Halihó.
Nem akartam elrontani senki ünnepét, ezért nem is hozakodtam elő vele mostanáig. Egyszerű, de annál kiábrándítóbb sztori, pont a húsvétról.
Szóval, tavaly, ünnep előtt utolsó munkanapkor minden dolgozó kapott egy kis ajándékot. Semmi extra, egy tálca tojás, meg alsópolcos bor. Nem az a műanyag flakonos tablettás lötty, annál azért egy fokkal jobb. Igaz, a tojás sem volt különb, hófehér, tápos, nem túl jó minőségű volt. Azért örültem neki, mert sütibe meg festeni elmegy, és az itóka is fogyasztható volt.
Viszont sokan háborogtak, hogy mi ez a szar, meg jó lesz a disznóknak.Főnök úr persze berágott a nem titkolt elégedetlenség miatt. Nem mondta, de elég komor képet vágott. Azt is mondta, hogy akinek nem kell, hagyja itt. Persze mindenki elvitte. 
Ennyiben maradtunk, aztán jött a mostani húsvét. Meg is lett a böjtje, mert nem is kaptunk semmit. Jöttek persze megint a sopánkodók, hogy bezzeg tavaly mennyi mindent kaptunk, idén meg semmit, még egy kis sonkapénzt se...
A leghangosabbak azok voltak, akik tavaly teli tüdőből leszarozták azt a kevés kis ajándékot is, és naná, hogy mindenfélének elmondták a céget, hogy milyen sóher, kapzsi semmirekellő a főnökség, csak nem ilyen szavakkal. Franc se érti, ha kapunk, az rossz, ha nem, akkor miért nem. 
legalább a hiteles iphone 14 pro max ultra hd pdtdi virít a kezében.
Jack Hunter oldala
