-A képen még nincs kiszakadva-

Sziasztok! Talán te is a "minden negyedik" vagy, csak nem tudod. Senki sem jár spontán MR/CT felvételre merő szórakozásból. Pedig, ha free lenne és/vagy könnyen hozzáférhető, azonnal lenne egy rakás "beteg", degeneráció. Attól, hogy látszólag minden oké, attól még probléma lehet, minden fajta jel nélkül (nincs tele a "kulacs"). Jelek? Jel az bármi lehet. Reggel nehezen tudsz kiegyenesedni? Jel. Gyakran zsibbad a lábad? Jel. Nem tudsz mindig megfogni egy tollat? Jel. Szédülsz spontán? Jel. Ezer ilyen van.

Én a kifejezést sem nagyon ismertem. Aztán hirtelen azon kapom magam, hogy ülök egy folyosón párommal és várom a sorom sürgősségi MR-re. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. 2021.07.06. reggelén, akkor már több napnyi "probléma" után jobbnak láttam lemenni a háziorvoshoz, hogy írjon ki 1 napra, mert hétvégén mennénk elő nyaralásra, szabadnap kiírva, előtte kicsit pihennék, hisz nem szoktam beteg lenni így 34 évesen. Rendelési idő előtt már ott ültem, mert utálom a tömeget. Meg is örültek nekem, mert engem nagyon ritkán látnak és akkor is hamar végzek. Behívtak, elmondtam mi a panaszom, ami kb úgy szólt, hogy:

07.06. Néhány nappal ezelőtt úgy keltem fel, hogy nem éreztem részben a deréktól lefelé tartó szakaszt jobb oldalon. Zsibbad, érzés kimaradásom van és folyamatos izomgörcs érzésem főleg a vádli és comb tájékon. A lábfejem és a lábam gyenge, mozgatni tudom és a sarkam eléggé fáj/zsibbad/csonk érzésem van ahogy járok. Mindezek mellé remeg a lábam (látható is), hol itt hol ott és ez nagyon idegesítő.
Előtte néhány napig fájt a derekam, ami az ominózus nap előtti este egy kb 3-4 óra lefolyása alatt elmúlt. Ez nem volt újdonság.

Én így elmentem dolgozni is egyébként és legalább 1* cipeltem 20kg-os tárgyat. A doki felém fordult és azt mondta: "Szivi, neked gerincsérved van, feküdj fel az ágyra, megnézzük a reflexeket!" Mondom tessék?? (Fontos a későbbiekre nézve, hogy ha a térdem (is) kicsit megütötte, akkor volt rá reflex!! Nagyon fontos!!)
Itt nagyon felgyorsultak az események. Elmondta, hogy kb mi ez (kapkodtam a fejem) és írta a beutalót a sürgősségi MR-re. Mondta, hogy valakit vigyek magammal és ne vezessek, illetve onnan, már nem biztos, hogy kiengednek, készüljek fel, hogy betolnak a műtőbe. Mondom mivan?? Megyek nyaralni hahó, milyen gerincműtét...! Hát fogtam magam és bevezettem abba a kórházba ahová szólt a beutaló, közben párom riasztva lett, fel is vettem munkából. Ott 9 óra jövés ménes után MR felvétel és idegsebészi vélemény után (Óriási szó ez, hogy ilyen gyorsan mindkettő elkészült) este 7-re ők is erre jutottak, meghozzá, valami "kiszakadt" jelzőt is emlegettek és nem javasolják a műtétet, egyelőre. Ehh ez meg mi? Akkor még nem értettem.

Már a folyosón és korábban munkában is felállították a diagnózist kollégák, betegeket, egyébként kb helyesen. Másnap vissza lettem rendelve a reumára, ott a doktornő kicsit lefelé billentette a szemüvegét és ilyet szól, mi lenne ha itt maradna 10-11 napra? Mondom tessék? Befeküdni? Most? Ebből az lett, hogy saját felelősségre eljöttem és másnap reggel vissza mentem, miközben ez egy nem kellemes dolog, de ekkor már kezdtem komolyan venni az egészet, ugyanis úgy engedtek haza, hogy vezetés közben is bármikor lebénulhatok. Egyébként ekkor eléggé oda voltam. Húztam a lábam. Nehezemre esett a járás.

