkahelyemig. Áttértem az elektronikáról a bútoriparra. Most már az áramkörök, ellenállások, műanyag alkatrészek, kijelzők helyett minden a fáról, habról, bőrről és szövetről szól. Ez közelebb is áll hozzám. A technológia részlegen dolgozok, munkautasításokat írok, gyártásütemezést készítek, normaidőket számolok és ellenőrzök vissza. Időközben elvégeztem az MTM-Alkalmazói tanfolyamot. Szeretem ezt a munkát, a számokkal mindig is jó barátságban voltam. Az emberekkel nem egyszerű (a cégnél teljesítmény arányos bérezés van), sokszor hálátlan a feladatom, de igyekszem becsülettel ellátni. Az irodai légkör kiváló, a közvetlen munkatársakkal jól kijövünk. Az itt eltöltött, most már hét év alatt, sokszor elgondolkoztam a váltáson, de csak akkor mennék, ha az új hely lényegesen jobb lenne anyagi szempontból. Voltam az évek alatt egy-két állásinterjún, volt egy-egy hely ahova felvettek volna, de anyagilag nem érte volna meg a váltás, vagy messzebb volt, vagy kevesebb volt a juttatás.

Mint azt olvashattátok nem igazán vagyok az a nagy munkahely váltogató típus, ha nem nézzük azokat a helyeket, ahol nem hivatalosan voltam alkalmazva, akkor csak két munkahelyem volt. Ezzel szemben kedves apósom nyolcnál jár, sógorom, aki tíz évvel fiatalabb, mint én, már a negyediket helyen dolgozik. A feleségemnek is már négy munkahelye volt. Nálatok ez, hogy megy, más is ilyen egy helyben toporgós, mint én?

Hozzászólások

(#1) Napfénysüti


Napfénysüti
(nagyúr)

Nekem a jelenlegi az első rendes munkahelyem, előtte csak diákként melóztam több különböző cégnél. Viszont pont tegnap volt 11 éve hogy itt kezdtem.

Més que un club!

(#2) janeszgol válasza Napfénysüti (#1) üzenetére


janeszgol
(veterán)

Sajnos nem. 35 eves multam, es a mostani a kilencedik rendes bejelentett munkahelyem. Nem vagyok szerencses tipus ebben, igaz legtobbszor en mondtam fel valtas miatt.
Apukamnak 7 kitanult szakmaja volt, hozza szinten rengeteg munkahely. 56 evesen 42 ev munkaviszonya volt (sulival, katonasaggal egyutt).
Ma mar talan nem kell ennyi szakma, viszont a mai huszonevesek jobb ha hozzaszoknak, hogy par havonta, par evente valtas van. Akar csak helyileg, akar szakmailag is.
Nezzuk meg a teveseket, szineszeket peldaul.

[ Szerkesztve ]

Szeptemberben szerzodes hosszabbitas. Tervezett telefon: Huawei P40 lite. (Huawei P Smart Z alternativa.)

(#3) deuvox


deuvox
(csendes tag)

LOL en meg azt hittem ilyen izgaga vagyok:

MO. katonasag + 3 rovid munka
Anglia 1
Irorszag 2
Nemetorszag 2

ez igy 9 melohely es a nyugdijbiztosito 17-evet szamolt ossze...

Sajt

(#4) TheLázs


TheLázs
(csendes tag)
LOGOUT blog

Izgágaság :)

24 Éves vagyok.

16 éves koromtól dolgoztam nyaranta egy kis helyi modell és játékboltban. A főnök kedvelt, és látta rajtam, hogy megfogom én a munkát ha kell. Mindig emelgette a fizetésemet apránként, de amúgy sem nagyon haytam volna ott, mert megvolt a jó hangulat, és a munka is kellemes volt. Kisebb szünetekkel (amikor szakmai gyakorlat volt, például csak fél nyarat voltam) 8 nyáron segítettem be. Talán a mostani lesz az első amikor már tényleg nem megyek, mert nem fér bele.

Voltam még gimiben 1 napot forgalmat számlálni. Kitettek a romatelep mellé egyszem magamban, csodálatos élmény volt.

Az első "szakmai gyakorlat" kezdeményem merő önsorsrontás volt. Elmentem egy élelmiszeripari üzembe, ami három betűs és folyékony dolgokat csinál. Itt egy rettenetes kisfőnököm volt - akiről úgy tudom, már nincs ott. Na nem baj, amikor ott voltam, akkor a segítséget nem adta meg, viszont a kellemetlenkedést igen. Amikor kijelentette, hogy mehetek vissza a sorra, vagy hagyjam ott őket, még ott az irodában beszéltem le Attilával, hogy másnaptól nála leszek ismét. Kevesebbet fizetett, de nagyon sokat megtanultam az emberekről. Kimondhatom, hogy egészen addig lenéztem azokat, akik "nem vitték sokra", és operátorként vagy gépkezelőként gályáztak. Na ott a munkatársak közül ők voltak magasan a leginkább emberek.

