...szóval a gólyatáboros csajjal való szakítás előtt egy nappal a szokásos baráti társasággal (Julio, Baltazár meg a többiek) az egyik törzshelyen ültünk. Felfigyeltem a szomszéd asztalnál ülő társaságra. Csupa lány, köztük az egyik nagyon errefelé nézegetett. Átültem, beszélgetni kezdtünk majd haza is kísértem.
Az rossz volt, hogy én Budapesten dolgoztam ő meg szülővárosomban, szóval csak hétvégente találkoztunk, de megoldottuk. Kb 3 hét járás után egyszer telefonon beszéltünk és folyton kérdezgette, hogy érzek-e valamit iránta. Hát nem nagyon tudtam mit válaszolni, mondom ennyi idő még kevés, hogy bármi komoly legyen. Aztán miután egész héten kérdezgette én végül mondtam, hát mondhatjuk, hogy igen. Erre annyit mondott, hogy akkor hétvégén lesz valami amit mondani akar.
-Jó vagy rossz? - kérdeztem
-Hát, nem tudom, majd eldöntöd.
Na mondom kösz. A hétvégét azzal kezdte, hogy hát a hír az, hogy kedvel, mint embert, de nem úgy, mint én őt (Baszki, te kényszerítettél ki belőlem egy ilyen választ mert nem hagytál békén vele - gondoltam) és akkor szakítsunk. Csodálatos.
-És ez szerinted nem egyértelműen rossz hír? - kérdeztem
-Hát nem tudtam örülsz-e majd neki.
-Nem örülök.
-Jó, azt látom. De most haragszol rám?
-Igen - mondtam kurtán, majd sarkon fordultam és otthagytam duzzogni.

Pár év múlva egyszer összefutottunk és bevallotta, hogy anno a szakítás után könnyek között ment haza. Jól van, játszom kicsit a világ legkisebb hegedűjén, gondoltam.

Megint pár év múlva megint összefutottunk és végigbeszélgettük az estét, majd a nagy beszélgetésben haza is kísért. Mikor kora reggel elindult haza, összefutottam az udvaron apummal, aki akkor kelt fel és kijött a kutyát megetetni. Nézi, hogy én még ingben farmerban reggel fél hatkor.
-Jó reggelt, hát te meg most jöttél?
-Egy ideje itthon vagyok, csak hát..... nem voltam egyedül na.
-Ja, ok.
Ücsörgünk csendben a lépcsőn. Egyszercsak felém fordul:
-És mikor ment el a rihe?
Itt majdnem befordultam a bokrok közé, úgy elkezdtem röhögni.
-Apu!!!! Egy volt barátnőm volt itt. Hát majd hülye leszek egy csomó pénzt kiadni, aztán meg azon aggódni, hogy leesik a tököm vagy valami.