Esetemben a fő gond és a tüneteket kiváltó dolog a porckorong kiszakadása és az ott lévő zselés folyadék gerinccsatornába való távozása volt. Gerinccsatorna szűkületet okozva ezzel, elnyomta az idegeket. Van több is, de ez a fő gond.
Meg van a helye annak mi miért felel, hogy tudjál járni, meg tudjál fogni dolgokat és a többi. Aki ebbe benne van, az tudja nálam hol van a baj, melyik két csigolya között melyik oldalon.
Hogy mi váltotta ki, azt érdemes megtalálni, mivel ezt meg kell szüntetni ahhoz, hogy legalább részben felépülj belőle.
Volt itt sok kockulás a gép előtt régen, görnyedt ülés, lustaság, ami abban nyilvánult meg, hogy egy körben vittem nehéz tárgyakat két kör helyett. Az utóbbi 3 évben a semmiből elkezdtem jobban megmozdulni, mivel jellemzően én csinálok otthon mindent, nem pedig szaki. (Párom is nagyon sokat segít!!!) Volt, hogy pár óra alatt raktam meg sittel 8-9 köbméteres konténert vagy vittem odébb egy kőrakást, mert nem mutatott jól ott, ahol volt. Lehetne még sorolni.
[link]
[link]

Ugorjunk a kórházba.

Miután berendeztem a kis kórházi ágyam környezetét, kaptam egy papírt ahol be volt karikázva milyen kezelésekre kell járnom az intézményen belül. Mértek vérnyomást, vettek vért, kaptam spéci infúziót is (azt olvastam sokaknak nem hatásos, nekem az volt), zajlott az élet. Első nap végére túl voltam egy tornán, egy elektromos kezelésen, tangentoron bla bla bla. Mint akit kifacsartak. Még rosszabbul lettem, ami normális. Ez egyébként egy csütörtöki nap volt. Vasárnap este történt valami, mert hirtelen sokkal jobban éreztem magam. Mint akit kicseréltek! Ez az állapot alig javult tovább a 9. napig, amikor kiengedtek. Tovább maradni nem volt értelme mivel hétvégén nincsenek kezelések, csak ott kell lenni, egész nap pihensz. Nem volt rossz élmény egyébként, mindenki normális volt, kb üres volt az osztály és jó volt a hangulat. Nóri, Orsi, Kinga, Nárcisz. Csak néhány név akik nagyban megkönnyítették az ott létét és a kezelések folyamatát. A doktornő akihez tartozom rendszeresen jött és nézte a reflexeket, a láb erőt stb. Nagyon nagy mákom volt eddig. De miért is?
Ha a lábam nem működött volna egyáltalán: Műtét
Ha nincs reflex: Műtét
Jobban nem mennék bele, vannak sokkal gázabb dolgok is... Mondjuk, hogy magad alá csinálsz és nem tudsz ellene tenni: Műtét.

Egyébként volt ott legalább 2 ember aki ha nincs covid, nem fekszik bent. Egy 58 éves pasival voltam egy kórteremben, aki azért került oda, mert 33 nap oxigénmaszk után, mikor ment volna haza egy mozdulat után a gerince felmondta a szolgálatot, ülni sem tudott. Hogyan is nevezik ezt? Post covid? Költői.

Mikor ezeket a sorokat írom, már közel 2 hónap telt el az ominózus reggel óta.
A kórházat követő második napon autóban olajcsere, voltam motorozni is, rendbe tettem a kertet (akinek nincs az nem tudja mit jelent ez fizikai oldalon). Nem tudtam a seggemen ülni, valahol az ember magának akarja bizonyítani, hogy megy az, ami korábban is. Dolgozni is járok, sőt túlórákat is vállaltam (nem ülő munkám van) már. Persze azért nagyon észnél kell lenni, mert mondjuk jobb lábbal nem teli talppal egy létra fokra lépni nagy hiba. Sínkoronára dettó. Emelni sem szabadna, főleg ez az aminél nagyon észnél kell lenni.

