Kezdjük ott, hogy sem istenadta tehetségem, sem szakmai előképzettségem nincsen, nem hogy a chili paprika, de semmiféle növény termesztése területén. Ellenben lusta vagyok, kétbalkezes, és hamar megunok mindent.

Egyszer volt egy szobanövényem. Valamelyik fülledt, nyári napon, tartottam egy kis lakás szellőztetés. Akkor vettem észre (mert hogy nagyon zavart valami zörgés fent a szekrény tetején), hogy szegény kóróra száradt, addigra már teljesen beazonosíthatatlan növénykémről, nagyon könnyedén megfeledkeztem.

Ellenben kezdő kapszaicin függő lettem az évek során, rengetek fajta chilit és szószt kipróbáltam és használok azóta is rendszeresen. Már-már néha a gyomrom is bírja a megpróbáltatásokat, bár ő még nem békélt meg ezzel a hobbimmal. Mivel mind petipetya Nagy chili topic. -jában fent vagyok, mind ügyfelünk és kollégánk is termeszt magának egy-két paprika tövet, adta magát az ötlet, hogy én is kipróbáljam magam. A tavalyi munkatárs féle csokoládé habanero mennyei ízes, zseniálisan füstölt karaktere és az egyik csípős fesztiválon beszerzett mustard jolokia fűszeresebb ízvilága annyira bejött, hogy ki is mentettük eme két paprika magját ültetés céljából.

Sajnos a mustardról nincs képem, de a csoki donor itt látható

Mivel a fent említett kvalitássokkal rendelkezem (azaz semmivel), így gyorsan bele is vettem magam a fórum, a logout blogok, a facebook csoportok és egyéb oldalak világába, hogy megtudjam, gyorsan, lehetőleg legkevesebb energia befektetéssel, mire is lehetek képes. Kiderült, hogy nem sokra A föld, a tőzeg, a csíráztatás, a lámpáztatás, a szétültetés, a tápozás, mind mind önmagában egy egy kisebb szakmunka, melyekről oldalak tucatjait lehet megtölteni. Elvette e ez a kedvemet az egésztől? A lóf..enéket. Nem.

Innen talán sejthető is a cím eredete. A chili "ültetvényemet" inkább csak amolyan vadgazdálkodásnak nevezném. A létező majd minden hibát amit lehet, elkövettem. Sok mindent nem csináltam meg, sok mindent máshogy csináltam. Anno élt is a fejemben egy ilyen, hogy majd lépésenként csinálok erről egy "live" blogot, de már a kezdeti bénázások amellett szóltak, hogy ráérek majd ha kiderül mi lesz belőle. Az elmúlt hetek és hónap során vagy egy tucatszor csodálkoztam rá, hogy ezek még mindig élnek, nőnek és fejlődnek? Hát igen. Az Élet utat tört magának! Most sem állok a szüretelés előtt, de összegyűlt már annyi kép, hogy erre már érdemesnek találtam nyitni egy bejegyzést (megjegyezném, igen, látszik, a fénykép készítéshez is tökéletesen béna vagyok )

A kezdeti sötét napokban, a nem csíráztatás és a természetes napfény erejében való teljes bizalmammal kezdtem. Tehát fogtam pár poharat, megtöltöttem háromnegyedig földdel, beleszórom a magokat úgy ahogy van, és ki az ablakba. Egyrészt, miért háromnegyedig töltöttem csak fel? Mert hogy okosan úgy gondoltam, hogy majd a palánták fölé egy egy petpalack tetejét fogom elhelyezni, egyfajta üvegházként (műanyag házként), megtartva a meleget és a párát, amire szükségük van. Na igen, ezzel fejeztem le két palántámat is. Szóval ezt a módszert hagytam. Másrészt a magok beszórása, ahogy a későbbiekben is fog látszódni, azon elv szerint történt, hogy úgyis elpusztul majd több mint felük. Így 3-4esével kerültek a poharakba. Én lepődtem meg a legjobban, mikor minden, de tényleg minden kikelt.

Március 14.:

Március 17.-18:

Március 21:

A kezdeti öröm és bódótsá itt kezdett el egy enyhe pánikba váltani. Poharanként 3-4 palántával, csökevényes, halálra ítélt, egymás táplálékát felfaló törpe túlélőket fogok csak nevelni, termés nélkül. Ültessük szét őket! Töménytelen videó és fórum feltúrása után, neki álltam a piszkos munkának. Az első darabnál eldöntöttem, hogy ennek csak a felét fogom megcsinálni, mert minden palánta harmatgyenge volt, szakadt el a gyökerük, meg úgy amúgy, irtózatosan megterheltnek és összetörtnek tűntek a művelet során (arról nem is szólva, hogy az első 20 percében már untam a piszkos munkát vele ).

Április 4-6.:

a pánik hangulat kiváltói

növényi sorozatgyilkosság helyszíne előkészítve

utána állapot

Szerencsére 1-2 palánta elhullását kivéve, minden szétültetett túl élte a műveletet. Talán ők lettek igazán szép nagy példányok. Azért a hármasával együtt hagyottak is szépen vannak, sőt, az első termést egy ilyen hármas hozott meg (igaz, a felnőttként elpusztult példányok is egy ilyen hármas tagjai voltak). De még nem tartunk ott. Május van, szép időt hiába várjuk, pedig már rég kint kellene napozniuk. Így hát továbbra is bent az ablakban növekednek. És nőnek bizony szépen!

