2015 őszén kimentem Dániába néhány hónapra és kellett egy hordozható gép. Ezzel együtt már egyre inkább kezdtem kinőni a játékokból és fél évvel korábban eladtam a videokártyát az akkori asztali pc-ből, tehát ott maradtam egy nem rossz, de viszonylag átlagos i5-ös konfiggal. (Kiegészítésként pedig vettem egy PS4-et, hogy azért ne egyik napról a másikra tegyük le a drogot. Ez is megérne egy külön írást, sose gondoltam volna, hogy konzolt veszek.)

Innentől igazából már semmi nem tartott vissza, hogy eladjam az asztalit és vegyek helyette egy laptopot. Sose volt korábban laptopom, nem is igazán szerettem őket a rengeteg kompromisszum miatt, de nem volt túl sok választásom. Igazából ki szerettem volna próbálni, hogy milyen, valamint az asztali se kellett már túlságosan, nem is akartam volna magammal vinni. Akkor még kevésbé használtam fejlesztésre a gépet, így nem voltak nagy igényem. Mindig is szerettem a jól kinéző laptopokat, így egy ProBook 430 G2-re esett a választás (i3-5010U, 8GB DDR3, 120GB SSD, 500GB HDD). Nem volt egy erőgép, de pont jó volt mindenre. Nem játékra vettem és az ára se volt vészes.

Aztán úgy alakult, hogy lerövidült a dániai tartózkodásom és azóta lényegében asztali gépként használtam a ProBookot, külső monitorral és billentyűzet+egér kombóval. Elég sokáig jó volt mindenre a gép, de ahogy komolyabban kezdtem használni a Visual Studio-t, bizony kevésnek bizonyult. Aztán ugye feljött a bővíthetőség hiánya. Nem tudtam rá 2. monitort csatlakoztatni, M.2 2242 SSD-ből nagyon rossz a választék és a teljesítményükhöz képest drágák, maximum 8GB RAM, proci csere kizárva, sorolhatnám. Már kezdett minden nyűg lenni.. kevés volt a helyem, egy 1TB-os külső winyót használtam, de össze-vissza volt minden fájl, a 2.5-ös HDD-k pedig nem az igaziak. A Visual Studio teljesen leakadt a ReSharpertől, stb.

1 hónapja kezdett el megéri a gondolat, hogy miért ne válthatnék vissza asztalira? Nem hordozom a gépet és ott van mellé egy 13-as MacBook Pro is, amikor ez szükséges. Aztán persze mindig elhessegettem a gondolatot, hogy elég ez a gép meg minden, de valahogy nem hagyott nyugodni. Eleinte még laptopokat néztem, de a tudásukhoz képest röhejes áruk van és ott még mindig felmerül a bővíthetőség kérdése. A végén már majdnem félmillióba kerülő új ZBook-ot nézegettem, az volt úgy nagyjából az egyetlen gép, ami szóba jöhetett volna. De végül adtam magamnak egy pofont, hogy ennyit biztos nem fogok kiadni egy gépre. Egyébként még annál is voltak röhejes dolgok, pl. valamelyik modellbe 8GB RAM volt fél millióért pázmek! A ProBook és EliteBook-ok meg kifejezetten rossznak tűntek ár-érték arányban, de igazából mindegyik ilyen középkategóriás üzleti gép, ahogy néztem.

Aztán kb. 2 hete rászántam magam egy asztalira, mert állandóan ezen járt az eszem. Tudtam, hogy már elkerülhetetlen a vásárlás. Mióta utoljára asztalim volt, nagyon elterjedtek a minimal házak, így gondoltam akkor már meglépem ezt is. Amikor megláttam a Fractal Design Define Mini C ablakos változatát, azonnal beleszerettem. Azt hittem ilyen házakat csak egy vagyonért lehet venni.

Természetesen jött a szokásos utána járás, hogy mit érdemes most venni. 3 év alatt sokat csorbultak az ismereteim, meg nem is érdekeltek az aktuális hardveres trendek. Fejlesztésre kellett a gép, így a videokártya kapásból kiesett, viszont prociból a normális keretek között elérhető legjobbat szerettem volna, egy csendes hűtővel. Emellé legalább 16GB memóriát (aztán amikor megláttam az árakat, elvetettem a "legalább" szót ), egy gyors, 250GB-os M.2-es SSD-t és 3TB-os winyót. Az alaplap és a táp nagyjából mindegy volt, legyen normális és ezeket ki tudja szolgálni, nem voltak extra igények.

Túl sokat nem szőröztem, ez a konfig állt össze:

Intel Core i7-8700
MSI B360M BAZOOKA PLUS
Corsair Vengeance LPX 16GB (2x8GB) DDR4 2666MHz
Samsung 970 EVO 250GB M.2 PCIe
Western Digital Red 3.5" 3TB
Fractal Design Define Mini C Tempered Glass Edition
be quiet! Pure Power 10 350W Bronze
be quiet! Pure Rock Slim

A kábelek elrendezésétől kicsit tartottam, még sose csináltam ilyen, de nagyon könnyen ment. Jó érzés végre újra egy erős géppel dolgozni, amivel nincsenek kompromisszumok. Idővel még majd kerül bele egy kevés memória és talán egy jobb hűtő. Amúgy tényleg rend a lelke mindennek. Egészen más úgy használni egy gépet, hogy szépen el vannak rendezve a fájlok, egy csomó hely van az SSD-n és a HDD-n is és csak a legszükségesebb programok vannak fent. Ahogy angelday mondaná: tisztább, szárazabb érzés. Arról nem is beszélve, hogy mindig élmény ránézni erre a házra.

Függöny.