=========================================================
Live Linux használata külső merevlemezek teszteléséhez
=========================================================
TARTALOM
• Bevezetés
• Telepítő elkészítése és a Live rendszer indítása
• Adatátviteli sebesség tesztelése
• Particionálás, formázás GParted segítségével
• Eszköz- és állapotinformációk lekérdezése
• Adatmentési és helyreállítási lehetőségek
Bevezetés
Ha a külső merevlemezünk adatátviteli sebességével vagy detektálásával problémák vannak pl. USB 3.X porton, akkor annak több oka is lehet ennek, az adatkapcsolat "eldobásakor" ajánlottakat az előbbi esetben is ki lehet próbálni. Előfordul azonban, hogy maga a hardverkörnyezet vagy az operációs rendszer okozza a problémát. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, megtaláljuk a hiba forrását, célszerű másik PC-n és másik OS alatt is kipróbálni a külső meghajtót. Ha erre nincsen lehetőség, akkor ugyanazon PC-n a másik OS lehet pl. egy pendrive-ról bootolt Linux Live rendszer, aminek segítségével segítségével tesztelhetjük többek között az adatátviteli sebességet is, ahol az újabb verziók már natívan támogatják az USB 3.X szabványokat, illetve az NTFS fájlrendszert, szóval ezek sem jelentenek majd problémát.
Továbbá használhatjuk az ún. live rendszert akár különféle információk lekérdezésére, illetve adatmentésre is. Előfordul, hogy bizonyos esetekben Windowson az NTFS fájlrendszerű partícióból RAW kötet lesz. Ilyenkor csak különféle (fizetős) adatmentő programokkal tudunk hozzáférni annak tartalmához, amik például ezen leírás I./ b. pontjában vannak megemlítve. Illetve akár egy Linux (Live) rendszer alól is próbálkozhatunk, amely jó esetben képes felcsatolni és hozzáférni a RAW kötethez.
Valamint ha Ext2 / Ext3 / Ext4 fájlrendszerre akarjuk formázni a külső meghajtót, akkor azt eleve Linux alól célszerű elvégezni. Ha nincsen egy telepített változat a gépünkön, akkor nyilván megint ideális a live rendszer, amelyek közül egynéhány eleve beépítetten tartalmazza a GParted partíciókezelő programot. Bár újabban a Windowsra való külső partícionáló programok is tudnak Ext 2/3/4 fájlrendszerre formázni, de nem feltétlen csinálják meg minden esetben jól. Ugyanis előfordulhat, hogy utána az asztali Linux rendszer nem képes felcsatolni a partíciót és hibaüzenetet dob, vagy csak read-only módban hajlandó stb.
★★★
A Linux Live rendszer lényege, hogy nem kell telepíteni, hanem csak kiírjuk egy optikai lemezre vagy pendrive-ra az ISO-fájlt, majd utána arról bebootoljuk. Elég sok Linux disztribúciónak van ún. live változata (példák), amelyek közül ezen bejegyzés a Linux Mint rendszert, annak is a Cinnamon kiadását tárgyalja. Használható természetesen másfajta is, mint pl. a szintén népszerű Ubuntu, de a Windowsok asztali felületéhez és kezeléséhez az előbbi közelebb áll.
Ez a cikk elsősorban a Windowshoz szokott felhasználóknak lehet segítség, hiszen ők kevésbé jártasak a Linux világában. De a leírtak egy részének talán a Linuxot már ismerő felhasználók is hasznát veszik. Illetve előbbi rétegnek nyilván fontos a felületi hasonlóság, valamint az egyszerű kezelés, ezért számukra a Linux Mint Cinnamon kiadása ideális választás lehet. Továbbá a lényeg, hogy szükség esetén ne a telepítő elkészítése és a rendszer indítására + alapvető használata, valamint az egyes beállítási lehetőségek keresése jelentse az akadályt, hanem ezek ismeretében lehessen inkább az adott probléma megoldására koncentrálni.
