Tegnap este egy régi templom előtt sétáltam el. Már nem először. De csak most vettem rá magamat, hogy kicsit beljebb merészkedjek, legalább a bejáratához. Csak bekukkantani, vagy valami. Eddig, nem mertem. Pedig hát, ha valahol nem kell félnem, akkor ez pont az a hely. Csodálkoztam, hogy nem hivalkodó a mérete, a megjelenése, és hogy a többi templommal ellentétben ez mintha el lenne dugva két másik épület közé. Végül erőt vettem magamon, és bementem. Épp mise volt, és sok elég sok ember tartózkodott bent. Nem tudom, hány percet voltam bent. Nem tudom, mennyi ideig tartott, míg a lelkem kíváncsisága kielégült. Kifelé menet arra figyeltem fel, hogy egy fiatal hölgy a bejárat előtti kereszt előtt áll. Egyszeriben eszembe jutott, hogy amikor bementem, ő már itt állt. Ugyanúgy, mozdulatlanul, mint most. Egy hirtelen gondolattól vezérelve odaléptem mögé…
Hirdetés
Csak álltam csendben, magamba nézve, gondolataimba mélyedve, mintha egy pillanatra megállt volna körülöttem a világ. Közben, ahogy múlt az idő és sötétedni kezdett, az emberek jöttek mentek mellettünk. Lehet fel sem tűnt senkinek, hogy két ember áll mozdulatlanul a bejárat mellett. A hölgyre néztem várakozóan. De ő csak állt. Nem mozdult. Nem tudtam, mi hozta oda, mit keresett, vagy milyen gondolatokat bízott a csendre és a keresztre. Talán imádkozott. Talán választ keresett. Vagy talán csak szeretett volna egy kicsit közelebb kerülni valamihez, amit szavakkal nem lehet elmondani? Nem tudom. És a kísérlet, hogy kiderítsem, kudarcba fulladt. Pedig nem szoktam feladni. Mégha istenben nem is hiszek, a hitem, a kitartásom erős. De most esélyem sem volt. Oly sokáig, és olyan kitartóan áll ott, hogy végül én nem bírtam tovább. Elindultam. Pedig biztos voltam benne, hogy én maradok majd ott tovább. Tévedtem. Valahogy azt érzem, hogy soha többet nem fogom őt látni. Soha többet nem fogom megtudni, hogy miért állt ott oly sokáig. Így hát elhoztam magammal belőle egy darabot, amit az univerzum adott…
És miközben távolodtam, azon gondolkodtam, vajon melyikünknek volt nagyobb szüksége arra a csendre, amelyet ott, a kereszt előtt találtunk. Lehet nem is neki?
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A kép, ha kíváncsi vagy rá, megtekinthető a Facebook short oldalamon, zenei aláfestéssel: [link]
U.i.: utólag kiderítettem, hogy ez egy több száz éves kapucinus kolostor és templom. 1727-ben szentelték fel. Szóval….van múltja rendesen…. Nem Magyarországról lévén szó, és nem látszik a hölgy arca, így kiteszem a fényképet.
