Halihó!

Úgy alakult, hogy megszabadultam a Niszmonytól.

Az utóbbi időben egyre több pénzt igényelt, ami a jelenlegi helyzetemben nem igazán engedhettem meg magamnak. Azzal kezdődött, hogy csikorogni kezdett a fék. Oké. Elkopott a jobb oldalán a pofa. De persze csak a belső, mert az úszónyereg szépen berohadt. Oké, kopó alkatrész, várható is volt, hiszen egy éve, mióta birtokomban van, ehhez nem nyúltunk hozzá. Szokásos alap dolgokat a vásárlás után, mint olaj, gyertya, szűrők, megkapta, a fék jó volt, jól fogott, minek piszkáljuk ugyebár.
Kapott két pár pofát, körben át lett nézve a fék, ki lett cserélve a fékolaj nem volt nagy durranás, 14 ezer forint. Otthon megcsináltam apuval, ő hobbi autószerelő, tehát munkadíjat nem számolok.
Ezután majd egy hónapig jött ment szótlanul. Egy szép napsütéses délutánon-dehogy volt szép, rohadjon meg. Kattogni kezdett a baloldali féltengely. Hurrá. Jól van, húszéves a szocska. Párban szép az élet, 60 ezer forint. Szintén családi programban kicserélve, nagyon jó. Aztán most nemrég munkaügyben járván, reggel, fagyott úton ajtókilincsel előre csúszva a kanyarban azon morfondíroztam, lám, a négyévszakos valóban nem túl jó téli guminak.
Baj nem lett belőle, de inkább elraktam őket a nyárra. Még nyolcvanezer forint a négy téli gumi. Nem telt el egy hét, észrevettem, hogy búgni kezd a kinyomócsapágy. Aztán emelkedőre felkaptatva gyanúsan csörgő zörgő hangot vélek hallani. Leengedett ablaknál megerősödik a gyanúm, vezérlés. Anyád jólvan? Azért ennek már nem állunk neki otthon, körbeszaladtam pár szerelőt, a legdrágább mohácsi emberke azt mondja rezignáltan:kétszáz. Miközben az államat keresgélem a földön, még szúr egyet rajtam:plusz munkadíj. Bammeg, nem restauráltatni akarom! A legolcsóbb vidéki szaki: 140 munkadíjjal együtt. Izéééé...Jó. Akkor csináld meg a kuplungot is mindjárt. Kombó. Oké. Csáposra fel, aztán láttam olyat, hogy úgy elszégyeltem magam, mint szűz lány a buzibárban.
A két küszöb levelesre rohadva, de csak belül nyilván, kívülről semmi nyoma. Aztán a kipuf is igazán érdekes állapotnak örvendett, sőt, az alján is volt mit csinálni. Osztottam-szoroztam. Háromszázért vettem. Beletekertem 12 ezer kilométert. Hamarosan megint olajcsere, aztán lakatolás, aztán ki tudja még mi? Kell ez nekem? Szeretem ennyire? Amikor a rádiót sem tudtam bekötni a mai napig? Amikor alig tudok bekászálódni, mert jóformán az aszfaltra ülök? Amikor még most is fészkelődöm, mert nem találom a jó ülés-kormány pozíciót? Köszi, elég volt.
Szerelés elmarad, aznap dobtam is fel a használtautóra. 190 ért, becsületesen leírva a nyűgjeit, majd egy év műszakival még.
Olvastam én persze, hogy óriási a zűr a használtautók körül, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Apukám, volt olyan illető, aki negyedóra alatt hétszer hívott, majd miután nem ért el, mert épp hívott a természet, kedves üzenetet hagyott, voltam benne buziköcsög, fasszájú, hülyegeci. Mondtam már, mennyire szeretek itthon lenni?