Az alább részletezett megoldások és programok használatakor fokozott odafigyelés szükséges! Különösen igaz ez a GParted, dd, Disks (Lemezek) alkalmazások használata esetében. Az esetleges félrekattintásokból és egyéb figyelmetlenségekből adódó károkért felelősséget nem vállalok!
Az alábbi leírás (nagyrészt) a Linux Mint Cinnamon 17.3 rendszer alapján készült! Viszont az adott műveletek természetesen kb. ugyanazok az újabb verzióknál is, valamint más disztrók esetén is elég hasonlóak, illetve több helyütt megegyeznek.
Azon műveleteknél, amelyeknél valamilyen program telepítése van említve, azoknál nyilván aktív internetkapcsolat szükséges. Ez természetesen lehet vezetékes, illetve vezeték nélküli (Wi-Fi) csatlakozás is. A Live rendszer jó esetben megjeleníti az adott internetkapcsolatot az alsó panel (tálca) jobb sarkában. Ha Wi-Fi-hez szeretnénk csatlakozni és jelszót igényel, akkor ügyeljünk a billentyűzet nyelvére és kiosztására! Ugyanis alapértelmezetten angol és a magyar billentyűzetet külön kell beállítani.
A bemutatóhoz a korábban tesztelt külső házat, illetve hardveres környezetet használtam. Igaz most más merevlemez van a külső házban, de a teszt szempontjából úgyis az USB 3.0 chip kezelése a lényeg. Továbbá akadt volna még természetesen más külső HDD is, amivel az alábbiakat végig lehetett volna csinálni, de itt mindegyiket egyenként letesztelni, "lescreenshotolni" és bemutatni nem láttam értelmét. Viszont a korábbi cikkem alapján egyértelműen látszik, hogy az egyes USB 3.0 vezérlőknek milyen a Linux alatti támogatása.
I. Telepítő elkészítése és a live rendszer indítása
● Windows
Pendrive:
1. Letöltjük a Linux LIve ISO-fájlt —► direkt: 21.3 | torrent + direkt: 21.3
2. Windowson a Etcher / Rufus / Win32 Disk Imager / programmal kiírjuk a telepítőt egy megfelelő méretű (min. 2 GB) pendrive-ra. A Rufus használatánál ügyeljünk rá, hogy a gép bootolási módjának megfelelő opciót állítsuk be a programban (MBR-BIOS | GPT-UEFI) is, vagy használjuk a DD képfájl módot, ami CSM és UEFI szerinti bootoláshoz egyaránt jó! A Linux Mint esetében elegendő lehet akár az alapértelmezett "ISO képfájl mód", de választhatjuk a "DD képfájl mód" szerinti írást is és akkor nem kell törődnünk az egyéb beállításokkal, valamint általánosan az javasolt a Linux ISO-fájlokhoz. A művelet végeztél ne felejtsük el leválasztani a pendrive-ot!
3. Újraindítjuk a PC-t és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, pl. az USB HDD-t tesszük az első helyre és/vagy F12/egyéb funkcióbillentyűvel kiválasztjuk a megfelelő boot eszközt.
4. Szükség esetén kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootoljuk a pendrive-ról a Linux Mint telepítőjét. A telepítő legacy / UEFI bootoláso mód szerinti képernyőjén a "Start Linux Mint" opciót választva elindítjuk a live rendszert.
Optikai lemez (DVD):
1. Letöltjük a Linux LIve ISO-fájlt —► direkt: 21.3 | torrent + direkt: 21.3
2. Windowson használhatjuk akár a beépített lemezképírót is. De vannak jobb programok is, mint pl. az ImgBurn, amellyel szintén ki tudjuk írni a telepítőt egy megfelelő méretű optikai lemezre (DVD). A programban a legelső opciót, a "Képfájl írása lemezre" kell kiválasztani, majd betallózni az ISO-fájlt és elindítani az írást.