Feljegyeztem néhány napot onnantól kezdve (egy csoportba), hogy kiengedtek:

07.26. Az eddigi kb 30kg-os Lábfej nyomás már 40kg,( a többi maradt, a kis lábujjamamat le lehetne vágni, nem nagyon zavarna). A 30kg hosszabb távon megy. Járásom még nem fullos, ahhoz több erő kell. Minden jó. Naponta legalább 1* tornázok. Lecseréltem az autóba az olajat, rendbe tettem a telket (!!). Mindent kicsit megfontoltabban, lassabban.

07.27. Ma felültem Ernőre és le is vizsgáztattam, bár nem volt tervben. Ernő egy két hengeres 650 köbcentis motorKA. Reggeltől eddig mentem. Derék OK, de most fék, pihi.

08.02. Első fél nap meló (üzemorvos miatt) jól sikerült (4km séta). Munkavédelmi bakancsban kell lennem, jobban viselte a lábam a dolgot, mint rendes cipőben a sima sétát.

08.04. Több óra vezetés + hegynek fel séta kikészített (6.9km), de ha pár percet ülök minden oké.

08.05. Láberő 42kg , járáskép még szebb.

08.06. Első több mint rendes nap (munkában), diliáz. Mint kiderült tudok szaladni. 11.7 km séta után nagyon ki voltam. Sok pihi nem volt benne. Lehetett volna rosszabb is. A sarkam szúrt. Láberő kicsi. De ezt csak én tudtam, kifelé nem látszott. Fél lábbal (a rosszal) így is fel tudtam magam húzni a vonatra.

08.11. Ahogyan ültem még exelezni kellett arra jelzett a derekam. Ott van a mumus. Amint jelzett beugrott, hogy görnyedten ülök. Kihúztam magam és minden a régi lett. Láberő 51kg. Mióta durván sokat kell mennem, gyorsan javul. Nap végére sem gyengül már annyira el, mint korábban. Én úgy veszem észre, mozogni kell, ésszel, nem pedig feküdni naphosszat. Munka után a torna, nagyon pfff érzés, de próbálom nem hanyagolni egy napra sem.

08.12. 9m-es kitolható létra, tiszafa vágás, fél kézzel sövény nyíró fogás. Kicsit féltem mi lesz. Semmi. Ámde ma 13 reggel felfigyeltem egy új dologra. A kislábujjam minden fajta koncentráció nélkül tudom mozgatni. Sirdaludot és MeloxEP-t pár napja nem szedek.

08.18. Az első nap amikor úgy érzem, hogy a járásom nem darabos. Nem hibátlan, de van benne valami rugalmasság, ami miatt nem érzem idegesítően lassúnak. 60kg felett a láberő.

08.20. Érzem a jobb kislábujjam és mozog.

08.22. Tegnap 6 órát vezettem két huzamban, közte túra, kisebb mászás. A lábamat globálisan érintő itt ott jelentkező érzés kimaradás zsibbadás 90%-ban megszűnt tegnap reggelre. Járásom még szebb. Láberő tegnap 73kg volt. A tegnapi nap végére is csak 60kg-ra gyengült.

08.25. Az első nap amikor lábujjhegyen tudok állni néhány másodpercig. Felállni még nem, csak tartani. Azok közé tartozom akiknek felszívódott és vagy visszahúzódott a kiszakadás. Ámen!

