2019. július 16., kedd

Gyorskeresés

Az ember, aki nem tud örülni

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ez az írásom valamilyen szinten a Konzumidióta lennék? c. elmélkedés folytatása. A napokban ugyanis furcsa, egyben szomorú észrevételt tettem: nem tudok semminek felszabadultan örvendeni.

Sem szakmai sikernek, sem valamilyen anyagi testet öltött dolognak. Én úgy élem az életem, hogy hétről hétre kis célokat tűzök ki magam elé, amiket teljesíteni akarok. A kitűzés pillanatában ezek olyan dolgok, amikről úgy gondolom, hogyha megcsinálom, akkor tök boldog leszek. Abban a pillanatban, hogy teljesítettem a célkitűzést, nem tudok örvendeni már neki, egyből a következő heti megoldandó problémákon töröm a fejem. Ha veszek magamnak valamit, azzal is csak úgy vagyok, hogy míg meg nem veszem, addig megőrülök érte, de amint hazahozam, egy-kettő szertefoszlik a varázsa.

El is gondolkoztam, hogy tulajdonképpen mikor voltam utoljára felhőtlenül boldog. Nem emlékszem. Nem tudom már milyen érzés csak a pillanatnak élni.
Ez a felnőttséggel járna? A kemény munka, a hétköznapok így felőrölnének? Pedig szeretem, amit csinálok, és korrektül meg is vagyok fizetve, így ennek szerintem nem lenne szabad ilyet okoznia. Kedves fórumtársak, ti boldogok vagytok? Mi okoz felhőtlen örömet az életetekben?

Hozzászólások

(#1) beefjeez


beefjeez
(senior tag)

Én még messze nem vagyok felnőtt, de rég voltam én is gondtalanul boldogtalan, ez a vásárlással dettó úgyvan mint neked, nálam is minden elveszti a varázsát... :U

(#2) nincsisbéla


nincsisbéla
(fanatikus tag)

Nekem bizonyos sportesemények. pl: Mikor a magyar válogatott elverte a svédeket. Őszinte, felhőtlen öröm lett rajtam újjá! :)
De szerintem ez az örömöt a szerelemben is megtalálod! :)

Mentalita'

(#3) Algieba


Algieba
(őstag)
LOGOUT blog (1)

Nekem a terveim hiba nélküli végrehajtása okoz örömet. Ha minden úgy alakul, ahogy kigondoltam, és a végeredmény pont olyan, ahogy elterveztem, szinte kiugrok a bőrömből és fülig ér a mosolyom. :))

"Windows 10 Mobile. A slow down életforma aranyfokozatú támogatója!"

(#4) mexicanraven


mexicanraven
(fanatikus tag)

Pöcs tudja, valami hasonlót érzek én is.
Van egy barátnőm, 2 éve vagyunk 1ütt, boldogok vagyunk, szeretem őt és ő is engem, de emellett háth a fene tudja, nekem se az igazi.
Napi 10 órát dolgozom, ez eléggé megőröl. A héten táppénzen voltam, de esküszöm, majd felfordulok, olyan rossz, hogy holnap újra menni kell, holott pár napja csak a pihenésről szóltak a napok.
Olykor venni akarok ezt-azt, de rá pár óra és azt mondom hülyeség. Meg időm sincs jó formán semmire. A munka miatt a társaságomból is kiléptem, most azon agyaltam, hogy mit csináljunk szilveszterkor? Jó volna egy kis pihi mellett némi pörgés is, de nem tudom.
Kéne egy jobb munkahely, ahol többet fizetnek vagy ugyanennyiért kevesebbet kéne dolgozni, de ez is nehéz, mert pályakezdő vagyok.
Szóval tudom mire gondolsz... :(

[ Szerkesztve ]

szia <3, just szia <3. take it easy, bro!

