Néhány éve még automata kávéfőzők csak a svájci konyhák és irodák alapfelszerelései voltak. Mára széles körben elterjedtek és megváltoztatták sokak fogyasztási szokásait.

A kávékészítés lényege mindig is ez volt: megdarálni a kávébabot , a kávéőrlemény egy szűrőbe rakni, forróvizet kell rá önteni, majd eltávolítani a szűrőt, végül szervírozni az elkészült kávéitalt. A kávégépekben a kávékészítés elve mit sem változott.

Az olaszok nem kedvelték ezt a svájci kávét. Nem akartak kávét reggeli italként fogyasztani, hanem inkább stimulánsként használni azt. Sergio Zappella az 1970-es években elektronikai üzletet vezetett, és az olasz testvére által épített eszpresszógépeket értékesítette, amik nem voltak igazán kiforrottak. Sok volt a meghibásodás. Egy szomszédos üzlet elárusítója megígérte, hogy átküldi egy mérnök barátját, aki segít a kávégépeket üzembiztosabbá tenni. A mérnök Arthur Schmed volt, aki valójában gépészmérnök volt, és nagyüzemi mérnökként dolgozott egy speciális hulladékégető üzem projektvezetőjeként. Schmed végül megoldotta a kávéfőzők technikai problémát. Végül egy ötletet fogalmazott meg: „Nem kellene teljesen automatizálnia az eszpresszógépet, hogy még egy laikus is egy gombnyomással készíthessen egy jó eszpresszót?”

Professzionális kávét mindenkinek!

Schmed alapvető elgondolása az volt, hogy a gépnek az elkoszolódott részét eltávolíthatóra és vízállóra tervezze. A cél, hogy egy háziasszony könnyen üzemben tudja tartani a kávégépet. Schmed nem akart olyan gépet tervezni, amely 30 000 frankba kerül és minden héten kávégép szerelőt kell hívni hozzá. Egy kompakt, kifinomult gépet tervezett otthoni használatra, amin két évig dolgozott.

1980-ra elkészült a működő prototípus, amivel elkezdett házalni. Valamennyi jelentős európai háztartásigép gyártót felkereste de sehol sem láttak fantáziát a találmányában. Végül Zappellával megkeresték Willi Nauert, aki nemrég lett vállalkozó és volt egy Solis nevezetű, egyelőre még nem virágzó cége. Végül Nauer úgy döntött, hogy vállalja a pénzügyi kockázatot és finanszírozza a fejlesztést.

A Saeco egy apró cégként indult 1981-ben Olaszországban, Bologna közeli kis településen, Gaggio Montanóban. A céget Sergio Zappella és Arthur Schmed együtt alapította, az elnevezés a két alapító keresztnevének kezdőbetűiból és a társaság szó kombinációjából ered ered: Sergio, Arthur e Compagnia.

1985-ben a Saeco a világon elsőként kifejlesztette az első „kávébabból kávét” kávéfőzőt, amely teljesen automatikusan üzemelt, és innovatív újítás volt olasz eszpresszó kávéfőző rendszerek palettáján.

Azóta a Saeco kiszélesítette kávégép palettáját, amely kielégíti a legkülönbözőbb életstílusú emberek ízlését, legyen az otthoni környezet, irodai felhasználás vagy professzionális, vendéklátós alkalmazás.

A Gaggia márka megvásárlása 1999-ben tovább erősítette az olasz pozícióját a kávéágazatban.

2009 óta a Philips megérkezésével a Saeco globális szereplővé vált, amely képes a kávéfőzők teljes palettáját lefedni. A Philips és a Saeco közötti együttműködés tovább ösztönözte a fejlesztéseket, számos új szabadalom született a kooperációból.

Ezekben az években a vállalat „Vending & Professional” néven független divíziót hozott létre, mely nem az háztartási szektorra összpontosított, hanem kifejezetten az irodai és a vendéglátó szektorra.

2017-ben a Saeco Professional divízió része lesz az N&W Global Vending Group-nak, a világ értékesítési vezetőjének, amely ugyanebben az évben végül az EVOCA Group-ra neveztek át és így folytatja munkásságát.

Ez lehetővé teszi a vállalat számára, hogy a Saeco és a Gaggia márkájú professzionális kávéfőző gépek a világon még kiemelkedőbb helyet foglaljanak el. Számos képviselet és Saeco szerviz nyílt világszerte, és a Saeco és Gaggia márkák az olasz minőség és stílus elismert szimbólumai lettek.