Következő jelentkező, időpont egyeztet, helyszín egyeztet, eljön. Nagy batár béemvé, két szép szál sukárgyerek. Fasza. Átnézi a kocsit, mindenbe is beleköt, udvariasan bólogatok aztán próbakör, megvan az ügyeletes Fittipaldi unokája. Hideg motor, parketta. Füstöl az új Riken. De csak udvariasan továbbra is, kérlek, kíméld. De nyincsen benne nyomaték, mer a kilencven ló az nem így húz, tüttürüttü. Aha. Aztán a dízel bömös hegyomlásnyi nyomatéka után te pontosan érzel minden newtonmétert, lovat, ugye? Vissza hazára, ember, még két ilyen Shumaher és vége a kocsinak. Szokásos beetetés, jó-jó, de mi az alja? Szerintem acéllemez. Na de mit kérsz érte? Százkilencven. Az sok. Adok kilencvenet érte kápé, adod? Hogyne. A négy gumit. Na, száztíz, ne hülyéskeggyek má, há szar a kocsi. Ja, tudom, de az enyém még megy, hova vihetlek? Erre megsértődik, középső ujj, becsüccs a bömösbe, parketta. Felbőg a dízel, mindjárt jönnek a tűzoltók, olyan fekete füstöt köp mint egy hathengeres IFA két tonna túlsúllyal, hegymenetben. Tényleg szar a kocsi.
Következő jelölt, abszolúte meglepetés. Tud köszönni. Be tud mutatkozni! Normális hangnemben beszél! Uramatyám, egy NORMÁLIS EMBER!!!
Időpont, helyszín. Megbeszélt időpont előtt öt perccel telefonál, öt perc után meg is jelenik. Jesszus. Negyvenes, ráncos arc, táskás szemek, ősz borosta, mellesnadrág- ez dolgozó ember! Kezet fogunk, bemutatom a gépsárkányt. Körbejárja, hümmög. Letérdel, hümmög. Aláfekszik, hümmög. Felkel, rámnéz. Hát ez bizony rozsdás. Az. Kinyitja az ajtót, elismerően bólogat. De szép a belseje. Nahát, valaki legalább észreveszi. Jópofizhatok is, akár. Elindítja, feszülten halgatózik, mosolyog. Szépen jár. Aha. Amúgy kész csoda ez az előbbi versenykör után. Próbakör. Szabálykövető ipse, garmmra ötvennel megy. Olyan finoman gyorsít, hogy észre sem veszem. Szinte álomba ringat. Kedvem támad sofőrnek felvenni. Hosszasan próbálgatja az autót, de nem szegem a kedvét, jólesik nézelődni a jobb egyből. Nagyon precízen vezet, nagyon tetszik. Nem komótos, de nem is az a gyilkolós típus. Szinte unszolnom kell, hogy szúrjon oda egy kicsit. Látom hogy tetszik neki. Somolyog a bajsza alatt. Irány vissza, majd pontosan leteszi az autót a kiindulási helyzetébe. Jó az autó, de. És sorolja. Én meg bólogatok. Kiderül, hogy végig Nissanjai voltak. Kicsit elmeséli az élettörténetét. Végül visszakanyarodik a kocsihoz. Mennyit engednék belőle? Visszalövök: mennyit ér meg magának?
Százhúsz. Öhm. Na. Százhetven? Százhuszonöt. Százhatvanöt? Százhuszonöt. Dobálózunk még egy kicsit a számokkal, végül megállapodunk százharmincban. Szívom a fogam, de ráállok. Majd hozzácsapok még kétszázat, és olyan friss műszakis autót veszek, hogy még. Ó, én naiv ember!
Meglepő, de az illető amúgy hozott rendes adásvételi szerződést is. Kitöltöttük, átadtam a papírokat, ittunk egy kávét, majd segítettem neki hazavinni a szekeret. Tulajdonképpen ez volt a leggyorsabb eladásom: hirdetésfeladástól számítva nem egészen két óra alatt sikerült eladni az autót. Hazafelé buszoztam egy jót, izgalmasat, de azért hazavergődtem. Kicsit keserű szájízzel nézem a megüresedett helyet. De majd hétvégén! Hétvégén megyünk autót venni!
