...És piszkosul hiányzik.
Sziasztok. Végre megértettem, miért szenvedtek annyian a pandémia miatti bezártságtól. Hatodik hónapban volt egy térdficamom, azzal ültem otthon két hónapot. Kicsit örültem a lazításnak, legalább a melóhelyen nem kellett hallgatni a sok okoska nyafogását, hogy mit, hogy nem lehet megcsinálni. Másrészt viszont nehéz is volt ez az idő. Világéletemben szerettem kirándulni, és pechemre elég vadregényes helyen sikerült legutóbb házat venni. Erdők, mezők köröskörül, egy jó nagy köpésre a Mecsek, a pécsi tv torony és környéke, de a falu körül is élvezeteseket, nagyokat lehet kirándulni. Van itt három forrás, pár csermely, jó sok vadles, öreg erdők, Nemzeti Park, Duna, ajjajj...
Ilyenkor ha beköszönt a jóidő, nem bírok magammal. Mennem kell, és megyek is. Akkor is, ha 37 fok van, akkor is ha szemerkél az eső. Az asszony meg mit tehet? Jön utánam. Néha ellopjuk a szomszéd kutyáját sétáltatni, a szomszéd hallgatólagos beleegyezésével. Asszonyom szerint neki egy állat is elég, nem kell kettő...
Szóval csavargunk, túrázgatunk, akár még rögtön meló után is, ha jön a hoppáré. Na, ez most kimaradt. Még jó hogy van az Xbox, valahogy kibírtam, bár nem volt túl jó.Minden együttérzésem azoknak, akik hónapokra be voltak zárva.
Szóval idén kiesett ez a két hónap, és miután papírforma szerint meggyógyultam, bele a régi kerékvágásba, felvettem a melót, közben meg rágyúrtam a Maps.me alkalmazásra, ami egy kiváló térkép csavargóknak, teli ösvényekkel, látnivalókkal. Feltett szándékom volt, hogy hétvégén kimegyünk a világból.
Mentünk is, és az elején tök jó volt, újra rácsodálkoztam a színekre, illatokra, látványosságokra. Két dolog keserítette meg csak a szájízemet, az egyik az idő, mely ugyan még meleg, de a levegőn érezni már a kocsonyás, nyálkás, borús tél közeledtét. A másik sokkal zavaróbb dolog, az a térdem. A kímélő séta ellenére egyre jobban megfájdult, és bár egész hétvégés, sátorozós programot terveztünk, nyolc kilométer után, még aznap délután kénytelenek voltunk hazajönni. Szépen megdagadt, lüktet a rohadék. Érdekes, meló közben alig volt baja, meg sem erőltettem, most meg amikor jól érezném magam, puff... Remélem holnapig javul valamicskét, ha nem, hát veszek egy másikat a teszkóból.
Szóval, ti is vigyázzatok magatokra, örüljetek, ha tudtok még mászkálni.
Ui.:A képek fileminimizer-rel tömörítettek, ennek tudható be a képek minősége.