2023. január 28., szombat

Gyorskeresés

Piaggio élmények

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Halihó!
Ott hagytam abba, hogy eladtam az Opelt, és vettem helyette ezt a kétkerekűt:

Ez egy tipikusan semmilyen robi. Előröl bamba küklopsz, oldalról esetlen a nagy kerekeivel meg a nevetségesen felhúzott első sárvédőjével, hátulról meg a sztender okoz vizuális környezetszennyezést. Olyan motor, ami ha elmegy előtted, pár pillanat múlva már nem is emlékszel rá.
Nem túl szép, nincs túl jó hangja, nincs túl szép színe. Olyan kis semmilyen. A külső azonban nem minden. Én speciel nagyra értékeltem, hogy minden nap rögtön indul, és egykedvűen teszi a dolgát. Voltak, vannak hibái, de semmi olyan ami a működését befolyásolja.
Illetve volt itt egy gumicsere, amiről azt hittem, ráérek fizukor megejteni, de egyre jobban rázott, plusz esőben erősen a nulla felé tendált a tapadás. Első keréken ez külön élvezet, csak nem nekem. Nem ezen a gyöszön akartam megtanulni salakmotorozni, tehát megnéztem a típust és méretet. Amikor így, tüzetesebben átvizsgáltam a gumit, na akkor lepődtem meg igazán, majd rögtön rendeltem egy garnitúra 14-es abroncsot.
Ezért, ni:

Ez a gumi nettó életveszély volt. Ezután nem akarózott már ráülni, így azalatt a két napon, amíg meg nem jött a szett gumi, buszoztam. A fél órás út így másfél órára nyúlt, de inkább ez, mint egy perec. Ha kanyarban, kereszteződésben ez elpukkant volna, az izgalmas lett volna.
Na, megjött a két gumi, aztán jött a következő probléma. Nem találtam szervizt, aki felrakja. Kénytelen voltam magam nekiállni. Utálatos, nehéz meló, garantált hogy odacsíped, megütöd magad valahol, plusz nyakig szutykos leszel. Babettán cseréltem gumit, az sem volt leányálom. Az a baj, hogy a motorgumi jóval keményebb, szilárdabb mint a bicajgumi, nem lehet csak úgy felpattintani tíz perc alatt.
Aztán gumiszerelő szerszámom sincs, de mégis nekiálltam, mert lehet máshogy is. Kell hozzá két nagy lapos csavarhúzó, babaolaj, vazelin, vagy síkosító, kinek mi van otthon;] meg gumikalapács. Eléggé barbár módszer, aláírom, plusz jó eséllyel kicsíped így a belsőt, szóval nem ajánlott.Én azért nekiálltam motort szerelni reggel nyolckor, úgy, hogy aznap még délután menni kellett volna dolgozni. Plusz gumiragasztóm sem volt otthon...
Leszedtem a két kereket, ez viszonylag simán ment, majd nekiálltam leszedni a gumikat. Nem is volt akkora szívás. Inkább ordas nagy szopásnak mondanám. A külső gumit nem féltettem és nem is kíméltem, csak a belsőre vigyáztam amennyire lehetett. Jó fél óra tömény káromkodás után különvált a felni a gumitól. Rögtön ellenőriztem víz alatt a belsőt, ami túlélte a műtétet.
Újabb fél óra után volt két felnim négy gumival. Rápihentem kicsit a kínlódásra, és leápoltam addig a kerékcsapágyakat. Azután bekentem az új gumik korcát babaolajjal, szórtam bele egy kis hintőport, bandázsszalaggal pótoltam az elöregedett felni szalagot.
Másfél óra után, amikor már a tökömről is csurgott a víz, be voltam rekedve a szentségeléstől, és gazdagabb lettem két vérhólyaggal meg egy lila körömmel, végre sikerült felimádkozni a két gumit. Az kerekek visszaszerelése már szinte gyerekjáték volt. Bővült a kiadások listája egy garnitúra első fékbetéttel, mert alig volt már rajtuk betét. De legalább a fékolaj jó még. Kellett még egy kilométer meghajtó is, ezért nem volt jó a műszer, mert a csiga és a fogaskerék is le volt darálva. Megfoltoztam a hátsó sárvédőt, mert az előző gumi egy számmal nagyobb volt, és kiette.
Időben végezttem a szereléssel, rendben beértem a melóhelyre, de igazán csak műszak végén nyugodtam meg, amikor boldogan tapasztaltam, hogy egyik kerék sem engedett le.
Két napig boldogan motoroztam, hatalmasan el voltam telve magammal, milyen ügyes is vagyok...
Hétvégén megtankoltam, bekevertem egy adag benyát, aztán hétfőn reggel indult a mókuskerék. Nem is volt semmi baj, minden rendben lévőnek látszott. Élvezettel döntögettem a motorkát, aztán beütött a szar. Négy kilométerre a munkahelytől elkezdett elfogyni az erő. Egyre kisebb gázzal tudtam csak haladni, végül már csak fulladt, hörgött. Dugulás, szameg...
Kis késéssel betoltam a motort a céghez, persze tiszta ideg voltam egész nap. Jófej kollegám hazavitt, motor a cégnél aludt. Reggel busz, műszak végén nekiálltam szerelni a gyárudvaron. Hamar a figyelem középpontjába kerültem, hirtelen egy tucat szakképzett motorszerelő vett körbe. Ezt ide dugd, úgy csináld, húzd széjjel... berágtam, szétzavartam az okoskákat, elég a magam baja.
Onnéttól csak távolról figyeltek. Egy srác maradt csak velem, ő legalább csendben volt, és valóban segített. Lekaptuk az ülést, oldalburkolatot, széthúztuk a benzincsöveket, le a karbit, úszóházat, automata szivatót le.
Apró fekete szöszök az úszóházban. Tankérem, készültem! Kipucoltuk, kifújtuk a karbit, összedobtuk, benzincső elvág, külső szűrőt beiktat, próba. Kis noszogatásra indult is. Fulladásnak, torpanásnak nyoma sincs. Összeraktuk, a beszerzési listára felírtam egy szívócsonkot rezgőszeleppel. A csonk ugyanis eléggé szét volt repedezve, de bíztam benne,hogy egy hétig, fizuig eltöfög.
Nem úgy lett.. De a dugulás nem jött elő többet, és miután otthon lecseréltem a hajtásban az olajat, szinte meg is feledkeztem róla. Könnyen indult, jól ment, élvezet volt minden nap. Szerdáig jó volt minden, hazafelé, melegben észrevettem némi mikrolaggot. Ez némi gázadásra megszűnt, nem akartam vele foglalkozni. Viszont bejött a meleg, és a szaggatások egyre erősebbé váltak.
Olyan volt, mintha picit behúztam volna a féket. Ment, húzott, csak mintha erőtlenebbé vált volna néha. De ha gázt adtál, szépen gyorsult. Péntek, reggel. Nehezen indul, nem stabil. Alapjárat ingadozik,vagy szétforogja magát, vagy megáll. Fizut nem kaptam, csak kibírja még egy kicsit, jövő hétig.
Hazafelé még nyűgösebb volt, félúton már éreztem, nagy a baj. Emelkedőn alig tudott felkapaszkodni, azon kaptam magam, hogy koppan a gázkar, mégis alig haladunk. Fokozatosan lelassult, kínlódott a motor, inkább félreálltam. Az utolsó pillanatban. A motor elképesztően forró, a besülés határán állítottam le.
Eltoltam a legközelebbi faluba, a gazdabolthoz. Nem volt túl messzi, alig másfél kilométer. Dühös voltam, de inkább magamra, meg arra a rohadt fizura, hogy nem képesek elutani időben. Reménykedtem, nem csináltam nagy kárt, nem károsodott a blokk. Otthagytam éjszakára a bolt parkolójában, lezárni nem tudtam mivel, hát legalább körbefényképeztem, ha ellopják, bizonyítéknak jó.
Buszoztam, előleget kértem, hogy a változatosság kedvéért most a parkolóban szereljek.
Nem lopták el a mocit, szétszedtem, kicseréltem a szétszakadt szívócsonkot, szeleppel együtt. Ezen a nyíláson falsot szívott, elszegényedett a keverék, ezért nem ment. Rendesen majréztam, beindul- e vajon, de beindult, szépen járt. Megúsztuk. Hiába, a jó olaj, meg a hülyék szerencséje. Hazamentem vele lábon, hiba nélkül. Megjött a fizum, lecseréltem a fékbetéteket. Most szépen teszi a dolgát,a fogyasztásom drasztikusan csökkent, nem egészen három litert kér százra. Több mint egy literrel kevesebbet, mint előtte. Most nemrég az akksi döglött meg. Nem baj, fordulaton van még lámpám, indexem, majd rendelek bele egy akksit következő hónapban... , addig csak kibírja :)

Copyright © 2000-2023 PROHARDVER Informatikai Kft.