(#5) Löncsi


Löncsi
(őstag)

[link]

Nézed -> Örülsz. :)

Elvették a radírját, azt az egész élete egy nagy kompenzálás, hogy ő igenis kan és igenis 2 méteres a fallosza - by stranger28

(#6) Csemike


Csemike
(lelkes újonc)

Hah. ezzel én is így voltam. :) Amíg nem volt diplomám, azt gondoltam, egy senki vagyok és milyen más lesz a világ, amint a zsebemben lesz a diploma. Majd akkor felnéznek rám, tisztelnek, én magabiztos leszek, tudósasszony. :D Azt' semmi nem változott. Beiratkoztam egyetemre, hogy meglegyen az MA szint is. Nos, az még nincs meg, de valahol megint ugyanazt érzem. Majd ha lediplomáztam júniusban, majd ha meglesz az angol nyelvvizsgám, na majd akkor leszek valaki. :)
Holott nem leszek ettől több ember. És próbálom az eszemben tartani, hogy a mának kell örülni, hogy vannak, akik felköszöntenek a szülinapomon, hogy ketten is a legjobb barátnőjüknek tartanak és számítanak rám (ez persze az egómnak nagyon jó. :D ), hogy mindjárt jön a karácsony, hogy a múltkor végre találtam olyan sapkát, amiben nem úgy nézek ki, hogy a gyerekek megállnának a fejlődésben, ha meglátnának benne, szóval ilyenek. :)

„A dolgok jó oldalát érdemes nézni, Cora kisasszony, igaz, nem mindig lehet tudni, hogy melyik a jó oldal. Nem nagyon feltűnő.”

(#7) David93Pecs


David93Pecs
(tag)

Detto ugyanez,és a környezetemben lévőknél is többeknél látom ezt a "kedvetlen" állapotot.
Nálam kb egy éve tart,és ehhez társul bőven negatív hozzá állás is,de nem tudok ettől szabadulni mert nap mint nap jön a szar a szar a szar...
Suliban sem könnyű,ott is feltudnak ám őrölni a mindennapok...mint az állat,a sok kétszínű ember és a nemtörődöm tanárok a szar oktatásukkal és stb.
Volt amikor nekem hónapokon keresztül a minden pénteken jövő odaát rész jelentette az örömöt. Azaz egy héten egy jobb napon volt....
Szóval nem vagy egyedül.
Azóta kicsit javult a helyzet,de nem kell sokra gondolni.
Fogalmam sincs mitől lehet,de ez van.

(#8) Crystalheart


Crystalheart
(senior tag)

Nézd, a kérdés, mit nevezel felhőtlen boldogságnak. Nem feltétlenül kell, hogy elöntsenek a boldogsághormonok, az csak kémia. Nem feltétlen kell, hogy ujjongj vagy őrjöngj, az csak külsőség. A kis célok teljesítésének pillanatában nyugtázod, hogy jó dolgot tettél, elértél valamit, amit szerettél volna. Végiggondolod, milyen kapukat nyitott meg, milyen új célokat tett elérhetővé, mennyivel lettél több általa, és, ami nálam nagyon fontos, mennyivel lett több a világ általa.

Ez egy folyamat. Boldoggá az tehet, ha elfogadod a folyamatot, melynek állomásai a kis célok. De nem kell, hogy ez a külsőségekben megnyilvánuljon - megnyilvánulhat, de nem szükséges feltétel -, nem kell, hogy extázisban légy. Az öröm önmagában még nem boldogság. Csak a béke az.

[ Szerkesztve ]

(#9) joamilestoné


joamilestoné
(PH! addikt)

Köszi a válaszokat, Csemike és Crystalhearté különösen hasznos, tényleg meg kellene tanulnom észrevenni az élet apró örömeit is.

ElektroCinc - Catcus Domestos - $$$ - No molestar!

(#10) Pukkancs válasza Löncsi (#5) üzenetére


Pukkancs
(fanatikus tag)
További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.