3. Újraindítjuk a PC-t és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, pl. az USB HDD-t tesszük az első helyre és/vagy F12/egyéb funkcióbillentyűvel kiválasztjuk a megfelelő boot eszközt.
4. Szükség esetén kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootoljuk az optikai lemezről (DVD) a Linux Mint telepítőjét. A telepítő legacy / UEFI bootoláso mód szerinti képernyőjén a "Start Linux Mint" opciót választva elindítjuk a live rendszert.
● Linux
Pendrive:
1. Letöltjük a Linux LIve ISO-fájlt —► direkt: 21.3 | torrent + direkt: 21.3
2. Az ISO-fájl kiírjuk egy pendrive-ra.
a.) Grafikus programmal: mkusb | Etcher | UNetbootin stb.
b.) Terminálban DD-vel: —► konkrét példasudo dd bs=4M if=/fájlelérésiútvonala.iso of=/dev/sdx && sync
vagysudo dd bs=4M if=/fájlelérésiútvonala.iso of=/dev/sdx status=progress && sync
3. Újraindítjuk a PC-t és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, pl. az USB HDD-t tesszük az első helyre és/vagy F12/egyéb funkcióbillentyűvel kiválasztjuk a megfelelő boot eszközt.
4. Szükség esetén kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootoljuk a pendrive-ról a Linux Mint telepítőjét. A telepítő legacy / UEFI bootoláso mód szerinti képernyőjén a "Start Linux Mint" opciót választva elindítjuk a live rendszert.
Optikai lemez (DVD):
1. Letöltjük a Linux LIve ISO-fájlt —► direkt: 21.3 | torrent + direkt: 21.3
2. Linuxon használhatunk több programot is ezen célra [link], mint pl. a Brasero, K3b stb. A lényeg, hogy a képfájl írási opciót kell választani és egy megfelelő méretű lemezt (DVD) használni.
3. Újraindítjuk a PC-t és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, pl. az USB HDD-t tesszük az első helyre és/vagy F12/egyéb funkcióbillentyűvel kiválasztjuk a megfelelő boot eszközt.
4. Szükség esetén kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootoljuk az optikai lemezről (DVD) a Linux Mint telepítőjét. A telepítő legacy / UEFI bootoláso mód szerinti képernyőjén a "Start Linux Mint" opciót választva elindítjuk a live rendszert.
II. Adatátviteli sebesség tesztelése
● Fájlkezelő:
1. Ha betöltött a Linux Live rendszer, akkor csatlakoztatjuk a formázandó lemezt, a rendszer az USB-meghajtókat automatikusan felcsatolja és megnyitja a fájlkezelőben. A fájlkezelő bal oldalán felcsatoljuk azt a partíciót, amiről másolni akarunk a külső meghajtóra.
2. Kiválasztjuk a szükséges fájl(ok)t és elindítjuk a másolást. A folyamatjelzőn ellenőrizni tudjuk, hogy megfelelő-e az adatátviteli sebesség.
3. A művelet végeztével a felcsatolt partíciót / USB HDD-t pedig az asztali ikonján történő jobbgombos egérkattintás után a feljövő menüben a bejelölt opciót választva tudjuk leválasztani. Valamint megtehetjük ugyanezt hasonló módon a fájlkezelő bal oldalán a meghajtót kiválasztva, illetve az "eject" ikonra kattintva is.
4. Ha mindennel megvagyunk, akkor a Start menü bal alsó ikonjára kattintva tudjuk leállítani a rendszert.
● Double Commander:
A Linux Mint beépített fájlkezelője jónak mondható, de a másolási folyamatnál nem mindig mutatja az adatátviteli sebességet rendesen. Ilyen téren jobb a Double Commander, amely hasonló program, mint a sokak által ismert Total Commander. Viszont utóbbi nem érhető el natívan Linuxra, így marad az előbbi program, amely ugyanakkor tökéletesen megfelel a célra.