Május 7.:

Május 31.:

Június eleje. Emlékeim szerint itt még bőven volt vihar, szél és jég, de tovább nem várhatnak kicsiny börtönükbe. Ráadásul nekem is kezdődik a nyári szezon, így ideje kiszoktatni őket. Talán nem is hiba, hogy ilyen kicsi cserépbe ültettem őket (elsősorban helyhiány miatt, de fogjuk rá a lustaságra, mert bőven lett volna még hely valami polcos szerkezetnek az erkélyen a nagyobb cserepek/vödrök számára), de mint kiderült, az hiba volt, hogy ezt szántam nekik végső helyüknek. Szépen nőttek így is, de lentebb van egy nagy (5-10 literes?) cserépről kép, ahova elhelyeztem egy darab kísérleti példányt. A hiba itt is adott, csak a feléig tudtam földdel feltölteni. Mégis, később ez a kis apróság lett mind közül a legnagyobb. Jövőre biztos hogy kapásból ilyenekbe helyezem el őket!

Június 3.:

A képeken amúgy az összes növény nem látszik, van itt még balkon ládába elrejtett cserepek (nem tudom miért úgy csináltam), valamint még két díszpéldány rejtegeti magát, a rosszul sikerült képeknek hála, a merevlemezemen. De a lényeg látszik, élvezik a napsütést. Pedig a kiültetés után olyan szinten összeestek, hogy azt hittem, eddig tartott a kísérletem. De egy kis (sok) víz és napsütés meghozta a kedvüket. További hibák egyikeként látszik, hogy semmi védő réteg nincs a földre leszórva, így hát olyan gyorsan kezdett el kiszáradni, hogy szinte napi öntözést igényelt. Néha kétszerit. Ami nem is lenne probléma (kivéve, hogy folyton lemosta a felső réteget az öntözésem, és kilógtak a gyökerek felső részei addig, amíg nem pótoltam őket újabb virágfölddel), de ahogy említettem, nyári időszak következik. Én pedig eltűnök a világ minden éghajlata felé, hol csak 3, hol 4-5, hol 7-9 napokra is. A kisebb időszakokat, a legnagyobb kánikulában töltötték, 10. emeleten, tető nélküli erkélyen, öntözés nélkül. Sokszor értem haza arra, hogy fájt a látványuk, de végül mindig összeszedték magukat. Igazi kis túlélők.

Június 12.:

Június 21.:

Július 8.:

Majd Július 15.én eljött az a pillanat, amire végkép nem számítottam:

Pont a legjobbkor kezdte meg a virágzást őfelsége. Ugyanis ez után tüntem el az életükből két hétre. A vadgazdálkodási terveim itt kicsit megakadtak. A növények felét bevittem az irodába, hogy majd ott öntözik. Igen ám, de ott viszont nem kapnak fényt. A másik felét fenthagytam az erkélyen (kicsit lejebb raktam őket, félárnyékba), igen ám, de itt meg vízet nem kapnak. Úgyan raktam fel pár vízzel töltött, leárnyékolt kancsót, és lógattam le belőle a növények földjébe pár madzagot, de nem hittem, hogy mire visszaérek a nyaralásból, bármi maradni fog belőlük.

Július 29.:

Július 31.:

Jó, azért hozzá teszem, hogy 28.án jöttem. Akkor nem csináltam képeket, mert megszakadt a szívem. Sárga, száradt kórókról lógó barnás-zöldes levél fonnyadékok. Megöntöztem őket, akkori gyanúm szerint utoljára, majd elmentem aludni. Reggelre rájuk sem ismertem. Másnap pedig a virágok is kinyiltak. A közeli virágos kép a nagycserepes óriás része, a sok virágos pedig az irodai félhomályban hagyottaké. Innentől tudtam, hogy ezek elpusztíthatatlanok.

Aztán elpusztult 3 példány, meg megrágták a többi levelét, gyökerét, de mindegy. Túlélők! Innentől folytatódik a gyors növekedés, egyik nap elmegyek, két nap múlva visszajövök, és a virágból termés lesz. Aztán a többi virágból még több termés. Egy kis pöcöknyi kis paprika, naponta kétszerezi a méretét. Aztán megáll, ráncosodik, reményeim szerint, lassan majd színesedik is.

Augusztus 12.-15.:

Augusztus 20-22.:

Ma ott tartunk, hogy két kezemen meg sem tudom számolni a termések számát. Egy két növény kicsit leharcolt, de még a legmegrágottabb, legösszenöttebb, legkókadtabb is vagy két tucat virágot és 2-7 termést tud magáénak. És már most megvan a tervem jövőre. A legutolsó, nagyobbacskát és a külön ültett szép példányokat átteleltetem. Az utóbbiak felét nagyobb cserébe jövőre átültemem. A kicsik sorsa még kérdéses. Egy részüket biztos átviszem jövőre, többi részük majd a magokban él tovább. De hogy azokat nagyobb vödörbe fogom majd ültetni, az is biztos. Több földdel, és ahogy az utolsó képenek látszik, ilyen fás-murvás izével a föld tetején, hogy ne száradjon ki a föld annyira. Már csak az elhelyezés lesz kérdéses, de max kidobok pár kerti széket alájuk

Augusztusz 29.:

A folytatásban: Balkon chili v2 - Megmérettetés