Bevezető

Amikor egy nagy cég néhány technológiát minden nemű innováció nélkül egy kalap alá vesz, és egy buzzwörd rak rá, a tapasztalt prohardver olvasó rá sem kattint a hírre. Olyan ez mint a zajszűrés, a bullshit mindig jön a marketing osztályról. Ilyen volt nemrég az Inteltől az "ultrabook". Ultra/hyper/mega + book. Kreatív. Csoda hogy valami kvázi noname gyártó eddig nem sütötte el még. Ha nem keresek aktívan valami igazán kiemelkedő laptopot, észre sem veszem. Így is csak futólag maradt meg, nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki. De most itt van előttem az asztalon. Ebben az évezredben még nem láttam, se élőben, se papíron, ennél tökéletesebb számítógépet. Ez egy mérföldkő. Elmesélem - elvégre ez egy blog - hogy jutottam erre a következtetésre.

A régi gép

Új laptop után kellett néznem. Az aktuális a negyedik évét taposta, és ez már rengeteg kompromisszummal járt. Mivel informatika szakos hallgató voltam anno, ezért nagy teljesítményű DTR gépet kerestem, presztízs nem számít.

Egy 15,4"-es Acer lett az.

Acer TravelMate 5520G

Persze nem azért lelkesedtem annyira a bevezetőben mert a 2011-es Air és egy 2007-es TravelMate ég és föld. Épp ellenkezőleg: egy olcsó, erős, asztalra szánt laptop elég jól feladja a labdát még évek múltán is a felsőkategóriás ultrahordozható laptopoknak. Ha már közel félmillió forintot kifizetsz egy gépért, nem szeretnél 4 éves olcsó laptopok szintjéig menni a kompromisszumokkal. Alá meg pláne nem.

Ez a gép 2007-ben ezt nyújtotta:
- 2 magos processzor (Turion X2)
- 2 GB memória
- 160 GB HDD
- 256 MB saját memóriás Radeon HD 2400 XT
- 15,4", 1280x800
Mind a CPU és GPU a megjelenés után pár héttel, ez az első HD szériás chip volt, nem volt a gépnek szégyenkezni valója (amíg az asztalon hagytad), és engem, mint power usert, tökéletesen kiszolgált.

2010

Teltek az évek. Egyetemnek vége, irány a munka. Tavaly egy új cégnél kezdtem, és egy Sony VAIO-t kértem.

Sony VAIO S 2010

- Core i5
- 6 GB RAM
- 128 GB SSD
- Valami alap nVidia chip
- 13,3", 1366x768

Persze külső monitorral és perifériákkal használva, de az opció hogy vigyem magammal meglegyen. Ez a gép gyors, főleg az SSD miatt, de egyik összetevőjében sincs igazi kompromisszum. Heavy multitasking, plusz egy virtuális gép amin a termék fut (CentOS, PHP, MySQL).
És hogy jobban érezd magad, raktak bele billentyűzet háttérvilágítást, és ujjlenyomat leolvasót is. Arra jó volt, hogy érezzem mit jelent három év fejlődés és egy kategória ugrás.

Mit vegyek?

Eljön ez év eleje, és az otthoni gép kezd nagyon szűkös lenni. A céges gépet vihetem magammal nyugodtan, de arra mégsem rendezkedhetek be. Úgy döntöttem 4 év után veszek egy új laptopot. A keretet 450000 forintban húztam meg: ez kétszer annyi mint az előző volt, de már nem vagyok egyetemista, ráadásul ennyiért biztos kapok valami jót, végre nem kell kompromisszumokat kötnöm (ez a szó még sokszor lesz).

Csak végletekben tudtam gondolkodni: vagy egy bivalyerős DTR gép, ami lemossa a pályáról az összes laptopot amivel eddig dolgom volt, vagy valami könnyű ultrahordozható, de akkor az ne menjen az öreg Acer alá semmiben, és bármelyik is lesz, SSD jól esne. Az ember hamar megszokja a jót.