1. Először telepítjük a programot, amihez az alábbi parancsot kell beírni terminálba:
sudo apt-get install doublecmd-gtk
2. Utána pl. a Start menü keresőjébe beírjuk, hogy "double", majd kiválasztjuk és elindítjuk a programot.
3. A használatát szerintem nem kell részletezni, szinte ugyanaz, mint Total Commander esetén.
4. A művelet végeztével bezárhatjuk a programot és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.
● Disks (gnome-disk-utility):
Egy másik teszt alapján a Disks alkalmazással is tudunk adatátviteli sebességet mérni.
1. A Start menü keresőjébe beírjuk, hogy "disks", majd kiválasztjuk és elindítjuk a programot.
2. A jobb fölső sarokban lévő ikon menüjét lenyitva a "Benchmark" opciót választjuk.
3. A megjelenő ablakban van lehetőség a mintaméret és a minták számának állítására. Az alapértelmezett a 10 MB | 100 db minta. Valamint az írásteszt is legyen bejelölve. Ha az alapértelmezett értékeken hagyjuk a beállítást, akkor az alábbi eredményt kapjuk. Ha a tényleges szekvenciális írási + olvasási értékekre vagyunk kíváncsiak, akkor célszerű a minta méretét 100 MB - 1000 MB+ értékre növelni. Viszont ez esetben a minták mérete & száma (<= 100) azért ne legyen az indokoltnál nagyobb se, mert úgy túl sokáig fog tartani, amíg lefut a teszt!
4. A művelet végeztével kiléphetünk programból és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.
● Terminál (hdparm, dd):
Adatátviteli sebességet nemcsak fájlkezelős másolással tudunk mérni, hanem vannak egyéb lehetőségek is. Ezen teszt végén találunk példát a Linux terminál (Ctrl+Alt+T), illetve a dd parancssori eszköz használatára. Valamint szintén terminálban a hdparm parancsok segítéségével is tudunk teszteket végezni. Az alábbi parancsoknál az sdxy esetén az x helyére a külső HDD azonosítóját, az y helyére pedig a partíció sorszámát kell beírni. Ami a példában most d és 1 —► sdd1 lesz.
hdparm használata:
1. Megnyitjuk a terminált (panelről / Start menüből / Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval).
2. Elindítjuk a tesztet.
pufferelt olvasássudo hdparm -t /dev/sdd1
pufferelt olvasás (RAM cache)sudo hdparm -T /dev/sdd1
közvetlen olvasás a lemezrőlsudo hdparm -t --direct /dev/sdd1
közvetlen olvasás a lemez közepétől (500 GB)sudo hdparm -t --direct --offset 500 /dev/sdd1
közvetlen olvasás a lemez háromnegyedétől (750 GB)sudo hdparm -t --direct --offset 750 /dev/sdd1
közvetlen olvasás a lemez végétől (900 GB)sudo hdparm -t --direct --offset 900 /dev/sdd1
3. A művelet végeztével bezárhatjuk a terminált és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.
dd használata:
1. Megnyitjuk a terminált (panelről / Start menüből / Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval).
2. Belépünk abba a mappába, ahova a rendszer a külső HDD-t felcsatolta.
cd /media/mint/KOLINK_USB3.0
3. Elindítjuk a tesztet különféle méretű fájlokkal, illetve mintaszámokkal.
1000 MB x 2 olvasás (cache)dd if=tempfile of=/dev/null bs=1000M count=2
10 MB x 100 írásdd if=/dev/zero of=./tempfile bs=10M count=100 conv=fdatasync,notrunc
100 MB x 10 írásdd if=/dev/zero of=./tempfile bs=100M count=10 conv=fdatasync,notrunc
500 MB x 4 írásdd if=/dev/zero of=./tempfile bs=500M count=4 conv=fdatasync,notrunc
1000 MB x 1 írásdd if=/dev/zero of=./tempfile bs=1000M count=1 conv=fdatasync,notrunc
Stb. (tetszőlegesen variálható)
4. A művelet végeztével bezárhatjuk a terminált és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.
III. Partícionálás, formázás GParted(B)*(/B) segítségével
1. Ha betöltött a Live rendszer, akkor csatlakoztatjuk a formázandó lemezt, az USB-meghajtókat automatikusan felcsatolja és megnyitja a rendszer a fájlkezelőben. A Start menü keresőjébe beírjuk a "gparted" szót és már ki is adja, majd elindíjuk a programot.
