98-ban is, amikor egy augusztusi vasárnap délután jött szembe egy lány rövidnadrágban a fák alatt, apró, fehér bárányos táskával a hátán, sárga, ujjatlan fölsőben, a kezében egy befőttesüvegben madártejet hozott, és előző nap vallott nekem szerelmet, nekem pedig még 5 napom volt szabadlábon, mielőtt bevonultam a haza védelmére, szal akkor is abba a kis szobába mentünk fel, ahol akkoriban nagyon szép rendet tartottam, és zenét hallgattunk, és én nem tudtam, hogy ilyen csoda létezhet, de azt igen, hogy ilyen nem lesz több, és hogy hékás, ott a vezérlőben, most tessen csak kimerevíteni ezt a képet, ahogy a kis bárányos táska a földön van, odakint egy századvégi nyárutó langymelege, gesztenyefák, és a végtelen ég, emlékszem, ahogy kinyílt a világ, és összeállt egy egésszé, az apró szilánkok a helyükre kerültek, és megértettem, hogy mi miért működik, hol a helyem a világban, és hol a világ helye bennem, és abban a szobában, a heverőn egymás karjaiban beszéltünk és beszéltünk és beszéltünk, és nem volt más, csak mi, a gesztenyefák, és a világ.