Na szóval a szakítás után tényleg beletemetkeztem a munkába.
Később belevetettük magunkat a budapesti éjszakába Baltazárral szinte minden péntek este. Megvoltak a törzshelyek és mindig jó emlék marad ez az időszak. Nem volt semmi idevaló, de nem is bántam. Egészen addig amíg egyik este december vége felé céges bulit nem rendeztek Baltazárék, amire én is hivatalos voltam, bár nem dolgoztunk egy helyen. Hosszas rábeszélésre fogyasztottam valamit, ami.....hát nem alkohol, inkább szilárd halmazállapotú, de jól érzi magát tőle az ember. Maradjunk ennyiben. Ezek után elmentünk a szokásos pénteki törzshelyre. Ülünk a bárpultnál, amikor Baltazár megbök a könyökével
-Te Käytös, nézd azt a lányt. Pont a te stílusod.
Egy lány egyedül ült a pultnál és tényleg helyes volt. Odamentem, leszólítottam és elég sokat beszélgettünk végül. Egy társasággal volt, akikkel végül haza kellett mennie, de előtte megadta a számát.
Ezek után még hazabuszoztunk Baltazárék albérletébe és kidőltünk mindketten. Eszembe sem jutott, hogy a saját albérletembe menjek, pedig másnap korán akartam kelni.
Fényes napsütésre ébredtem olyan fejfájással, hogy azt hittem fejbevágott valaki amíg aludtam. Fogalmam sem volt hány óra meg hogy hol vagyok, a telefonom az ágy mellett a földön, lemerülve. Baltazár telefonja megcsörren, felveszi:
-Halló. Igen? Igen itt van. Rendben szólok neki.
-Mi van? Ki volt az?
-Tesód volt az. Téged otthon már mindenhol keresnek. Ja amúgy elmúlt délután egy.
WTF???
Na az történt, hogy meg volt beszélve tesómmal, hogy szombaton az egyik délelőtti vonattal hazamegyek vidékre. Valamikor hajnalban lemerült a telefonom és reggel óta nem értek el. Kérdezte volna, hogy mikor jövök, de elkezdett az egész család aggódni, hogy hol lehetek. Felhívták Juszuf haveromat, hátha vele találkoztam, ő persze nem tudott róla, hol vagyok. Ekkor eszükbe jutott, hogy lehet, hogy Baltazárral vagyok, csak az ő számát nem tudták. Telefonkönyvből kikeresték a szülei számát és tőlük tudták meg.
Szóval rohamtempóban összeszedtem magam és elindultam a saját albimba, de közben éreztem, hogy nem lesz ebből már ma hazautazás. Baltazár marasztalt volna, hogy rendelünk kaját, nézünk filmet, ne üljek otthon egyedül, de nem hallgattam rá. Mikor hazaértem akkor döbbentem rá, hogy milyen elkeseredett hangulatban vagyok. Feltöltöttem a telefont és miután végigtekertem a nem fogadott hívásokat otthonról, tesómtól és még Juszuftól is és elolvastam az sms-ek hadát, hazatelefonáltam.
-Igen, jól vagyok. Baltazárnál aludtam. Nem nincs semmi bajom. Nem, már nem megyek haza. Igen, tudom, hogy megígértem, de lassan délután három, holnap délutánra meg már vissza kellene amúgy is jönnöm Budapestre.
Ezután megint éreztem, hogy mérhetetlen szomorúság mardos. Nem értettem mi van velem. Mondom jó volt tegnap. Baltazárral jókat dumáltunk, két buliban is voltunk. Megszereztem egy szép lány telefonszámát is. Akkor mi a franc ez a nyomorúság a lelkemben? Ettem valamit aztán kerestem egy jó filmet.

"- Távozz, Sátán. Ó bocsánat, összekevertem valakivel.

- Ez nem Hópihe. És én nem vagyok hamika!

- Helló, egy bizonyos Ray Finkle-t keresek, meg egy tiszta alsógatyát."

Véget ér a film, a végefőcímet bámulva elkezdenek potyogni a könnyeim. Teljes képzavar, kezdek félni, hogy megőrültem. Estére szerencsére elmúlt ez az érzés, de nagyon ijesztő volt. Legközelebb mikor beszéltem Baltazárral akkor derült fény a titok nyitjára. Nos az a dolog ami nem az alkohol volt, az okozza ezt és ilyenkor nem ajánlatos egyedül maradni, mert akkor sokkal rosszabb. Ezt próbálta elmondani, mikor marasztalt, meg mondta, hogy rendeljünk pizzát, nézzünk filmet. Hát ez volt az első és egyetlen ilyen tapasztalatom, ezután bármikor ha felajánlották, rémülten tiltakoztam.