Lenovo ThinkPad W520

Épphogy kijött a Sandy Bridge, és elérhetővé vált az alábbi konfig:
- 4 magos Core i7,
- 8-16 GB RAM
- 1-2 Terabyteos tárhely + SSD:
(egy merevlemez a helyén, egy az optika helyén, akár RAID-ben, az SSD pedig mSata foglalatban)
- külön memóriás, erős videó (Quadro 2000M, 2GB RAM)
- 15,6", 1920x1080
- miden ami egy felsőbb kategóriás ThinkPadtől elvárható (pl. rollcage)

Mindez elérhető áron, világgarival, ha az USÁból rendelem meg. A DTR gépek között nincs is ehhez fogható, innentől kezdve csak az volt a kérdés hogy van-e olyan ultrahordozható gép amit nem érzenék szűkösnek. A céges gép jó támpontot jelentett, méreteiben közel járt ahhoz amit akartam, nézegettem még Sonyt, volt olyan 2000 dolláros gépük, amiben minden megfelelt volna, kivéve az Atom processzort. Esetleg egy X220-as ThinkPad. Vagy ugyanabból tablet. Döntésképtelen voltam.

Következett több hónap utánajárás. Nem várok semmi újra, levenném a polcról ha meglenne a gép, de csak azért sem találom AZT ami nekem kell. Egyáltalán mi kell? Nap mint nap másra gondolok, majd leteszek arról hogy gépet vegyek. Ha ennyire nem tetszik egyik sem, lehet hogy jó az ami van. Vagy megöregedtem, ezért nem hoz lázba semmi sem. De mindenesetre 2011-ben nem tudok laptopot venni. Szégyen ez az egész iparágra nézve. Rajtam nem múlott, higgyétek el.

Itt van például az amit úgy hívok hogy kijelző hiánygazdaság.

1366x768. Oké hogy minden tömegigényt kiszolgáló gyártó erre megy. De a Lenovo sem akar ettől eltérni, mert az megdrágítja a gyártást. Ha jól rémlik 50 dollárral. 1500-1800 dolláros, ultrahordozható csúcsgépekről van szó.

ThinkPad X220T: Hiába az IPS meg a Gorilla Glass, ha szűkös a hely

A Lenovo ezért nem kap a pénzemből. Majdnem vettem egy hihetetlen árú használt X201s-t (12", Core i5, 1440x900, ThinkPad), de addig rágódtam azon hogy elég lesz-e mindenesnek, miként menne rajta a recovery, lötyög-e a sokcellás akksi, hogy elvitték (1 órán belül).

Persze volt még egy gép, ami elérhető áron is van, és nem egy kell öklömnyi pixeleket scrolloznod. Ez a 2010-es MacBook Air. És SSD is van benne. Igaz, csak Core 2 Duo. Némi kompromisszum. Munkára nem lesz olyan gyors mint a VAIO. Viszont mindenben veri a hangos, nagy, öreg Acert. És ultrahordozható. A legmeglepőbb tulajdonsága: ár/érték arányban nagyon erős a kategóriájában: filléreskedő, mégis méregdrága ThinkPadek, Atom procis VAIO-k, és rengeteg műanyag gép amik a 2000-es évekbeli dicső elődök nevét és árát viselik. Best buy? Sokan így gondolták. De nem én. Akkor még nem. Sok problémám volt vele. Túl nagy ugrás lett volna.

Apple

Nem nekem való. Kezdésnek azt amit mindenki lát, ha kell ha nem (Index címlap blog ajánló? Szerkesztőség?).

Magyar Apple userek.

Sznob, elitista, yuppie mocsok. Mennek sorba állni az első magyar Starbucksba. Kivagyi, hivalkodó, dzsentri szenny. Nem tudom máshogy jellemezni.