Aki nem tudja mi ez az egész, annak ez nem megy át, erre már rájöttem. Olyan dolgokat tapasztaltam amiket korábban nem. Mondok egy furcsa példát. Ha megcsípte a lábfejem egy szúnyog azt nem éreztem, de azt már igen, hogy viszket. Viszont hiába vakartam meg, továbbra is azt éreztem nem vakartam meg. Az érzéketlen területeket érinteni rossz volt, semmihez sem tudom hasonlítani. Az, hogy nem mozog akár csak egy ujjad, már durva, kiadod a parancsot és semmi. A hitetlen addig erős lábfejed olyan gyenge, hogy ha ülsz akkor sem tudod lábujjhegyre emelni. Nagyon sok ilyen volt. Van ennek egyfajta pszichológiai oldala is, mivel egyik napról a másikra nem tudsz úgy működni ahogy korábban. Háziorvos, ápolók is mondták, ne zuhanjak meg. Alapvetően nem volt baj, de tény, hogy a kórházban az első napon volt időm olvasni erről éjjel, mivel vélemény a kezemben volt, fogtam és beírtam a gugliba. A végén kivert a víz, izzadtam, szédültem és hányingerem lett. Mindez éjjel a folyosói széken, miközben mindenki aludt. Ittam pár korty vizet és arra gondoltam ez annyira durva, hogy abszurd. Fél pillanat alatt elmúlt.
Nem úgy kell megközelíteni, hogy ez van az az van, tenni kell ellene, hogy javítsuk. Változtatni kell, ha nem is mindenben, mert az ember olyan amilyen, törekedni kell arra, hogy az a "kulacs" amibe már maxon van a sok káros dolog, az tovább ne csorduljon és kicsit tudjunk belőle kiengedni is. Ezzel újra legalább közel úgy élni mint korábban és ne fájjon.
Ennek sok eszköze van. Torna, helyesen ülés[link], helyesen hajolás, vény nélküli ideg védő bogyók, mozgás, tens gép stb. A pihenés úgy vélem hiba. Mozogni kell, még engedi a tested. Az első otthoni napokban robotokhoz hasonlóan mozogtam, mereven, mint valami beteg. Neeeem ez gáz és nem élhető.
Nem vagyok szakértő, de rájöttem nincs két egyforma eset. Mindenkire más hat jótékonyan. Nekem a torna olyan kő kemény dolog, amit egy napot sem hagyok ki. Ha mégis, másnap dupla annyi időt szánok rá. Néha hajnalban munka előtt reggel 5-kor, gyakran este, néha délután. És igen a derekam jelez ha elég a napi dolgokból. A torna után én jól érzem magam. Már attól is minden jobb ha helyesen ülök.
Nagyon lassan, de ki fogom tapasztalni mi az elég. A műtétet el kell kerülni, több a negatív vélemény mellette. Sokan nem lettek jobban. Nagyon sok embert érint a gerinc több pontját érintő degeneráció a lehető legvadabb tüneteket kiváltva ezzel. Tudok olyat aki járni is alig tud, ópium alapú bogyókon él. Ott már nagyon kell pszichiáter is. Fiatal férfiak, nők. Bárki bekerülhet a klubba és ez nem egy pozitív dolog.

Hogy mi a jövőm azt nem tudom. Szinte biztosan tudom, hogy kés lesz a vége, de nem a közeljövőben. Igen hirtelen vagyok stílusban és mozgásban, próbálok nem hibázni. Fejben sok minden dől el, ha már ott nem vagy negatív, félig nyertél.

Ha valakinek nem ment volna át, most pontosan ugyan úgy élek mint korábban, csak jobban meggondolok mindent mit és hogyan.

Ja és még egy dolog Erre egy üzletág épül, ami nagyon jól tejel egyeseknek. Miért? Mert aki évek óta fájdalmakkal él, az már mindent kipróbál. Aki azzal keres fel, ha tőlem vásárolsz 20% kedvezményt kapsz, az nem neked akar jót. Csak egy szűk réteg hiteles.

Jövőre, kb az évforduló napján el fogok menni magán MR-re és kérek kieértékelést is. Figyelemmel akarom kísérni a változást. Ezzel innentől együtt kell élni és nem félvállról venni.