Az autóvásárlás

Elő a net, toll, papír. Írom is a kiszemelteket. Jó sok van. Lényeg:2023 hatodik hóig műszaki legalább, nyolcvan kilométeres körzetben, háromszázezer forintig. Nem vagyok túl válogatós ugye? Telefon apukának, ő lesz a fuvaros. Telefon, telefon ezerrel. Emitt elkelt, azt csak hétköznap lehet megnézni, fogynak a jelöltek. Első alany, egy piros Hyundai Accent. A koreai jó, a Hyundai még ralliautó is volt. 1.4 szívóbenzin, friss műszaki, szép állapot. Megnéz. Ja, először telefonál, utána megnéz. Helyszín egy nyilvános parkoló, tulaj egy ideges fiatalember. Körbejárom a kocsit, rögtön szemet szúr a hátsó kerékjárati ív rohadása. Az alja sem a legszebb, a motortérben masszív olajfolyás. Nézem a gumikat: 2016-os dátum. Jó... Mondom a srácnak mi van, lakatolás, olajfolyás, a vezérlés, szűrők cseréjéről nincs semmi infó, öregek a gumik (így hogy ment át műszakin???) Mennyire alkuképes mégis. Á....Háromszázból nem enged. Azért erősködöm picit:250? Elbúcsúztunk.
Ezen kívül néztünk még kettőt. Az egyik láthatóan törve volt, a másiknak a hangja nem tetszett. És lelakva, lepusztulva mind, ragad a kosztól, törött a kilincs, mindenhol öreg gumik. Úgyhogy a szombat csalódással, eredménytelenül zárult.
Vasárnap reggel, fél kilenc. Kék Daewoo. Megvan még, meg lehet nézni. Jó. Odaértünk, megnéztük. Motor úgy-ahogy rendben, bár a légtömegmérő csatija lehúzva, van némi olajfolyás, meg a légszűrő csövén ordas nagy szigszalagozás látszik, de amúgy nem is drága, sőt, a tulaj egyből viszi lejjebb az árát, még ajánlat nélkül is. Az alja szó-szó, de a kipuf kuka, annyi lyuk van rajta mint a szitán. Könnyen indul, füstmentesen, de a hangja...apukám, igazi wrc autó. Redná. REDNÁÁÁÁ! DURR! Nem tudom, sírjak, vagy röhögjek. Aztán nézem a gumikat. Te jó Isten, ilyen nincs. Jobb hátul 2010-es tizennégyes nyári Kumho, bal hátul 2012-es tizennégyes téli Falken. Bal elöl tizennégyes Kormoran 2015 ből, jobb elöl tizenötös négyévszakos kínai. WTF? Friss műszakival? Ne már, gyerekek. Köszönöm a lehetőséget. Kedvencem mégis a fehér Matiz volt. Telefonálok a csávónak, jön, tíz perc.
Addig a kerítésen keresztül szuggerálom a gülüszemű gombócot, te jó leszel, téged megveszlek, lesz kocsim... az sem érdekel, hogy háromhengeres varrógép, csak legyen már valami normális, mert ez vicc, amit adnak ezért a pénzért. Kezdek rádöbbeni, szinte ingyen adtam a Nissant. Az még ezekhez képest is úri autó volt. Na, jön a tulaj, fekete audista.
Valahogy elsőre nem szimpi, de úgyis az autója kell, nem ő, nem érdekel. Közelről látom már hogy baj van. A két küszöb színe láthatóan elüt a kasztnitól. Belebökök, purhab...Szameg. Az alja? Pffff...Frissen alvázvédőzött rozsda. Az ajtók alja végig vastagon barna. A motor alatt hatalmas fekete tócsa, még most is jól láthatóan csöpög. A gumik kirepedezett, öreg, kínai szarok, minimális mintával. A kereskedő ezalatt próbálja menteni a menthetőt, nagy nehezen beindítja a kocsit, ami valóban szépen füstöl. Miután látja, hogy nem bír átbaszni, begurul. Merthogy mi aprópénzért új autót akarunk, meg mit is várunk. Nem is tudom, talán azt, hogy egy friss műszakis autó használható legyen.
Persze, én vagyok az utolsó rohadék, aki mindenbe beleköt, aztán tovább szapul, köcsöggé avanzsál, végül kotonszökevénynek nevez távozóban. Gondoltam megkérdezem tőle, lehet hogy nem jól hallottam, leveszem a táskám, végül apu meg az asszony tuszkol be a kocsiba, csak menjünk, nem ér annyit.
Kivagyok. Agyilag, lelkileg, mindenhogy. Éhes vagyok, szomjas vagyok, teli van a hócipőm a telefont fel nem vevőkkel, a nagyarcúakkal, az átverősökkel. Az egésszel. És autóm sincs már.