2. Fontos, hogy a GParted jobb felső sarkában a megfelelő lemezt válasszuk ki, azt amit partícionálni akarunk! Tehát, ha a gép az sda és a (külső) HDD az sdc, akkor értelemszerűen az utóbbit válasszuk ki!
3. Aztán hogy most teszünk-e a lemezre új partíciós táblát, vagy törüljük a rajta lévő partíciót és létrehozzuk az újat, vagy csak simán átformázzuk Ext3/4 fájlrendszerre a meglévő partíciót, az már rajtunk áll. Vannak a program használatához különféle leírások: [link], [link].
4. A művelet végeztével bezárjuk GParted programot. A felcsatolt partíciót / USB HDD-t pedig az asztali ikonján történő jobbgombos egérkattintás után a feljövő menüben a bejelölt opciót kiválasztva leválasztjuk. Valamint megtehetjük ugyanezt hasonló módon a fájlkezelő bal oldalán, illetve az "eject" ikonra kattintva is.
5. Ha mindennel megvagyunk, akkor a Start menü bal alsó ikonjára kattintva tudjuk leállítani a rendszert.
* Létezik saját Live rendszere is a GParted partíciókezelőnek, amit Windows alól a fentebb említett módon tudunk kiírni pedrive-ra, illetve arról bebootolni. Maga a program használata is nyilván ugyanaz, mint a Linux Mint esetében, bár a 2 rendszer asztali felületénél akad némi eltérés.
IV. Eszköz- és állapotinformációk lekérdezése
Linuxon bizonyos parancsokkal terminálból, illetve grafikus programok segítségével különféle információkat tudunk lekérdezni és megjeleníteni az adott USB-tárolóeszközről. Az alábbi parancsoknál az sdxy esetén az x helyére a külső HDD azonosítóját, az y helyére a partíció sorszámát kell beírni. Ami a példában most d, illetve d és 1 —► sdd / sdd1 lesz.
Ezen célra használható a fentebb említett Linux Mint Cinnamon is és természetesen ez esetben a telepítő kiírása, bebootolása, valamint a rendszer alapvető használata megegyezik a fentebb leírtakkal.
Diagnosztikai eszközök elérése, valamint további programok telepítése
• Terminál megnyitása —► panelről / Start menüből / Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval
• Disks megnyitása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "disks" szót
• Hard Disk Sentinel telepítése —► leírás
• Hard Disk Sentinel elindítása —► terminálba beírjuk, hogy sudo HDSentinel
• PSensor telepítése —► leírás
• PSensor enindítása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "psensor" szót
• GSmartControl telepítése —► sudo apt-get install gsmartcontrol
• GSmartControl elindítása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "gsmart" szót
● Általános USB eszközinformációk lekérdezése:
lsusb
lsusb -t
dmesg
● Partíciók és azok általános adatainak kilistázása:
lsblk
df -h
sudo fdisk -l /dev/sdd
● Logikai / fizikai szektorméret (512 byte / 512 byte | 512 byte / 4096 byte) lekérdezése:
sudo fdisk -l /dev/sdd
cat /sys/block/sdd/queue/logical_block_size
cat /sys/block/sdd/queue/physical_block_size
sudo hdparm -I /dev/sdd | grep -i logical
sudo hdparm -I /dev/sdd | grep -i physical
sudo hdparm -I /dev/sdd | grep Sector
sudo smartctl -i /dev/sdd
sudo parted /dev/sdd print
● S.M.A.R.T. adatok megjelenítése:
sudo smartctl --all /dev/sdd
sudo HDSentinel
● Hőmérsékleti adatok megjelenítése:
sudo hddtemp /dev/sdd
● Akusztikai (AAM) és energiagazdálkodási (APM) beállítások megjelenítése:
sudo hdparm -M /dev/sdd
sudo hdparm -B /dev/sdd
Értékek módosítása —► terminál | magyarázat
Értékek módosítása —► Disks
A fenti képeken lévő értékek és beállítások csak példaként szolgálnak. Nem muszáj pont ugyanazokat beállítani!
