Olyan furcsa ma a város. Elsőre nyugodt várakozásnak tűnik, ami belengi az egészet, és amitől szinte megáll a levegő. Az ég is furcsa: felhős, de mégsem sötét. Az épphogy megszűrt napsugaraknak csak a melegét érezni. Minden lomha, szinte mozdulatlan. Nincs semmi vibráló, vagy életteli. Pocsolya, de az a tényleg halott fajta. Poshadt állóvíz.

De ez csak az első benyomás. Végigsétáltam a fél városon, és leginkább berendezett, elhagyatott színpadhoz hasonlít az egész. Beállított díszletek, mozgó alkatrészek, mozgó bábok. Megrendezett életképek. Minden egy jól begyakorolt séma szerint működik. Talán pont ettől olyan hátborzongató. Robotemberek élik robot-mindennapjaikat. Még a várakozás izgalma is hiányzik. Nehéz összehozni számomra a várakozást a nyugalommal. Még azt sem mondhatom, hogy ez megbékélt várakozás. Inkább belefásult. Vagy már nem is várnak semmire…?