Exkluzív, bővített kiadás

...szóval, dolgozói pályafutásom elejét a szakmámban töltöttem, mint szállodai dolgozó, majd még 2 évet húztam le telefonos ügyfélszolgálaton, mielőtt belefáradtam és valami nyugisabb, ámde jobban fizető állás után néztem.

Ha a szállodai részt nem is, de egy bármilyen ügyfélszolgálatos munkát ajánlottá tennék, ha nem is kötelezővé minden frissen végzett diáknak. Az ember megtanulja megbecsülni a szolgáltatóipar összes ágában dolgozót és soha többé nem lesz türelmetlen és követelőző boltossal, pincérrel pultossal, stb, hacsak nem bunkó ő maga is. Bár akkor is inkább csak szembesíteni kell a saját bunkóságával.

Szóval, könnyedebbre véve a témát néhány szórakoztató élményt osztanék meg, mert ezekből rengeteg volt és tanulságosak, hogy milyenek is az emberek valójában.

Egy vidéki kisvárosban voltam szállodai recepciós 4.5 évig. Itt szembesültem azzal, hogy nálunk milyen sok ember csalja a férjét/feleségét. Minden héten volt minimum 2-3 olyan vendég, hogy pl Gipsz Jakab és Húgyos Józsefné egy kétágyas szobában, kápéval fizettek, nem kértek számlát. Sőt sok ilyen párnál volt, hogy megjelent a fickó a recepción késő este, letett egy 5000-est a pultra, hogy
-Egyedül jöttem, ha a feleségem telefonál.
A kedvencem egy magas, idősebb, nem igazán jóképű, de baromi vicces és jófej fickó volt, aki minden hónapban megjelent szebbnél szebb fiatal nőkkel és mindig másikkal. Gőzöm nincs hogy csinálta, de falta a nőket. Egyszer valami ünnep volt, Húsvét talán és megjelent egy aranyos, kb vele egykorú nővel. Nagy komolyan köszönt:
-Jó napot kívánok, (pedig addigra összetegeződtünk, meg egymást a keresztnevén szólítottuk). Mondom OK belemegyek a játékba. Köszöntem, odaadtam a bejelentőlapokat, ő kiküldte a nőt a büfébe, hogy.
-Drágám igyál egy kávét, én kitöltöm. - Aztán rám nézett - Kayttös, figyelj, ez a feleségem. Nem ismersz, sosem jártam itt. - majd átcsúsztatott egy bankót a pulton

Volt egy hátborzongató is, mikor egy 60 körüli faszi valami háromezerszázmilliárdos Bömbivel begurult a parkoló közepére és megállt átlósan, hogy szakadna meg. Kiszállt, hátulról meg két, szerintem tizenéves csitri. Én kis naív azt hittem gazdag apuci elhozta a lányát meg annak barátnőjét mulatni aztán majd lelép. Bejöttek, bejelentőlapot hagyjad már, írj rá valamit. Mondom jaj, rosszul indul. Egy nagyobb szobát kértek, mondom: A 3 ágyas foglalt, erre a faszi kaján vogyorral, miközben kétoldalről ölelgette a két, szerintem beszívott csajt:
-Hagyjad, jó lesz a duplaágyas is.

Sokszor volt céges buli vagy "konferencia" = irgalmatlan beb@szás valami nagyobb cégnek. Ilyenkor gyakran volt, hogy délután 2-kor már eszméletlen állapotban cipelték be Schlázgabruendsi Géza vezérigazgató urat, vagy Potykahaknádi Tivadar Tűzoltó százezredest. Aztán másnap ugyanezen szeszkazánok jöttek fölényeeskedni, hogy:
-Kérem szépen a '65-ös Chateau la Fitte nincs tökéletes 16.75 Celsius fokra hűtve a büfében.