Az Ubuntu 14.04 alapú rendszereknél - mint pl. a Linux Mint 17.3 - az egyes USB 3.0 chipek monitorozási lehetőségeinek támogatása eléggé hiányos. Viszont ez az Ubuntu 16.04 és arra épülő rendszereknél már javult, főleg az ASMedia vezérlők esetén.
(A teszteléshez jelenleg csak a Linux Mint 18-as beta verziót tudtam használni, de az ennél tapasztaltak nyilván érvényesek a végleges kiadásra is.)
★ USB 3.0 külső házak vezérlőinek jellemzői Linux alatt ★
A Linux Mint 18-as kiadása is Ubuntu 16.04 alapra épül, így természetesen annál is tapasztalható a javulás a 17.3-as verzióhoz képest. Ez például a S.M.A.R.T. és a hőmérsékleti adatok megjelenítésében nyilvánul meg.
V. Adatmentési és helyreállítási lehetőségek
Ha a külső HDD pl. az NTFS kötetből RAW lett, akkor a Windows nem tud hozzáférni annak tartalmához. A Linux viszont bizonyos esetekben képes lehet hozzáférni a RAW kötet tartalmához, illetve vannak egyéb adatmentési, illetve helyreállítási lehetőségek is.
Ezen célra használható a fentebb említett Linux Mint Cinnamon is és természetesen ez esetben a telepítő kiírása, bebootolása, valamint a rendszer használata megegyezik a fentebb leírtakkal.
Diagnosztikai eszközök telepítése és elérése
• ddrescue telepítése—► sudo apt-get install gddrescue
• ddrescue (GUI) telepítése—► sudo add-apt-repository ppa:hamishmb/myppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install ddrescue-gui
• ddrescue indítása —► Terminálba beírjuk, hogy "ddrescue" és enter.
• ddrescue (GUI) indítása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "ddrescue" szót.
• TestDisk telepítése—► sudo apt-get install testdisk
• TestDisk indítása —► Terminálba beírjuk, hogy "testdisk" és enter.
• ntfsfix telepítése—► sudo apt-get install ntfsfix
● Lemezkép létrehozása
Tudunk a Disks alkalmazás segítségvel lemezképet készíteni a (külső) meghajtóról, valamint a TestDisk programmal szintén [link].
● Fájlrendszer javítása
Linuxon az fsck tool segítéségével tudunk pl. Ext4 fájlrendszert javítani. NTFS fájlrendszerű külső meghajtókhoz pedig az ntfsfix használata javasolt. Illetve a TestDisk programban is találunk helyreállítási lehetőségeket: [link], [link]. Továbbá terminálban a badblocks parancsot használva a szektorhibákat is felderíthetjük.
● Adatmentés (fizikai másolat készítése)
Lehetőség van a ddrescue parancssori tool segítéségvel adatmentésre, illetve grafikus felületű verziója is létezik. Továbbá a TestDisk is használható erre a célra [link].
A célmeghajtóról (sde) a DDRescue-GUI program minden adatot töröl! Tehát mielőtt elindítanánk a "Start" gombra kattintva a folyamatot, győződjünk meg róla, hogy a megfelelő lemezt / partíciót választottunk-e ki!
King Unique oldala
