Intő
„Tisztelt Szülők!
Kérem, hogy az iskolában a gyermek ne viseljen olyan ruhát, sapkát, amelyen bármilyen önkényuralmi jelkép (Árpádsávos csíkozás) szerepel.
Megértését, együttműködését köszönjük.
Kelt: Szfvár, 2009. szeptember 7.
F. L.né oszt.f.
Pokrovenszki László, igazgató”
Idézet a székesfehérvári Tóvárosi Általános Iskola egyik volt diákjának üzenő füzetéből
Tisztelt igazgató és oszt. f. asszony!
Olvasták, ami írtak?
Ezúton invitálom Önöket saját kézjegyükkel ellátott, 23 szavas bejegyzésük áttekintésére.
Ne kapkodjunk soraik tartalmi megfejtésével, elsőként próbáljunk meg átbukdácsolni a grammatikai allűrökön! Olvassuk el közösen, egymás után a kezdő és a záró mondatot: „Tisztelt Szülők! … Megértését, együttműködését köszönjük.” Megszólítják anyukát, apukát, megértést viszont csak egyikőjüktől remélnek? „Kérem, hogy az iskolában… köszönjük”. Együttműködést egyikük kér, de mindketten köszönik azt? Értem, rég tanulták az elemiben az igék számának és személyének egyeztetését... Ám ominózus beírásuk középső szakaszának utolsó tagmondata olyan bukfenc, amelyhez hasonlót még klasszis nyelvi artistáink, édes anyanyelvünk orron pöckölői – köztük Karinthy Frigyes és Romhányi József – az alkotói láz lobogó mámorában sem produkálhattak: „…bármilyen önkényuralmi jelkép (Árpádsávos csíkozás) szerepel”. Segítek, hogy felderengjen: a bármilyen szófaját tekintve melléknévi általános névmás. Üzenetükben – legalábbis nyelvtanilag - az összes önkényuralmi jelképre vonatkozik, következésképp értelmetlen zárójelben konkrétumot megadniuk. Olyan ez, mintha arra figyelmeztetnék a gyereket, hogy Bármilyen fagyitól gyomorrontást kapsz! - majd kikötnék, hogy (a puncstól). Az árpád sávos csíkozás pedig olyan nyelvi hatvány, amivel csak a baconszalonna versenyezhet…
Hagyján, hogy üzenetük szóhasználata kapkodó, stílusa slendrián. Tartalma is bajos, hiszen kifogásuk minden valós alapot nélkülöz. A Magyar Büntető Törvénykönyvből idézem, az önkényuralmi jelképek használatáról: „269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet a) terjeszt; b) nagy nyilvánosság előtt használ; c) közszemlére tesz; ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.” Pechjükre, az Önöket irritáló szimbólum nem szerepel az önkényuralmi jelképek felsorolásában.
Mondják, mit éreztek, amikor iskolájuk nebulójának ruházatán felfedezték a piros-fehér sávokat? Netán olyas borzongató iszonyt, ami akkor fut át az emberen, amikor a kréta megcsikordul a táblán? Miből fakadt a viszolygásuk? Az elmúlt évek zűrzavaros belpolitikai történései nyomán kialakult önvédelmi reflexből? (Igazgató úr a sajtó nyilvánossága előtt kifogásolta a ruhadarabbal közvetített „politikai állásfoglalást”, és állította, hogy „az oktatási törvényben lefektetett világnézeti semlegesség jegyében járt el”… Saját belátására bízom, mennyire hiteles kijelentés ez SZDSZ-es önkormányzati képviselői és intézményvezetői kettős minőségében, direktor.)
Felelős vezető – irányítson osztályt vagy iskolát – érzékeny kérdésekben nem dönthet emocionális alapon. A józanság elengedhetetlen feltétele a téma maradéktalan ismerete. Hiányos tudástárukat frissítendő elárulom: Az „árpád sávok” a kései Árpád-háziak által használt, vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező sávjai. Zászlón először az 1270-es években fordultak elő. A sávos motívum az Árpád-kor utolsó évszázadában jelent meg az addig vörös színt használó Árpád-ház címerében, s később a magyar címer részévé vált – ne felejtsük, máig az, sőt, több állami, főként katonai és rendvédelmi szervezet, köztük a Nemzetbiztonsági Hivatal címerének alkotóeleme.
Az iskolájukban tanuló kisfiú üzenő füzetébe írt 23 szavasuk nem más, mint sokat mondó bizonyítvány önnön magukról. Maradjanak bármeddig státuszukban, pályaívük a gyermek, a szülők, és több millió magyar polgár szemében megtört.
Tisztelt igazgató és oszt.f. asszony!
Üzenetük intézményük kapuin messze túlnőtt.
Kérjük, hogy az iskolában ne mutassanak olyan viselkedési mintát, amelyen az önkényeskedés bármilyen jele (pl. a gyermekek egészséges nemzeti öntudatának hisztis agyagba toporzékolása) felismerhető.
Megértésüket, együttműködésüket köszönjük.
szülők, akik találva érezték magukat,
országos botránnyá duzzadt bejegyzésük hallatán
Kelt: Magyarországon, mindenkor
Méhes Mónika
Jók 