Tizennyolc autót néztünk meg két nap alatt. 250 től 330 ezer forintig. Majdnem mindegyik friss műszakis kocsi volt. Volt ami kereskedőtől volt ami magánszemélytől lett hirdetve.És egyik se! Mindegyik ordenáré lerúgott fostalicska volt, ezért a pénzért! Nem várok új autót. Nem érdekel ha kiült, foszlott, lepukkant. Csak legyen rajta valami normális, nem új! gumi, meg motorikusan legyen használható. Mit bánom én, ha lakatolva volt, csak lenne normálisan megcsinálva. Vagy én gondolkodok rosszul? Franc se tudja. Csak bambulok ki az ablakon, figyelem az elsuhanó tájat. Tököm se tudja, mi lesz most. Talán el is bóbiskoltam, mert arra riadok, hogy apus nagyot fékez, lehúzódik. Valami faluban vagyunk. Talán Pörböly. Mivan?! Ezt nézd. Vigyorogja. És már száll is ki. Mifaszvan?
Mindjárt felrobbanok. Valami felfújt, rikító piros virágládát jár körbe, amire véletlenül kerekeket szereltek. Ja, nem, ez egy kombi Astra. Szűzanyám. Jól láthatóan lakatolták. Ablakában nagy ELADÓ! tábla. Új dísztárcsák vannak rajta. Hát, ez is valami. Kijön egy mosolygós kopasz. Teccik? Aha, helyben vagyunk. -Mennyi műszakija van? Firtatom. 2024. január. Hó. -Aztán, mennyi. 250. Kell? -Vávávávárjál. Körbejárjuk. Kipuf lóg, de egybe van. Alja alvázvédőzve. Vastagon.
A küszöb is javítva volt. Vagyis, újra lett gyártva. A kopasz magyaráz. Ki lett lakatolva, de jól ám! Ezt nézd! Nagy hangszórómágnest cuppant rá. Fogja. A kasztni kókány módra lakatolva, a festék itt-ott még meg is folyt. Jesszus. Tudom hogy ronda, de azér is adom el. Meg azér. Bök a fejével az udvaron terpeszkedő Merci SUV felé. Ja, megjött a családi. Gondolom gonoszul, de inkább megtartom magamnak.
A beltér? A mennyezet le van szakadva. A kormány foszlik. Minden ami mozdítható, csikorog. De legalább a műszerfal le van fújva szilikonsprével. Kulcs, indít. Huttyutyu, brummm. Sarsarsarsarsarsar. Érdekes hangja van az ecotecnek, de legalább őszinte. Éppen csak hogy szivárog belőle az olaj. De nem füstöl. A tornyok repedezettek. Milyen idős? Érdeklődöm. 96-os. Uramjézus. Múzeum. Guruló múzeum. Félve megnézem a gumikat. Mi a töcs? 2018-as négyévszakos, Continental. Hoppácska. Guruljunk vele egyet.
Az egyhatos big block jól húz. Nincs semmi rossz hangja. Igaz, fordulatszámmérő nincs. De van cédés rádió. Az ülés szakadt. De van működő szervokormány! Istenien zörög, rezeg, cicereg benne minden. Az ablakok kurblisok. Az sem fog elromlani. Légzsákhiba? ugyan már! Légzsák sincs. Központi zár? Nyomod a pöcköt apukám! Csak úgy viccből rákacsintok a kopaszra. Adok érte kettőhúszat. Jó! Vigyed! Na. Most vitatkozzál vele. Most mondjam azt hogy nem kell? Amikor megalkudtam rá?
Asszonyom kétségbeesve néz rám. Ezt? Miért, talán van más? Érdeklődöm. Lemondó sóhajjal belehuppan a szakadt sámliba. Négyszáznyolcvanezer kilométerrel ezelőtt még kényelmes autóülés volt. Megírjuk a papírokat. Aztán kicsit elveszve nézek erre a lepukkant hodályra. Az enyém. Kifizettem. Meghülyültem. Mi lesz ebből? Mégis, hazafelé poroszkálva csak vigyorogni tudok. Ez már annyira szar, hogy jó! Gépszaga van. Géphangja van. Attól sem kell tartani, hogy ellopják. Valahogy megnyugodtam. Valahogy érzem, jó lesz. Végül is, rendben hazahozott. Fűt, hűt, világít, gurul. Sosem kedveltem igazán a német autókat, sosem volt Opelem, most majd meglátjuk, mi sül ki belőle.