Nem tudok beérni Izzy (Isaac Asimov) műveivel. Tegnap is kivégeztem egyet (Nemezis, az előtt meg A kavics az égent). Most már hiányzik a mester univerzuma. Már legalább 24 órája nem voltam hipertérben... Hét elején bemegyek könyvtárba és kifosztom a sci-fi szekciót. Megnéztem a lapon bent van egy csomó amit még el kell olvasnom. Tényleg nagyon beszippantott most az öreg világa.
Néztem róla videókat meg interjúkat, hát az életben is elég értelmesnek tűnt. Kár, hogy nem találkozhattam vele. Hasonló észjárásom van, most hogy kicsit jobban megismertem, példaképre találtam benne. Mikor megtudtam, hogy ő is nagy racionalista ember, ráadásul természettudós (kémiával foglalkozott, én is ilyesmi pályát akarok), volt humora. Pfú... Nagyon tisztelem, tényleg. Amikben reménykedett, remélem valóra is válnak. Nyugodjon békében!
ui: Ja, még lenne egy Csongor és Tündém is elolvasnira. Az is biztos nagyon atom cucc, de hát sorry Vörösmarty.
