2024. március 19., kedd

Gyorskeresés

Tisztogatás

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

A Csataálca folytatása, amit sohasem szerettem volna hozzátenni, de most mégis...

Nem távozhatok békében a kristályvilágból.
Ezúttal sárkányok végeláthatatlan tömege lepi el az eget.

Az üzenet, amit hoztak az ő részükre is egyértelmű volt. Érvényét vesztette az egyesség. Visszavonták a mindig is halovány jogomat, hogy részben felkavarhassam a világok rendjét, így most ők lesznek az új rendelet végrehajtói.
Még azelőtt megfosztanak minden apró kis hatalmamtól, amit egy egyszerű ember sohasem birtokolhat volna, hogy önként mondhatnék le róla a túlerővel szemben.
Egy szárnysuhintással zúzzák szét a játékszereimet és egy buborékba zárnak, amiben időn és világokon keresztül magukkal húzhatnak, hogy végignézzem, amint visszaállítják a rendet.

A kristályvilág ismét sivataggá olvad össze, ahol nem nőnek többé kristályvirágok, de még a homok sem emlékezhet a lábnyomomra. A csataálca helyszínét is porig égetik, hogy itt se maradhassanak szemtanúk, akik valaha láthattak.
De a munkájuk java csak most kezdődik. Végigjárunk majd minden világot, amit megzavartam és örökre az enyészetbe foszlatják azokat, amiket én teremtettem.

Mire ránézhetek, már el is tűnt a középpont. A fényéből is csak annyi visszhang maradt vissza, hogy egy utolsó pillantást is alig vethetek rá, mielőtt a mag nélkül magába zuhan a rendszer. Egyszerre láthatom, ahogy az együttes elemei egymásba morzsolódnak, és azt, ahogy az egyes világok porig égnek.
Nem maradhat vissza semmi. Egymásba fonódva tűhegy méretűre zsugorodnak össze, ami a kritikus pontot elérve átszakad a létezés szövetén. Így íródik át a tér és az idő, mint ha sohasem léteztek volna. Még én is csak homályos pillanatfoltokra fogok emlékezni, mert teljes valójukban sohasem látta még őket senki.

Hahh! Vagyis csak remélem, hogy ha most látom még mindezt, az azt jelenti, hogy nem fogják az én elmémet is újraírni a folyamat végén. De nem! Nem tehetik, hisz őket is én engedtem be. Ha kitörlik az én emlékeimet is, azzal magukat is kizárják az elmémből, de akkor nem maradhatnak itt őrködni, hogy többé ne tehessek olyat, amihez nincs jogom.

Az aranysárga nap is szupernovaként perzseli fel a mézédes réteket, ahol a pillangók repkedhettek. A trópusi szigeteket vulkánok lávája égeti fel és a tengerek vize fedi el.

Gondolom nincs már sok hátra. Ha Isten 6 napig teremtett egy világot és egy nap alatt perzselte fel a paradicsomot, akkor az én 6 havi munkám sem tarthat tovább porig égetni, mint 6 perc. De a börtönömből nézve mégis túl sokáig tartja magát.

Bár. Ó... Névlegesen mindig is megosztottam a világok feletti hatalmamat valakivel. Így már nem vagyok biztonságban! A sárkányokat sem egyedül engedtem be, így bármit megtehetnek az elmémmel, nélkülem is túlélik a létezés olyan szintjén, ahol még őrködhetnek.

De... De? Hmm... Miről is beszéltem? Hol vagyok? Miért van ilyen sötét van és hideg?
Olyan, mint ha hiányozna valami, de már nem is tudom pontosan felidézni, hogy mi az.
Egyedül maradtam egy pecséttel, amit nem törhetek fel és meg sem szabad próbálnom, a világ viszont nem elég végtelen ahhoz, hogy több ilyen anomáliát is elszállásolhasson.

Hozzászólások

(#1) nuke7


nuke7
veterán

tetszik :K

de természetesen kell folytatás :U

[ Szerkesztve ]

https://youtube.com/user/nuke7

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.