Itt egy szemelvény az Apple blogról:

"Hazajöttem, beléptem az Appstore-ba, kattintás és egy óra múlva már a Lion futott a gépen. Semmi fizetési, letöltési vagy telepítési probléma. Most már nyugodtan elutazhatok a Tour de France-ra."

Most már nyugodtan. És nincs aki szóljon. That's just the way we live. C'est incroyable, isn't it?
Az egészbe az a legszomorúbb, hogy egyik sem veszi annyira természetesnek a Mac userséget mint amennyire szeretné hogy látszódna. Mindig, csak egy picit is, de mutogatni kell. Elmész egy indexes főzőblogra, és a két kép közül az egyiken a csaj laptopja van. Nincs étel, nincs alapanyag, nincs relevancia. Apple user vagyok, tudja a világ (vagy legalábbis csóró kis hazám).

Amikor a magyar yuppiek ilyen kicsinyes módon kell egymást hájjal kenegessék (és persze az egyik legnagyobb internetes lap szerkesztőségének segítségével ezt közszemlére tegyék, hogy vakuljon a paraszt), akkor arra gondol az ember: "Nyugaton" biztos másképp van.

Nincs

London: rengeteg pénz, persze kell is mert drágaság van. Akkor viszont csak kevesebb arányaiban egy Apple gép, nem? Kevesebb hát. De nem eléggé. Itt is mennek Starbucksba, nem a kávéért, az "életérzésért". Designed in California. Istenem segíts. És akkor ezt még kombináld a hipsterekkel (100% Apple cuccok, Instagrammal megörökítve). Ha neadjisten Androidos telefonod van, biztos valami csodabogár/alsóbb kasztból való vagy az irodán/társadalmon belül.

Vannak itt is normális emberek, és úgy éreznek ezzel kapcsolatban mint ahogy fent leírtam. Egyikből sem a szegénység, vagy valami képzelt alsóbbrendűség hozza ki a utálatot. Tudatosan ki akarnak maradni ebből.

Kalifornia: ha még nem elég. Az elmúlt években a Microsoft (sok pofon árán) megtanult jófiú lenni. Az Apple elszemtelenedett. Oké, ez hülyén hangzik. Úgy viselkedik mint egy milliárd dolláros óriáscég. Vissza is él vele. Letilt, szabályoz, és ha nagy a felhördülés, Steve majd publikál egy kétoldalas memo-t amiben megmondja a frankót. Nincs ezzel baj. De rajongani csak annyira lehet érte, mint a mobilszolgáltatódért, ami telerakja reklámmal a telefonod, hogy ezzel is jelezze: te csak egy kis fogaskerék vagy, fizess.

Összességében olyan érzésem van mintha az ufós egyház (nem írnám le) próbálna eladni valami kiemelkedően jót. Mégiscsak az ufós egyház, agymosás, családok szétszakítása, hátborzongatóan vigyorgó sztárok. Köszönöm de ebből nem kérek.

Súlyosbítom még

Mindig AMD fanboy voltam. Kicsit mint a hülyegyerek Che Guevaras pólóban. Idővel azért kinőttem, de azért szurkolok nekik, látom hogy milyen jó netbook platform a Brazos, csak azért olvasom el a tesztet mert AMD. Még mindig megvan a nagy Slot A-s 650 MHz-es Athlonom, még emlékszem milyen teljesítmény volt az akkor. Láttam ahogy az Athlon64 megadja a kegyelemdöfést a Pentium 4-nek és az Itaniumnak, és hogy próbálták tartani az iramot a közelmúltig. Az AMD egy olyan underdog ami megérdemli a szurkolást. Egyetlen Intel chip volt ami ebből ki tudott zökkenteni: egy 1200 MHz-es Tualatin PIII-M. Csöndes, hűvös, és erős volt. Egy olyan korban amikor hajszárítóhoz hasonló P4 Celeronos laptopok izzadtak Flash reklámokkal, ez a processzor megmutatta hogy tud az Intel ha akar. És olyat is amit én is akarok.

