A kard amit a gyomrába döfött hamar végigsiklott a testben. A volt minisztert megtartotta, aki vállába kapaszkodva küzdött az életéért. Öltönyén egyre nagyobb vörös folt jelent meg, a kardon végigcsorgott majd a forradalmár kezére jutott. Érezte a folyadék melegét, de az elmúlt öt évben sok ilyet érzett. A forradalmár karjáról lecsöppent a földre. A parlamentben álló emberek, forradalmárok, harcosok, nők és férfiak csöndben álltak. Valaki imádkozott, valaki csak bámult, valaki lopott fegyverét vizsgálgatta. Kint az utcákon, a folyóparton emberek tomboltak és kordonokat döntöttek fel. A szétlőtt autók és épületek közt mégis egy hangulat volt jelen: a remény. Váltás volt, 30 év után egy új váltás.
A politikus beszélni próbált, de látszott, hogy már nem tud kinyögni semmit. A kardot a forradalmár kihúzta és eldobta, de tartotta a minisztert a hóna alatt.
- Csodálkozik? Pedig tudtuk mindnyájan, hogy eljön egyszer ez a pillanat... - majd eldobta mint egy rongybabát. Hosszú út állt mögötte és előtte is. Eljött az igazság pillanata, de nem elég hamar sajnos.
Egy rendszer bukott el, egy hazugság ért véget. Egy új rendszer épül, talán új hazugságok keletkeznek. Igen, így kell építeni. Így kell építeni szabadságot. A nép fegyvere a forradalom...
Bár így jobban megnézve engem emlékeztet az 1984-re hangulatában.