Egy szilveszteri bulin, mikor természetesen én, mint akkor egyedülálló (főnök szerint =bármikor berángatható rabszolga) voltam éjszakás, úgy este 10 körül egy pirospozsgás, kócos, meglazított nyakkendőjű úr tipegett oda a recepcióhoz, óvatosan 5-7 perc alatt, majd közölte, hogy: eeeeepppoááázsöööö.Párszor visszakérdeztem, hogy egészen pontosan mit szeretne, de mindig csak eeeeppoáááázsöööööö volt a válasz. Mire rájöttem, hogy "egy pohár sör" addigra valami kevésbé megzombult kollégája elráncigálta onnan.

A hotel egy strand mellett volt és az utcáról ha valaki bejött az udvarra a kiskapun onnan simán bezizzenhetett a strandra mert a kutya nem ellenőrizte. Ha ezt többen tudták volna... A lényeg, hogy a recepcióról is ki lehetett menni az udvarra és az utcára is. Kb a vendégek fele választotta azt az utat, hogy lejön a lépcsőn, a főbejáraton kimegy az utcára, elmegy a kapuig, ott visszajön az udvarra és úgy megy a medencéhez. ha valakinek felhívtam a figyelmét, hogy nem kell körbemennii azt utcán keresztül, mert itt van mellettem az ajtó az udvarra, akkor nézték az ajtó mellett a falat, hogy: hol?

A strandnak volt egy saját főbejárata is természetesen, kb 100 méterre. Mégis gyakran jöttek emberek a szállodába, pl Gatyás József és neje, Gatyásné Bikinis Matild, hogy két felnőttet kérünk. (nokedlival és uborkasalátával?) Mikor elmondtam, hogy ez nem a strand, akkor meglepődtek. Beltér, festmények a falon, kanapé, fikusz a sarokban (a növény, nem takony) recepciós pult és egy inges, nyakkendős rendkívül jóképű fiatalember. Igen, ez a strand bazeg. Mondtam, hogy a strand bejárata ott van arra a fákon túl, kb 100 méterre. Kimennek a főbejáraton és a bejárat mellett 2 méterrel a kiskapun vissza az udvarra. Kimegyek utánuk, hogy:
-Elnézést, de ez még mindig a szálloda. (meglepett nézés, Tényleg? )

Volt olyan géniusz, aki haveri társasággal jelent meg gatyában, törölközővel, lábujjközös papucsban, amit a BTK-ban én szankcionálnék.
-Jónapot, négy felnőttet kérünk (ketchuppal mustárral).
Mikor mondtam, hogy ez nem a strand, hanem a szálloda, akkor csak annyit mondott, hogy:
-De.
Mire én felmutattam a fejem fölött lévő "Recepció" feliratra. Az egyik, hátul álló asztrofizikus kötőjel matematikaprofesszor felnézett, majd szépen, akkurátusan felovasta a barátainak, hogy:
-De hisz ez a repe- pece--repcesszió.

Volt még egy érdekes/creepy páros. özv Negatívné Savanyú Enciklopédia (75) és fia, ifj Negatív Enciklopéd (55). Ezek ketten a megérkezés pillanatában már utálták az egész szállodát, a falut de még kb a megyét is. A bejelentőlapokat (név, cím, telefonszám, autó rendszám) fél óra alatt rakták össze, közben panaszkodva, hogy:
-Ilyen személyes dolgokat sehol nem szoktak kérni.
Majd elindultak az emeletre, közben panaszkodva, hogy:
-Ezek biztosan nem szabvány lépcsők. Olyan magasak, alig lehet rajtuk menni.
Mikor berendezkedtek (=egyenletes, fél méteres magasságban szétszórták a ruháikat a szoba padlóján) lejött a fickó, hogy
-Kicsi ez a szar szoba, el sem lehet benne férni rendesen.
A követkeező 2-3 napban amíg itt voltak, a következő panaszokkal slattyogott le általában a fickó:
-Túl kicsi a tv a szobában (bocs, hogy Berényi Miklóst nem nézheted életnagyságban)
-Túl meleg van kint. (augusztus van)
-Túl hangosak a strandolók, nem lehet napközben pihenni (hangszigetelt ablak volt, de becsukni nem tanulták meg)
-Szar a tévé (Elromlott? kérdeztem) Nem, csak folyton ilyen buziságok mennek.
És a kedvencem:
-Szar ez a hely, nem lehet itt semmit csinálni. (egy hegyvidéki település, van nagy, szépen felújított fürdő, van horgásztó, vannak hegyek-dombok, lehet sétálni. Van múzeum, van piac, ahol a nénik saját, házi tésztáikat, lekvárjaikat, egyebeket árulják, van kilátó és nem utolsósorban vannak borospincék, ahol minden este élőzenés buli van) Mikor végre hazamentek, mindenki fellélegzett.

