Halihó!

Régóta adós vagyok már ezzel az irománnyal. Vettem egy autót. Kész is, viszontlátás.
Na jó, persze nem volt ez ilyen egyszerű. Írtam már arról, hogy néztünk autókat, és totál véletlenül botlottunk bele ebbe a négykerekűbe. Először is felmértük az igényeket:
Legyen viszonylag tágas.
Muszáj elférnie benne kényelmesen négy embernek.
Tehát, kisautók, háromajtósok kizárva. Férjenek el benne nagyobb tárgyak. Itt most a nagyobb tárgyak alatt akkora hangfalak cipelését értem, amik darabonként karcolják a mázsát, és 55cm hangszóró van bennük. Van egy diszkós ismerősöm, övé a cucc, rendszeresen fuvarozom a holmijait, mondjuk úgy, így mindketten jól járunk.
Szedánokba viszont nemigen lehet ekkora dolgokat pakolni,
úgyhogy valami kombit, egyterűt, nagyobb ferdehátút vadásztunk egymillió forintig. Lehetőleg valami fiatalabb évjáratút.
Ez utóbbi nemigen jött össze, de erről később. Sajnos romlik a piac, egyre kevesebb a becsületes eladó, tisztelet a kivételnek, így az egyetlen megoldás az volt, hogy a kiszemelt autókat átvizsgáltattuk szakemberrel.
Nos, sok-sok autó és lyukra futás, valamint tekintélyes mennyiségű pénz elverése után emberünk megsajnált, és ajánlott egy Foxwell NT301 hibakódkiolvasó műszert. Töréskárt le tudom kérdezni az interneten, az állapotot döntsem el én, a hibakód olvasóval meg kiszűrhető a rejtett hibák nagy része. Így olcsóbban megúszom, és ha mégis elakadok, csak csörögjek rá. Ezzel búcsúztunk el.
Így sem volt egyszerű dolgom, öt hónapig keresgéltünk, és bizony nem csak anyagilag fájt, de sokszor az asszonnyal is összezörrentünk. Már úgy voltam vele, hogy hagyom télire az egészet, majd jövő tavasszal újra nekifutunk, és ha akkor se, akkor befizetünk egy újra.
Október közepén volt az utolsó túránk, egy Ford Fusion, egy Daewoo Tacuma, meg valami Chevrolet volt a tarsolyban, meg persze a kombi Renault. Erősen húztam a Tacuma felé, jó nagy szekér, képeken szép állapotban, 2008-as, egyhat benzin, friss műszaki, királykék. Király. De a Renault meg útba esik, közelebb is van, akkor először azt.
A kombi sajna nem jött össze, de találtunk viszont egy rendes eladót, így sikerült rátalálni egy másik franciára. Azt hiszem, erről is írtam, beszámított, lejárt műszakis autó volt, nem kellett senkinek. Miután kipróbáltuk, annyira megtetszett az asszonynak, hogy végül is erre esett a választás. Én húzódoztam tőle egy kicsit, viszont eltelt azóta elég sok idő, és nincs bennem tüske, hogy mi lett volna, ha a másik jobb lett volna.
Kicsit félve nyilatkozom, de egyre jobban kezdem megszeretni.
Az autó egy Renault Megane II Berline. 2003.07 havi. 1.4 benzin, 16 szelep, 98le. Kacsaseggű Renaultként is ismert, és bár nem fiatal, de meglepően jó állapotban van. Friss nagyszervizzel, friss műszakival hoztuk el, és miután kivakartam a mocsokból, kicsinosítgattam főleg belülről, elég jó kis kocsi lett. Nem is szaporítom tovább a szót , jöjjenek a képek:
Kicsit olyan csibészes az eleje

Benne van a bugi. Megyünk már?

Oldalról nézve feldobják az összképet a sokküllős felnik:

Hátulról a felhúzott lámpák, meg a kamu kidörgő viszik a showt:

Drága volt, de mégis minden pénzt megért a direkt hozzá készült alcantara üléshuzat:

A kétszínű kárpit kellemes hangulatot teremt:

Csőműszer, piros megvilágítás, fedélzeti kopjúter= racsing kar

Digitklíma, mekafull, JVC fejegység, és olyan hifi, hogy még Szent Kristóf is leesett

És hogy miért Levéltetű? Azért, mert az Ogretakony már foglalt volt