Pelenkás bajkeverő

Tudom … ne is mondjátok !!! Gondolom többen közületek az irományom címe hallatán arra a bizonyos filmre gondoltatok , ahol egy üzletember elüt egy pasast és az reinkarnáció útján újjászületik . Csak a bibi ott van , hogy az üzletember fiaként jön újból a világra, hogy bosszút álljon . Így hát a papának és az anyukának rengeteg problémája lesz a kisfiúval ,aki valójában Simon a halálra gázolt személy …
Igen izgalmas történet , de nem erről szeretnék most mesélni nektek.
Leginkább arról a babáról, aki engem olyannyira rabul ejtett mióta megszületett. 2009. november 9-én egyik barátnőm családjában nagy meglepetésre megérkezett az 5. gyermek is. Méghozzá egy kislány, aki a Hanna nevet kapta. Mindenki nagyon örült neki, hisz egyrészt csodának számított, hogy Erika néni 4 gyermek után még egyet a világra tudott hozni közel 40évesen.
Én, akkor még bele se mertem gondolni, hogy az így is zajos házban, hogy fér el majd még egy poronty és egyáltalán, hogy birkóznak meg a feladattal. Hisz Attila bácsi a családfő és Erika néni is nagyon sokat dolgozott….Az idő múlásával bebizonyosodott számomra nem megoldhatatlan helyzet, hogy a 21. században nagycsaládként is lehet létezni (anélkül, hogy bármilyen biztos anyagi háttérrel rendelkezne a família) .
Nah ,de ugorjunk előre egy kicsit. ! Azóta 2 év telt el. Hanna ma már gyönyörű 2 éves kislány, aki az élet semmilyen területén nem szenved hátrányt ,amiatt hogy családjában sokan vannak. Sőt előnye, hogy rengeteg ember körül zsongja köztük én is, és szórakoztatja őt vagy éppen fordítva. Mivel nagyon jóban vagyok a családdal, sok időt töltök a pesztrálásával, segédkezem, ahol csak tudok. Ez nagyon jó dolog számomra, mert olyan mintha kaptam volna egy kis testvért. Bár van egy öcsém, de mivel igen családcentrikus vagyok és imádom a gyerekeket még simán, elférne a miénkben is egy , de a szüleim ezt nem vállalják bármennyire is próbálom sugallni nekik, hogy de jó lenne. ….. Se baj, hisz itt van Hanna!
Első találkozásunk óta nem tudok vele betelni annyira aranyos és szeretetreméltó teremtés. Imádok vele lenni, és úgy érzem ő is így van velem. Sokan a keresztanyjának tekintenek, mert annyit foglalkozom vele. (Mondjuk ezen nincs mit csodálkozni, hisz tanító néni szeretnék lenni, ha minden jól megy. ) Énekelni és táncolni tanítom , mesét olvasok neki és , ha kell vele együtt ugrálok a házban vagy idiótábbnál idiótább mozdulatokat mutatok neki , amit ő is megpróbál megcsinálni kisebb nagyobb sikerrel. Ezalatt pedig hangosan megy a zene ,amire éneklünk és sikítozunk. Ilyenkor én is olyan vagyok ,mint egy igazai nagy gyerek ,aki keveset játszott kiskorában. ( A legjobb dolog , hogy kikapcsolhatom az agyam a szürke hétköznapok viharában..) Meg kell mondanom, nagyon fenomenális érzés! Bohóckodni úgy , hogy semmi abban a percben nem érdekel. ) Ráadásul nagyon sok visszajelzést kapok tőle , hogy tökéletes „játszótárs” vagyok . Rengeteg meglepetést okoz számomra .Ilyen pl. Mikor iskola után benézek hozzájuk és ő általában tágra nyílt szemekkel siet hozzám ,hogy megöleljen és utána játszani hívjon .
Vagy a másik eset , amit én is csak a testvéreitől hallottam .Vendéget vártak és a nappaliban nézte a tévét mikor nyílt az ajtó gyorsan hátranézett és felkiáltott –Adjien! Azt hitte, hogy én érkeztem meg, de csalódnia kellett. Flegmán végigmérte a személyt és folytatta a mesenézést, mert akit várt nem jött.
A múlthéten voltam meglátogatni és akkor sem hagyott unatkozni. Mivel nem voltak otthon a szülei ,igen felszabadultan érezte magát . Kiszökött párszor az udvarra jelszóval , hogy hintázni akar , de kiderült később , hogy a szomszéd macskáját keresi . Mire kiértünk a nővérével már a kerítésen csüngött és Ladyt a cicust kereste . Szerencsénkre az időjárás közbeszólt így nem kellett rimánkodni neki , hogy Hanna menjünk be .! Csak úgy spurizott befele az eső elől.
A szobába beérve különös nyugodtság fogta el .. Csodálkoztunk ….Hanna nem akarja tovább folytatni "hadjáratát" ???
Leült a székre és kifelé bámult az ablakon . Olyan volt ,mintha szégyenlősködne .Elfordult és koncentrált ….de mire ? Majd egy hirtelen pillanatban ránk nézett és csilingelő hangján így szólt: Kakálok! Mi pedig nagyot nevettünk, hát csak ennyi a baj !? Szegény elpirosodott arccal próbálta tudtunkra adni, hogy mi a helyzet. Persze én voltam az első, aki jelentkezett , hogy tisztába rakja , annak ellenére , hogy nem sok tapasztalatom volt benne , de örömmel tettem. Hanna csak egy cukorka kíséretében engedte magát .Hogy is kell…? –fogalmazódott meg bennem a kérdés. Hiába szóltam a tesóinak ,hogy nézzék meg , megfelelően csinálom –e , egyedül maradtam. Persze Hanna ebből mit sem sejtett , hogy nem nagyon tudom….Fogtam a pelenkát , a babapopsi kenőcsöt ,törlőt, ledobtam az ágyra magam mellé. Profinak akartam látszani ,de nem sikerült. Mire kivettem alóla az elhasznált pelust, igen kaki szag volt ….Természetesen közben szórakoztattam is , hogy jaj de budi ....bolondos pofákat vágtam stb. Majd megpukkadt a röhögéstől és én is zavaromban….hogy nem tudom. Majd mikor már szép tisztára töröltem a popsiját és a krémmel elkezdtem kenegetni, szerencsétlenségemre nem vettem észre , hogy bele nyújtogatja a kis kacsóját a kenőcs dobozába és festőnek képzelve magát mázolja a kanapét .Mire magamhoz tértem már az arcomra is kaptam egy nagy adaggal …. Hogy zavaromat leplezem, megtöröltem a szememet és folytattam a pelenkázást . Hanna nagyot mosolygott ,mert úgy néztem ki ,mint egy szépség őrült, aki tényleg az uborkakarikákat akarja feltenni a szemeire , hogy elkészítse pakolását …de se baj. 15perc alatt sikerült feladnom rá mindent bár a nadrág lemaradt csak a harisnyát engedte..
Hát igen , tud ő ilyen meglepetéseket is okozni … Az én pelenkás bajkeverőm .

Ui. Ez még csak az első rész volt…Hanna történetei folytatódnak