Hm.

Nem tudom mi tévő legyek. Lehet, feleslegesen várom a csodát, lehet, hogy épp egy főnyereményt fogok megütni, ha türelmesen várok.
Csakhogy az a fránya „HA” szócska nem lenne. Ez a mindig ott lévő feltételes mód mindenhol. Ez az, ami zavar. Lehet, feleslegesen várom, hogy előrébb lépjünk, és addigra elszalasztok pár ritka lehetőséget.

De mindegy. Ha tényleg ő az, akire vártam, akkor megéri várni. És eddig sem siettem mást találni. Most hogy végre lehetőség nyílik arra, hogy saját szobám legyen, így majd esetenként ő is eljöhet ide fel pestre hozzám  De ez még annyira a jövő, hogy magam sem tudom, hogy így fog-e alakulni.

Egyelőre ott tartok, hogy várom a gyógyulását. És majd utána majd elválik, hogy mi lesz, merre haladunk tovább.

Az is jelzés értékű lesz, hogyha pár napig nem küldök neki semmi sms-t sem, és ha ő magától ír nekem, akkor az jelzés, hogy igen, valóban akar valamit Bár az írásai alapján az előző mondatom értelmét veszti, hiszen, akkor nem lennénk abban az állapotban, amiben most.

Röviden ennyi. Kb.

Jó Hétvégét.