Jaj aztán egyszer nálunk laktak Retkesék családostul. Ezek bejöttek 47 darab bőrönddel, hárman, Retkes Kajatán, Retkesné Ordítva Leokádia és a kis Retkes Sztárvórszhét. Bejelentkeznek, felmennek a szobába, de lent maradt a tv távirányító (azt mindig le kellett adni kiköltözéskor, mert volt olyan kedves idióta aki hazavitte emlékbe). Szóval felviszem a távirányítót, bekopogok, Kajatán ajtót nyit és olyan látvány fogad, hogy az valami iszonyat. A cipők ledobálva az ágyra és a szőnyegre, a ruhák szétszórva a földön, az asztalon, mindenhol. Kajamaradékok, rántotthús morzsa, kenyérmorzsa, csoki (remélem csoki) belekenve a takaróba és a párnába és sárfolt a falon (hetek óta nem esett, nem tudom hol találtak sarat). Ok, hogy az ember egy szállodában kicsit elengedi magát, de ez azért még engem is sokkolt.

A vendégek nagy százaléka magyar volt, de néha jöttek külföldiek is. Például azok az olaszok, akik naponta 1752-szer szartak, fejenként. legalábbis úgy tűnt. A takarító betett a fürdőszobába egy wc papírt a tartóba és még 2 tekercset a tükör alatti polcra, mert hárman voltak a szobában. Guiseppe Lobasso délután már dühösen jött le, hogy: WTF, Olaszul kiabált, de szerencsére jó activitys nemzetként mutogatott hozzá és kitaláltam, hogy elfogyott a wc papír. Ok, szóltam a takarítónak, betett még 2 tekercset. Reggel esmeg jön Giuseppe, most már vele volt Peppo fia és a neje, Ciccolina is, hogy "papirro culli" vagy valami ilyesmi és mutatja, hogy seggtörlés! Szóltam megint a takarítónak, hogy tegyen be, de ő mondta, hogy tegnap délelőtt óta 6 tekecset tett be a szobába. Hogy ezek ették a papírt, vagy a bontatlan tekerccsel töröltek egyet és kidobták, nem tudom.

Hogy a strandon, nyáron, melegben miért kell inni azt sosem fogom megérteni. Egy nő jött be egszer egy forró nyári délután bikiniben, mezítláb, iszonyat cefreszaggal:
-Már, már, már szólni aaaakartam, hogy csupa kosz. Csupa kosz, kosz. Koszos a szoba. Itt semmi nem működik. Itt.
Mondom ok, mi a szobaszáma. Azt mondja nem tudja. Kérdezem a nevét:
-Czefreházy Eleonóra.
-Nem találom sem a gépben, sem a könyvben. Biztosan nálunk lakik?
-Persze itt a Slüzgülü hotelban.
-De ez a Slözgölö hotel (Két hasonló nevű szálloda volt nem messze egymástól, remek névválasztás)
-Igen, itt lakom. -hajthatalanul topogott a kis lábaival, jóóój
-De ez nem a Slüzgülü, hanem a Slözgölö.
-Tényleg?
-Hát ha nem, akkor ma reggel rossz helyre jöttem dolgozni - mondtam.
-Jaaaaaa!
Megköszönte, kitotyogott az utcára, és óvatosan eltántorgott a másik hotelig.

Mikor a főnök bejelentette egy szép augusztusi napon, hogy akkor ő most minden recepcióst kirúg papíron, de maradjunk ott feketén (mert neki így jobban megéri) akkor mondtam, hogy na kabbe gyíkok én leléptem.

A következő részben az ügyfélszolgálati munka varázslatos világáról lesz szó.