Mondjuk tini koromtól - ami nem mostanság volt - rendszeresen ittam kávét. Felnőttként, saját lakásomban meg nyilván saját elképzeléseim szerint. Igyekeztem finomat, anélkül, hogy mélyebben érdekelt volna, vagy tudtam volna mitől "finom". Ha az olaszoknál, esetleg Spanyolországban voltam, nem tudtam betelni azzal, hogy nincs rossz fekete (azért most már van, hála a turizmusnak és a kattogó dollárjeleknek a homloklebeny mögött). Balkánon, vagy a tenger túlfelén meg az arab/török/görög kv. Na Etiópiába sajnos sose jutottam el.
Szóval voltak ócska, diszkont gépeim, meg kotyesz, mint mindenkinek, aki otthon szeretne inni, fogalma sincs, de igénye van, csak nem megfogalmazott és főleg nem tudatos. Hamar rájöttem, hogy azért a szemes kávé egy galaxissal feljebb van, mint a bármilyen por.
Vettem a bolti szemeseket az aktuális automatába (Saeco Xsmall Plus - nem a Philips által felvásárolt és tönkresilányított, hanem az eredeti, bár erről se tudtam, csak szerencsém volt). Néha jobb, néha rosszabb, a fene se érti. Menő Tchibo babok, "milánói espresso". Aztán válás, elköltözés, újrakezdés, Aldis karos (a régi, ipari 58-as méret). Nyomásfokozós. Propelleres mákdaráló. Számolok ötvenig, az a jó. De nem mindig. Franc bele. De ez ilyen, nyilván, bele se gondolok mélyebben. Random cukiban már rég elég ramaty italokat lehet kapni, meg ilyen alig lötyög valami a csésze alján, 6g kávéból, meg anyátok, kávé az legalább fél deci, spóroljatok máson, standard, mi, frászt.
Szóval teljes homály, plusz az igények, a meg nem fogalmazottak. "Legyen jó".
És akkor 50. szülinapra kaptam egy maxra moddolt 2013-mas Gaggia Classicot, egy Graef 702-es őrlővel. És beestem a nyúlüregbe, először csak lábszárig, de mára a fejem is alig van kint, az is csak jobb napokon.
Ez volt a bevezető, de igazából a lényeg is ennyi. A hozzátartozó elmélkedést rövidre lehet fogni (de nem biztos, hogy sikerül).
Valaki írta épp a nagy pszihoszoci portálon, hogy a helyzet olyan manapság kávéfőzés téren, mint mikor veszel egy autót és a fészen kérdezed hogy kell vezetni, mert nem megy.
Mikor télen eladtam sírva a Prius hármat és a tudatlan vevő rángatta az elektronikus váltókart, hogy "mér nem marad ott", engem meg levert a víz, hogy ez ilyen, b+ ne rángasd, mert kiszakad, ez nem Opel Corsa. Meg mér megy a motor, ha állok? Minek veszel hibridet, ha alapvető fogalmakkal sem vagy tisztában, bocs?
Mára elérhető áron gyakorlatilag full extrás eszpresszókészítő gépeket lehet venni, nem a nyomásfokozós szutykokat és pláne nem Szarvasi rettenetet, amivel aztán az igazi barista művészet jót készíteni (bár nem lehetetlen). Ezekkel simán megugrasz bármilyen kávézói szintet. Ha beleraktad a tanulási folyamatot.
Csakhogy aki a Szarvasi Retteneten, a diszkont nyomásfokozóson, meg a nagyi kétszemélyes alu kotyeszán szocializálódott ("nem kell elmosni kisfiam, mert elmegy a kávé íze!") és vesz valamit kéccáezeré' - azt hiszi, ez magától fog neki kávéházi italt varázsolni, ha megnyomja a gombot. Sajnos nem; az az automata, meg a kapszula és az NEM fog kávéházi italt készíteni, cserébe tényleg egygombos.
Veszünk valami gépet - ha valamennyire komolyan gondoljuk, akkor hozzá egy őrlőt (nem, ne legyen kézi; az külön regényfolyam) és zutty, bele az Omniát első random cukiban vett zacsi valami prémiumbrazil nevűt a polcról, Brazília jó messze van, hallottam,, hogy ott van kávé sok, a fene tudja mikor pörkölték, hiszen az amúgy vagy két évig jó, nem? (Nem).
Ez nem az automata Opel Corsa. Bele kell rakni a kilómétert, utána olvasni, tapasztalni, csomószor elrontani, elölről kezdeni az egészet, újraértelmezni, amiről addig azt hittem már megtanultam. Aztán lehet, hogy megmaradunk az olasz az isten vonalon és a víz kiver a Batthány szakállas hipszterek által ivott rezedaillatú, savanyú fostól újhullámos italoktól, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a klasszik olasszal. Ezzel semmi baj nincs, mert nem vagyunk egyformák. Vagy kikötünk a végsőkig csiszolt pourover technológiánál és blooming, agitáció, harmadik felöntés, meg hasonló szakkifejezésekkel dobálózunk, 30-40 ezer forintos kilóárú babokból készült italt kortyolgatva. Ez is valid. De ne a fészen próbáljunk megtanulni autót vezetni, mert nem fog sikerülni és a sikerélmény elmaradásáért nem az autó lesz a hibás.
Természetesen mindezt nem támadásnak szánom, senkit nem áll szándékomban megsérteni, magamat tudósnak beállítani, sem bármi más hasonló folyománya a sértődés lehetőségének. Beszélgethetünk viszont a témáról, mert végtelen. Számtalan közérthető szakkönyv, tyúb csatornák, weboldalak várják az érdeklődőket.
Csak legyen érdeklődés azon túl, hogy "harmadjára se sikerült ihatót főznöm, pedig nagyon sok pénzt elköltöttem. Miért rossz? Küldjem vissza, nem, biztos hibás!"
Béke.
5%-osként? Hát az még gombócból is kevés! Ekkora hányaddal igazad sem lehet, ahogy valamirevaló önismereted sem, remélem ezekkel tisztában vagy!
)