Hirdetés
A napokban láttam itt Logouton (meg Redditen is), hogy viszonylag nagy népszerűségnek örvendenek az instant tészták, főleg az ázsiai változatok, ennek nyomán beállnék én is a sorba, s bemutatnék egy kínai változatot: Ez a cucc a luosifen (螺螄粉, luósīfěn), ejtése kb. „luoszifön”, mely a hasonló nevű, étteremben készült tésztaételt ülteti át instant változatba.
Luosifen bezacskózva. Nem ez a márka ízlik a legjobban, de esélyt akartam adni másoknak is.
A luosifen őshazája a kínai Liuzhou városa, s alapleve hagyományosan folyami csigákból (innen a „luosi” elnevezés) és disznócsontból készül, ennek hallatán elsőre én is majdnem kidobtam a taccsot, de fűszerezéssel (pl. kardamom, édeskömény, fahéj, fehérbors, babérlevél, gyömbér, csillagánizs stb.) együtt végeredményben egy meglepően kellemes ízű, enyhén csípős, kicsit átható illatú valamit kell elképzelni, melyet most így hirtelen nem is tudnék máshoz hasonlítani. Az éttermi változat tényleg lehet orrbaverően erős szagú, főleg az adalékokkal együtt, az otthoni, felhasználóbarátabb instant változatok azért ennél visszafogottabbak.
Luosifen tartozékok, bal felső saroktól az óramutató járásával megegyező irányban: Leves alaplé, pácolt zöldségek, fermentált bambuszrügy, tészta, chili olaj, sült tofudarabkák és földimogyoró, valamint ecet.
Az elkészítés igazából nem sokkal bonyolultabb egy hagyományos zacskós levesnél, a lényeg igazából annyi, hogy a rizstésztát előbb ki kell főzni, kiönteni a főzővizet, majd ízlésünknek megfelelő mennyiségű vízzel összefőzni a többi hozzávalóval. Erre a tészta jellegéből adódóan van szükség, ugyanis a rizsben lévő keményítő a vízben kioldódva kicsit ilyen zselatinos szömtyivé változtatja azt, mely szerintem (meg a gyártó szerint is) nem túl étvágygerjesztő, úgyhogy a fogyasztani kívánt ételhez tiszta adag vizet szoktak ajánlani.
A luosifenhez mellékelt rizstészta látképe.
Ezt a tésztát kb. 8-10 perc megfőzni, ezt követően leszűrjük, újraforralunk egy, ízlésünknek megfelelő adag vizet (ennél a tésztánál kb. fél liter vizet ajánlanak, de én spec „szárazabban” szeretem, úgyhogy csak kb. 2dl-t szoktam hagyni, ezt egy-két főzés után ki tudja tapasztalni magának az ember).
A luosifen főzővize ilyen lesz, ezt érdemes frissre cserélni az evéshez.
Az újraforralt, ízlésünknek megfelelő mennyiségű vízbe visszatesszük az előfőzött tésztát, beleöntjük a leves alaplevet, a zöldségeket, az étel jellegzetes illatát nagyrészt adó bambuszrügyet és a chili olajat, majd pár perc alatt összefőzzük az egészet, tálalás után lehet rátenni mogyorót, a sült tofudarabkákat, ecetet (itt nem a magyar ételecetet, hanem egy sokkal gyengébb, édes-csípős ecetet kell elképzelni).
Ez így önmagában, más instant levesekhez hasonlóan nem túl laktató, úgyhogy szoktam mindenféle zöldet, tojást hozzácsapni, ezúttal bok choy, szójacsíra és két tojás került a tésztába.
További luosifen adalékok.
Ezek persze ilyen belépő szintű adalékok, Kínában persze az éttermi változatokhoz a száznapos tojástól kezdve a xenomorfhúsig mindent lehet kérni, ám leggyakrabban disznó- vagy kacsa/libarészeket, tengeri kütyüket, helyenként még csigahúst figyeltem meg a különféle zöldségek mellett.
A kész luosifen.
A magam részéről általában valamilyen leveles zöldséget, szójacsírát, tojást, ha kicsit több húsra vágyok akkor pl. vékonyra szelt marhahúst szoktam hozzáadni, utóbbit úgy, mintha pho lenne, hogy nem főzöm/sütöm külön, csak leforrázom a leves forró levével.
Nem tudom Magyarországon hol lehet kapni, bár abban sem vagyok biztos, hogy túl sok embernek felkeltettem az érdeklődését. Én újabban Kínában szoktam keríteni 5-6 zacskóval, ott darabja kb. 4-500 forint, noha korábban itt, Tajvanon is sok helyen lehetett kapni, amíg pár évvel ezelőtt, 2023-ban be nem tiltották az exportját. Bár a Gazdasági Minisztérium szerint 2023 előtt sem lehetett legálisan importálni, úgy tűnik hát, a határozott tiltás előtt megérte kereskedelmi mennyiségben csempészni.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