Na a lényeg, hogy ekkoriban a kábeltévé és netszolgáltatónál volt egy kolléganő, akivel sokat beszélgettünk kávészünetben, ebédszünetben. Nem nagyon volt merszem így nyíltan az irodában elhívni sehová, mert nagyon nem egy kategóriában játszottunk és ha a többiek előtt utasít vissza az nagyon kínos lett volna. Egyszer aztán a kolléganővel szóba kerültek a filmek és mondta, hogy de rég volt moziban. Na mondom itt az idő. Megkérdeztem, hogy valamikor eljön-e velem. Legnagyobb meglepetésemre igent mondott, bár semmi konkrétat nem beszéltünk meg egyelőre.
Közben a bárpultnál megismert lánnyal is telefonálgattunk, de még nem hívtam el randira. Egyszerűen nem tudtam eldönteni melyiküket hívjam el, végül kb már egy érmét dobtam fel és így az utóbbit hívtam. Találkoztunk beszélgettünk, végül összejöttünk. Eleinte jó volt, bár valami fura volt benne, ami nem hagyott nyugodni, mintha nem mondana el valamit.

Aztán elkezdtek jönni az apró zavaró dolgok. Pl, hogy volt vagy 45 Pali nevű haverja meg munkatársa és ha mesélt, hogy Palival beszéltünk a múltkori koncertről vagy Pali mesélte, hogy a feleségével válnak vagy Pali bejött ma a melóba akkor ha megkérdeztem melyik Pali, akkor fel volt háborodva.
Aztán volt amikor filmet akartunk nézni és az első kettőt választotta ki. Elindul az első film, megy, megy, már vagy fél óra lement amikor látom, hogy néz.
-Mi az? - kérdeztem
-Nem tetszik?
-De, okés
-Jól van akkor ha nem tetszik akkor ne nézzük.
Kivette a DVD-t és betette a másik filmet.
-Na ez tetszeni fog. Nem láttad még?
-Nem.
Megy a film, megint érzem, hogy néz. Odafordulok.
-Mondd.
-Látom ez sem tetszik.
-15 perce megy, még nem tudok róla véleményt mondani. Érdekes. Nézzük.
-OK akkor ha nem tetszik akkor válassz te.
Jó, kiválasztottam egy filmet. Végignéztük. Mondom majd szól ha nem tetszik, ha már ilyen kis érzékeny. Nem szólt.

Utólag döbbentem rá, hogy azért hitte azt, hogy nekem nem tetszik, mert nem hahotáztam a szereplők minden egyes megszólalásán kb. Hát bocsánat, ha ilyen vacak, humortalan vígjátékokkal traktálsz, nem fogok udvariasságból nevetni. Amúgy szerinte a magyar, meg úgy általában nemzetközi humor csúcsa a Susogós mackók bábsorozat volt, szóval erről ennyit.

Aztán voltak azok az esték, amikor nagyon fáradt és mérges volt valami családi/baráti társasági/munkahelyi dráma miatt és teljes részleteiben a nyakamba öntötte a teljes sztorit. Utána hetekkel később felemlegette, hogy amit múltkor mesélt a Paliról, azt a Vikivel meg tudták beszélni. Ja és a Palival meg végre tudott beszélni a Vikiről. Na ekkor ha merészeltem belekérdezni, hogy ez melyik Viki, meg hogy mi is volt pontosan akkor én voltam a rettenetes szörnyeteg, aki sosem figyel és különben sem érdekel engem semmi ami vele történik.
Aztán úgy 2 hónap után csak kibukott, hogy mi a helyzet. Volt neki egy exe, már nem a fáljformátum, hanem egy volt csávója, haha, aki még mindig hívogatja. Meg hogy hát elég agresszív és hajlamos telefonon vagy személyesen is fenyegetni meg elüldözni az összes férfit az életéből.
"-De nem kell aggódnod miatta, mert én VELED akarok lenni."

.... kösz....

Kora tavaszra már tarthatatlan volt a helyzet. Vagy a fenti dolgok ismétlődtek, vagy randevú szakadt félbe, hiúsult meg teljesen, mert nehogy a fickó megtudja. Egy idő után jobbnak láttuk ha véget vetünk ennek.

Közben a meló miatt másik irodába kerültem és így már nem tudtam dumálni a kolléganővel sem, meg már éreztem, hogy ezt is elvesztettem. Nem először és nem utoljára kerültem olyan helyzetbe, hogy döntenem kell és naná, hogy rosszul döntök.

Hamarosan következik:

Kedvellek, mint embert VI. rész......Fast 5