Gondoltam megosztom a mai tartalmas napomat. Aki nem kíván időt szánni az ilyen jelentéktelen dolgokra, az kihagyja. Menjünk szépen sorban, fejezetekre osztva a bejegyzést.
Azért 1-2 kiegészítést is rakok hozzá. Most mit tehetnék? Hát írhatnékom van na!

Ébredés:

Visszanyúlunk éjfél előttre egy órácskával. Öcsém elment a barátaival bulizni, Én befeküdtem az ágyába, mert nálam nincs kábeltévé és néztem a hülye rajzfilmeket a Comedy-n. Family Guy, Furcsa Amcsik...két óra felé bealudtam. Reggel az ágyamban keltem. ”Nofene, hogy kerültem ide?”

A nyomozást csak akkor tudtam fojtatni, miután öcsém volt kegyes felkelni délután fél kettőkor. ”Hogy a rákfenébe kerültem az ágyamba?” Ő küldött oda. Nézek...gondol, gondol...nem ugrik be. Pedig Én éber vagyok általában.

Utoljára akkor volt ilyesmi képszakadás, mikor életemben először csúnyán berúgtam velük. Mikor az alkohol tartalmú folyadék elérte kellő hatását, fogtam magam és leültem az utca közepére beszélgetni egy fehér cicával. Nem volt kíváncsi a hülyeségemre, faképnél hagyott, cserébe megátkoztam. Arra emlékszem még, hogy haveroktól elköszöntünk, elindultunk lefelé a szomszéd utcában.

Reggel szintúgy kérdeztem öcsémet, mit csinátam. Szerinte nagyon nehéz volt tőlem elkérni a lakáskulcsot.

Mosógép:

Indítanám délelőtt a mosógépet. Nem nagyon akaródzik indulni a program. Nézem, hátha a filter dugult el, kitisztítottam. Indítanám, indul is. A mosás végén észrevettem, hogy az öblítőt benne hagyta a fiókban. Mi a rákfene? Indítanék egy öblítést (a szert már átöntöttem a dobba), de a gép nem indul, akármilyen programot is állítok be. Kész, kampec, kaput, konyec, mit mondjak még?

Na jó, fel a padlásra. Meg kellett bontanom a nagy, plafonig felstócolt lomot. A legmélyén volt a Hajdu forgótárcsás mosógép. Most már jó dzsuvás is vagyok. Lejöttem vele, mostam és öblítettem egyet vele. Nem lettek makulátlanok a ruhák, de legalább látszólag tiszta és illatos mindegyik (kicsit szürkék és szöszösek).

Majd hívni kell a szerelőt, mert ez áldatlan állapot. Vagy cserélni kell a gépet, elvégre már évek óta megvan és tapasztalatból tudom, hogy nem szokásuk sokáig életben maradni. Hát igen, 10 év alatt ez a harmadik.

Televízió:

Kezdtem már nagyon unni, hogy mindig kézzel kell állítani a képarányt és nem automata. Átkutattam a set top box beállítási lehetőségeit és rábukkantam a 16:9 opcióra. "Jóvanna, nem is olyan szar ez."

Tesztelés, lapozgatás: TV2, RTL Klub, ATV, stb. jó a képarány, automatikusan belövi, remek, fajintos, pipec, mit mondjak még? Elérkezek a mozicsatornákhoz. HBO2, pipec; HBO, HBO Comedy, Cinemax 1-2, persze, hogy 4:3-as jelet küldenek, pedig pont ezeknek kéne normálisan kinéznie. "Jóvanna, akkó rohaggyatok meg ott, ahol vagytok!" Vissza kézire.

Más részről apám és öcsém jobb szeretik, ha az a széles képernyő ki van töltve minden körülmény között. Tehát nekik jó az, ha a rögbilabda formájú fejeket kell bámulniuk, Őket nem zavarja, ezt meg is mondták nekem. "Hagyd békén a tévét!" Meg is érdemlik, minek vannak akkor széles tévéink, felvágás tárgyaként?

Mikrohullámú sütő- és melegítőgép:

Apám annak idején, valamikor a 80-as években egy ideig az NDK-ban dolgozott. Mikor hazajött, hozott magával egy Panasonic Dimension 4 mikró-sütő kombó gépet. Böszöm nagy, elfoglalta a fél konyhaasztalt és elfoglalja ma is, mert azóta használjuk.

Na szóval. Anyám panaszkodik délután, hogy rázza a mikró burkolata. Ráfogtuk, hogy statizálódott az ujja. De mikor már sokadszorra jajdult fel a konyhában, kezdem hinni benne, hogy talán mégse töltődött fel Ő maga.

Fogom a fázisceruzát, bemegyek a tett helyszínére, érintőre veszem a hosszúkás eszközzel a böszöm nagy masinát: a burkolatában van egy kis áram. Fingom sincs, hogy eddig is volt-e vagy csak mostanában történt valami, de lerendeztem egyszerűen. ”Nem kell taperolni a mikrót.” Nem értek hozzá, nem az Én dolgom, apámnak van autója, jogosítványa, pénze. Neki kell elvinnie szervizbe.

Közben eszembe jutott, hogy tán biztonságosabb, ha inkább szövegszerkesztőben írom meg ezt a helyzetjelentést, szóval nyomkodom bekezdésenként azt a hajlékonylemez forma gombot.

Csak arra figyeljek, ne ODF formátumban menste el, hanem DOC-ba. Igen, törölni fogom az OpenOffice.org programcsomagot. A gimnáziumban Microsoft Office 2003-ból fogunk tanulni/vizsgázni.

De nem! Persze, hogy nem figyeltem...mentem másképp. ”Namosmá jau.”

Kerekes szék:

A kerekes székem kerekei valahogy nem nagyon bírták a gyűrődést, talán a rücskös beton nem kedvez ezeknek a műanyag alkatrészeknek.

Szóval úgy döntöttem, hogy nekem itt a nap vége, este van, a hátralevő időt, amíg elálmosodom, itt ülök és teszem azt, amit egy internetkapcsolattal megáldott számítógépen lehet.

Reccs! Kitört a szék lába, leteszem az asztalra.

Nyugi! Nem Én bagzok.

Reccs! Kitört a szék másik lába (nem kopipészt, külön leírtam újra), maradt 3 láb.

El kell mennem majd a Brico Storeba új kerékért. Csak az a bökkenő, hogy 500 Ft darabja (múltkor még annyi volt) és sajnálok rá költeni. Max megszokom, hogy nem lehet többé görgetni a széket és a többi kereket is kiveszem belőle ezért. Ugye milyen nagyszerű ötleteim vannak?

Na most már álmos vagyok. Holnap megyek 15-re a suliba, dolgozatot írunk rögtön második órában matematikából, gyökvonásból. Pont ehhez vagyok segg hülye, meg úgy általában a matekhoz. Minden más tantárgyból tanulgattam a szünetben (szóval a maradék 3 dolgozat gyerekjáték lesz, csak ahhoz a fránya matekhoz volt undorom hozzáfogni. Végül is nem a világ vége, csak különbözetit kell tennem, ha nem lesz 3-as.

Jóccakát, szép álmokat, bajuszos angyalokat!

Peti

"Ésakkómá a reklám se maraggyon le!"