Sziasztok!

Nem akarok itt senkit sem untatni az unalmas soraimmal, ezért, bátran tessék csak kattintani arra a kis piros vagy zöld, barna, rózsaszín ikszre a jobb, vagy bal felső sarokba

Pár héttel ezelőtt, egy régi, még 3 évvel ezelőtt megismert lány keresett meg az Arckönyvön. Nem ismertem fel a nevét, mert álnévvel regisztrált, de visszajelöltem. Aztán jött, hogy leírta ki ő.
Akkoriban nagyon oda voltam érte, s egyszercsak pár hónap találkozás után eltűnt. Nem hallottam róla semmit, minden kapcsolat megszakadt. Eléggé rosszul érintett, de elmúlt. Túlléptem rajta.
De megkeresett. Elmesélte mi törént, hogy kitették a nevelőszülei az utcára. Egyik jó barátja szülei segítettek rajta, aztán meg kigyulladt a LÁV közöttük. Lett egy baba, 1,5 éves fiú.
Eddig minden kerek, minden szép. De, valami megkopott a kapcsolatukban. Csak élettársak. A lány már régen nincs oda a srácért, de valahol szerintem már a srác sincs oda a lányért.
Ebben az állapotban keresett meg. Mintha valami kapaszkodót látott volna bennem. Pedig nem sokszor találkoztunk, de úgy adta elő nekem, mintha Én lettem volna a tökéletes, a végtelen szerelem, aki látta benne a nőt... Stb.
Sajnos már korábban tapasztaltam, hogy sosem érdemes semmibe se beleélni magát az embernek, mert a végén kissé fájós lehet a csalódás. Most sem történt ez másként. Azt tudni kell, hogy a szüleivel nem tarotta a kapcsolatot, de hogy most én is képbe kerültem, megkereste őket, mivel számomra költözés és munlahelykeresés várt. Úgy meg kicsit veszélyes, ha kezdetben nincs hol lakni, nem beszélve arról, hogy egy kicsi babával nem lehet csak úgy ugrálni sem.
Megkereste a szüleit, sajnos kiderült, áttétes rák. Kevés idő van hátra. A lány élettársa nem akarja, hogy elmenjen tőle, mert ha egyszer megy, akkor nem mehet vissza...

A lány kissé feldúlt, de ki ne lenne ilyen ebben az állapotban. Zavart. Szomrú... Kétségek között van.
Mondta, befejezi velem ezt az egészet, és sajnálja, hogy egyáltalán megkeresett. Hm, szerintem ez nem teljesen igaz, én örültem neki, hogy megvan, meg hogy minden rendben vele, bár lehetne jobban is a környezetét tekintve.

3-4 napja nem érhető el már. Végleg vége. Ismét. E nem vidámság, de szerintem mindketten lehetséges, hogy jobban jártunk így.

További sok sikert kívánok Reni neked...