A második szakmai gyakorlatszerűségem az MTA-n volt. Ezt nem szeretném bővebben kivesézni, mert nem nagyon tekintek rá munkahelyként. Igazából mi ott a szakdolgozatunkat csináltuk, miközben nem kaptunk fizetést.

A harmadik gyakorlat - nyári munka, ami aztán belelógott a félévbe is, gyógyszercégnél volt. A leg-európaibb gyógyszermultiként is szokták emlegetni a szakmabeliek. Adatokat elemeztem, és próbáltam rájönni a szűk keresztmetszetre a gyártások során. Sajnos a munkám nagy része úgy telt, hogy "nem volt gazdája" annak amit csináltam, és így biztos vagyok benne, hogy nem a legnagyobb hatékonysággal haladtam. A diákbér 1100 forint alatt volt kicsivel egy órára (nettó), nem rossz. Ha nem lenne amit most csinálok, akkor nem hagytam volna ott. Sajnos a szervezettség nem az előnye ennek a helynek, és így könnyű lett volna fizetésért csak elégetni a napjaimat. Ezt a legközelebbi barátom aki később ugyanoda ment dolgozni, minden előzetes felvilágosítás nélkül is megerősítette.

A jelenlegi munkám egy közvetítői munka. Egy német cég megbízottjaként járkálok az országban beszállítók után. Én csinálom gyakran a műszaki rajzokat, és az anyagválasztást is, valamint árajánlatot kérek. A kész terméket néha én viszem Németországba. Ezt a munka engem egy szerencsés véletlennek köszönhetően talált meg. A főnök nagyon korrekt, egyáltalán nem nevelni akar, hanem együtt dolgozni. Nyitott az ötletek közös megvitatására, rugalmas a munkaidőt tekintve. Különösebben német viszonylatban nem nagyvonalú, hiszen keleti a cég, de ez a magyar helyzethez képest még mindig kimagasló. Ezt május-június környékén kezdtem el, és ment párhuzamosan minden mellett. Augusztusban előfordult, hogy körülbelül egyszerre kellett három munkahelyen megállnom a helyem. Novemberre az immunrendszerem összeszakadt, egy csomó lóvét félreraktam, és megesküdtem, hogy ilyet SOHA TÖBBÉ nem teszek. Most újult erővel megy az egyetem, mellette pedig a kinti meló, fékezett habzással, hogy ne legyen belőle gondom.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

(#5) UnA válasza TheLázs (#4) üzenetére


UnA
(Korrektor)

A "helyben toporgás" akkor van, ha te egy helyen rosszul érzed magad, de mégsem váltasz. Ha úgy dolgozol sokáig valahol, hogy annak van értelme (mindenféle szempontból), akkor felesleges másik állást keresni.

Például én most egy cégnél vagyok vezető fejlesztő kb. 5 éve, de addig nem akarom itt hagyni a munkát, amíg a fejlesztés és a csapat nincs olyan állapotban, amivel már elégedett lennék ;) Szóval az minimum még három év lesz...

(#6) d@vee


d@vee
(senior tag)

Huh, nem hivatalos munkán voltam egy nyáron 16 évesen, elég is volt a földön :DDD
2013-ban 9 hónapig voltam kábelkorbács gyárban, ahol cég bezárása miatt kellett mindenkinek otthagyni. Utolsó két hónapra jó helyem volt jól dolgoztam ezért betanító lettem és pluszt ember, ha valaki hiányzott, de nem élvezhettem sokáig - fizu meg béka segge alatt. De életem első hivatalos munkahelye volt 18 évesen.

2014-ben másik gyárban összeszerelőként, az egész jó volt. Idénymunka, nyár végén leállt. Cégen belül másik helyre tettek, ahol szintén látták hogyan teljesítek, kaptam egy végleges szerződést. Aznap felmondtam, ellenkezett a terveimmel, nem akartam ott megállapodni.

Elvégeztem egy második szakmát, majd ismét egy gyárban találtam magam. Első pár hónap operátor, rengeteg termelés, de persze itt is kimagaslóan teljesítettem. Emiatt egy idősebb úr mellé betettek szerelgetni, ahol olyan kényelmes és nyugodt tempóban dolgoztunk, mint még azóta sehol máshol. Sajnos ott fixen 6 hónapos szerződésem volt, elején úgy egyeztünk meg, mert már másik munkahelyem volt kilátásban, így az idő lejártával búcsút intettünk egymásnak.