Nyilván ez a mostani laptopválasztásomban nem játszott szerepet. Tudtam hogy a Core eleve büntet, de ekkora meglepetést nem vártam.

MacBook Air 2011

Az Intel az ULV Sandy Bridge Core-ral egy olyan CPU-t alkotott, ami úgy magaslik ki még a cégen belüli versenytársai közül is, ahogy annak idején a Tualatin magos alacsony feszültségű PIII-ak tették. Az AMD pedig labdába sem rúghat.

Az Apple pedig fogta ezt (talán elsőként, de biztos elsőként elérhetően), belerakta egy majdnem tökéletes gépbe, és megszületett az ultrabook:

Nem hazudnak: up to 2.5x

- 256 GB SSD. Olyan áron, amit máshol nem kapsz meg. Ha mégis a közelébe kerülne valamelyik gyártó, akkor is erős versenyző az Air.
- 4 GB RAM: ebbe bele lehetne kötni, de én nem érzem szűkösnek. Aki elfért 2 GB-on egy kis ügyességgel (nincs megnyitva 70 böngésző tab), az ezen kényelmesen elfér.
- 1440x900 @ 13,3": ez pedig verhetetlen. Ha kínálnak is hasonlóan magas DPI-t, akkor az sok-sok plusz pénzbe fog kerülni (eleve 1000+ dolláros kategóriában kezdik felajánlani). Bizony megint az Apple az aki árversenyt csinál. És ez 16:10-es, hála az égnek. Mégsem őrült meg mindenki? Az ufós egyház harcol egyedül a kijelző-diktatúra ellen?
- Core ULV procik. Ebben az 1.7 GHz-es, ami 2.4-et is mehet két maggal, vagy 2.7 GHz-et eggyel. És maximum 17W-ot fogyaszt. Valamint benne van a HD 3000-es picivel lassabb verziója.
- Az egész alumíniumból van. Erős, és szépen vezeti a hőt. Nagyon vékony. Van ugyan egy venti, de nem hallani. Látod hogy 2000 rpm, de nem hallod. Ha izzasztod akkor azért felmegy 6000 fölé, de a 17 watthoz illő hangerővel, úgyhogy nem vészes.
- Az eddigi legjobb touchpad amivel dolgom volt.
- 1.35 kg (a 11"-es csak 1.08 kg)

A teljesítménye elképesztő.

Három újjal húzva ugrálok az asztalok között: egy HD videó, teljes képernyőben soktabos Chrome, Civ 4, dashboard, mission control, vissza a Chromeba, két újjal zoomolás, minden akadásmentesen gördül. Egyszerűen viszi. Mitöbb, Flash nélkül, ésszerűen használva (videó, játék, böngészés, csak nem egyszerre) olyan érzés megfogni a processzornál, mintha pár percig a kezembe fogva átvette volna a tenyerem hőmérsékletét.
Nem forró. Egy okostelefon jobban átmelegszik ha 3G-n böngészel egy fél órát. És nincs hangja. Az akkumulátora nem fogja 8 órán át bírni, de okosan elmehet 5-6 órát, aki igazán ügyes az 7 fölé is mehet. Mindenesetre tápot csak akkor kell hogy vigyél magaddal, ha egész napos igénybevételt tervezel.

És az OSX bírja. Nyilván van némi előnye (pl. víruskeresők hiánya), ami miatt hatékonyabb mint a Windows 7. Ez pedig azonos hardveren nagyobb sebességet és kisebb fogyasztást eredményez. Összecsukom, leáll. Nem zúg, nem akad be valami third party szerencsétlenség a háttérben, hanem alszik. És kinyitom, és pár másodperc múlva áll. Nyilván nem hibernál 4 GB ramot ennyi idő alatt, de hatékonyan, akár 30 napig alszik.

Itt van mellette a VAIO. Tavalyi gép. Hasonló teljesítmény. De recseg-ropog, és süvít az oldalán a forró levegő, pedig még kánikula sincs. Mi több, időről időre elér egy hőmérséklet határt, ami miatt meg-megakad. És a felbontása szégyen. Az akksi idejét művészet 4 óráig kitolni. Pedig nem volt olcsó gép. Nyilván nem tehet róla a Sony, hogy tavaly nem voltak még ezek a chipek. De az ok, amiért nem venném meg magamnak, az a sok korlát amit egy 400000+ forintos gépnél már nem szabadna hogy legyen. Sajnos ez az egy éves gép teljesen beleillik a mai trendbe, de ezen a trenden változtatni fog az ultrabook osztály.

Az Apple legyőzhetetlen teljesítményt és minőséget ad ma a 2011-es, ULV Core processzoros Macbook Airrel. Vannak kollégáim akik a pár hónapja vett Airjüket jókora anyagi buktával is eladnák, csak hogy vegyenek egy ilyet. Én 2002 óta vagyok a Prohardveren. Azelőtt is követtem az aktuális hardvereket, láttam sok kiemelkedő dolgot, de egy sem olyan mint ez.

Az előző Air még egy kompromisszumos ultrahordozható gép volt. Ez viszont egy teljes értékű asztali gép, ami belefér egy borítékba, tökéletesen megépített, és egy okostelefonnal vetekszik az akkumulátor ideje. Ülj le mellém egy HTC Desire-el netezni. Előbb fogsz lemerülni. De amikor mindkettőt töltőre dugjuk, neked egy töltődő telefonod lesz, nekem pedig egy workstationöm. Nem netbook, hanem munkaállomás. Minden ehhez konvergál, tablettől asztali PC-ig.

Egyik eddigi Apple gép sem ér fel hozzá, egy Intel processzor sem vetekszik ezekkel, és ezek még csak a házon belüli ellenfelek.

Ez lesz a jövő. Minden más elavult. Engem nem lehetett lerángatni a tesztekről, megtapogattam minden felső kategóriás laptopot ami a közelembe ért az elmúlt fél évben, higgyétek el, ez fényévekre van mindentől. Tudom, vannak más ultrabookok is, Samsung 9 például, de aki azzal vagdalkozik az adjon ki rá közel félmillió forintot, és nézzük meg melyikőnknek lesz őszinte a mosolya egy vagy két év múlva. Műanyag, 768 pixeles kijelzős gépért ennyit vétek kiadni.

A 2011-es Air mechanikailag (sőt, a CPU-GPU párost kivéve) már tavaly óta piacon van. Szoftverfejlesztőket láttam vele dolgozni napi 8-10 órát, és az új generációval azt veszem észre hogy mindenki erre vált, még MacBook Pro helyett is. Ez a gép már bizonyított, nincs gyermekbetegsége, tökéletesen össze van rakva. Nagyon fontos kihangsúlyozni hogy nem ékszer, hanem igásló. Ez az amikor az ultrabook koncepció és az alumínium házas MacBookok összeszereltsége találkozik.

Két évre vetítve akkora luxus mint a dohányzás. Nem azt mondom hogy adjál ki ennyi pénzt rá vakon, de mindenképpen nézz meg egyet élőben. És izzaszd meg. Nem véletlenül írtam ilyen sokat (meg úgy egyáltalán) erről: egyrészt nagyon csöndes startot vett ez az egész mind az Apple mind az Intel részéről, másrészt nekem is nagyon nagy akadályokat kellett legyűrnöm a platform miatt, amit más gyártó Windowsos gépével nem kellett volna, úgyhogy meg kellett dolgozni a fenti párosnak rendesen.

Sikerült nekik.

(Egy plusz a végére: amíg ezt írtam, sokszor ütöttem le a power gombot, del-t keresve. Aztán eszembe jutott: amióta kivettem a dobozából és bekapcsoltam, azóta megy. Még nem kapcsoltam ki soha. 26 napja, munkában, ágyban filmet nézve, repülőn, nyaraláson jött velem.)