Sajnos nem jött be amit kinéztem, így jobb híján nyáréra az otthonomtól 5 percnyire lévő helyen vállaltam nyári munkát. Laza jegyárus munka, kevés fizu. Arra tökéletes volt, hogy a hétvégi partikhoz megkeressem a költőpénzt. Aztán nyár végén, életem legemlékezetesebb állásinterjúján átjutva felvettek kereskedelmi ügyintézőnek egy műszaki boltba 2017 augusztusában. Ott dolgoztam hivatalosan és nem hivatalosan (úgy 4-5 hónap beugrós, össze vissza) két évet. Még most is vissza-visszahívnak ha valami van, messze a legjobb alkalmazott voltam ott. Sajnos.

Persze minimálbér, de a juttatások jók voltak, viszont egy fiatalnak ez nem pálya. Vagyis nekem nem volt az, így közöltem, hogy külföldön próbálok szerencsét. Össze is jött a dolog, vasbeton gyártó cég, kegyetlen fizikai munka. Egy egész hónap kellett, hogy beleszokjak, majd áttettek egy fizikailag könnyebb, de szellemileg sokkal nehezebb helyre. Ezt a céget év vége felé hagytam ott. A fizetés jó volt még kinti viszonylatban is, de egy jobb helyre bepróbálkoztam, ahol fel is vettek. Azóta a cég indulását várjuk idehaza néhány munkatárssal, de ismét csak van kilátásban jobb hely.

[ Szerkesztve ]

"Kétségtelen, hogy kemény vagy. Amikor leérsz a terembe, megdöglenek a kismacskák és vér folyik a falból akkor is, ha lány vagy. Az edzést pedig nem neked kell bírni, hanem a gépeknek"

(#7) Freiherr


Freiherr
(őstag)

Most összeszámolva, 9 munkahelyem volt kb. 20 év alatt. 1 nap- 4
év intervallum/munkahely.

[ Szerkesztve ]

Back to the future

(#8) e-newsee


e-newsee
(őstag)
LOGOUT blog

Ha azt nézzük, a helyben topogás nálam megvan.
Középiskola alatt (1998-2003) nyaranta egy faipari cégénél dolgoztunk diákmunkában napi 1000Ft-ért eleinte, később kicsit többért. Pláne, akik előző években is jó munkaerőnek bizonyultak.
Aztán fősuli, közben nem dolgoztam sehol diákmunkásként, otthon volt bőven tennivaló a ház körül.
Fősuli utolsó félévében gyakornokként dolgoztam egy mérnökirodában, ahol az autóiparnak gyártósori berendezéseket terveztek, és a cég egy másik részlegén pedig (néhány ember) autó alkatrészeket. Természetesen a diplomamunkámat is ott írtam. Ez már az első igazi, komolyabb munkahely volt. Be voltunk jelentve minimálbérre. Az egy jó korszak volt. Dolgoztunk, fizetést kaptunk (akkor 62.500,-Ft/hó), szakmailag fejlődtünk, mivel ellentétben sok gyakornoki hellyel, ez a cég a fizetésért cserébe tényleg foglalkoztatott minket, nem csak leültetett a sarokba. Meetingekre jártunk, cégekhez jártunk a tervezett cuccot ellenőrizni, átvenni, kisebb alkatrészek rajzait megkaptuk feladatnak, stb. (Ja, gépész voltam/vagyok of korsz :) )
Aztán fősuli után vissza a középsulis városba, ahol azóta is dolgozom (2007), mint mérnök, bár nem a szakmában. Egyelőre ez jó hely, nem tervezek váltani. Van feladatom bőven, és viszonylag változatos is.

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

(#9) Carlytoo

Eddig 1 munkahelyem volt eddig és azóta is az van. Annyi, hogy néhány pozícióba azért pakolgattak attól függően, hogy hol égett a talaj.

"No sacrifice is too great, no treachery too small" - Inquisitor Horst

(#10) vottokar


vottokar
(aktív tag)

Számoltam én is. 30 év munka 5 munkahely. Nem tudom, hogy sok-e vagy kevés. 50 felett már nagyon nem ugrálok. Melós fizetésként helyi szinten nem rossz (nem is jó) pénz és megszakadni sem kell...

"Hát te meg ki a tö*öm vagy, hogy bundában szeded itt a málnát?"

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.