2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Icebug Vtm 2016 Beszámoló

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sajnos az írás nem az erősségem, ezért szeretnék megtanulni hosszabban is írni, ezért született eme kis beszámoló.
Icebug 2016

Ez a verseny volt életemben a 7. Maratonom. Nem kifejezetten futás a sportom ez inkább amolyan hobbi szerűség. 18 éves koromban futottam az első maratonimat (3.51) azóta minden évben futok kettőt bár ezek inkább Ultramaratonok voltak. Elég fiatalon kezdtem el futni ilyen távokat, bár az első maratonimra nem készültem többet, mint 5-6 hónap. Március végén tartották az Icebug Vértes Terep Maratont. A szervezés illetve rendezés, mint minden évben példás volt. A rajt 9 órakor volt Száron a sportcsarnoktól. Az első 5 km egy bemelegítő jellegű szakasz volt sok aszfalttal és körülbelül 1.5 km a faluban haladt végig. A rajt után a szokásos tolakodás most sem maradhatott el, egyszerre mintegy 200 ember rajtolt. Az első pár kilométeren a szokásos “sprinterek” elfutottam előre bár őket hamar vissza szokták előzni, a verseny hevében sokan képesek megindulni olyan tempóban, amit csak a legprofibb futók bírnak. Az első emelkedőnél azért elkezdett szétszakadni a mezőny. A Körtvélyes tetejéig nagyjából kialakultak a csoportok. Én nagyjából a középmezőnyben haladtam, a felfele történő futás azért megviseli az embert, de a sok lejtő azért hozzá ad az érzéshez hogy mennyire jól megy, sokan egyébként lejtőn sem tudnak gyorsan futni. Én szerencsére azok közé tartozok, akik nagyon gyors tempóval tudnak haladni lefele a lejtőn. A Körtvélyes után egy viszonylag rossz állapotú földúton haladtunk majd egy rövidke aszfaltos út után kanyarodtunk a Mária-szakadékhoz vezető ösvényre ahol egy 3-4 km körüli kört kellett megtenni, emelkedőkel és lejtőkkel tarkított útvonal melyet olykor kidőlt fát nehezítettetek a haladást. Egy nagy lejtő után érkeztünk meg az első frissítő pontig Csákányospusztáig, szerencsére innen már csak felfele vezet az út vissza ahonnan jöttünk. A frissítő ponton egy gyors kajálás kb. 15 sec sem volt az egész.1-2 negyed banán aztán már mehetünk is tovább, amúgy sem szeretek sokat időzni egy-egy állomáson inkább haladjunk. Ez a pont kb. 14 km-nél volt. Ez után felmásztunk a Mária szakadékon mely igazi terep volt, gyökerekkel, sziklákkal tarkított emelkedő. A futás élveztem bár a dombon nagyon magas pulzussal haladtam felfele d ezzel nincs is semmi baj, mert a sík szakaszokon nagyon hamar visszaállt a normál értékre, már-már néha túl alacsonynak is éreztem illetve nyugodnak magam, csak haladtunk előre. Itt már sikerült előrébb kerülnöm a meredek Máriaszakadék után még jobban szétszakadt a mezőny. A hogy felértünk a szakadéktól itt megint csak egy rövidke aszfaltos szakasz következett. A kék jelzésen haladtunk a Vitnyvárig hol dombos, hol pedig lejtős szakaszokkal bár inkább lejtős, ami nagyon élveztem főleg a Vitányvár előtti és utána lévő szakaszt. Még mindig nyugodtan haladtam a célig és újabb helyeket javítottam. A Vitányvárnál egy gyors check aztán haladtunk is lefele Várgesztesfelé ami még kb. 6 km re volt. Lejtők és dombok váltakoztak itt már lassabban baktattunk felfele a dombon, de még mindig élveztem a futást. Ezen a szakaszon bontottam meg az első energia szeletet-melyet futás közben szeretek csipegetni, amúgy is állagra olyan mintha banános rágó lett volna. Elég érdekes íze van, de jót tesz. Haladunk tovább egészen jó sebességgel még mindig nyugodtan a “sprinterek” mád rég lemaradtak. Várgesztes előtt következett egy sziklás lejtő ahol aztán sikeresen kiszakítottam a cipőm. Itt vigyázni kell, mert elég egy ellépés és oda a boka vagy éppen a térd. A lejtő végén Várgesztes volt ahol a tó partján helybéliek bíztatták a versenyzőket ez azért jót tesz a sebességnek meg arra a pár másodpercre, míg látjuk őket a mozgás is rendeződik. Megint egy aszfaltos szakasz következik a falu közepén frissítő ponttal ahol megint csak gyorsan végeztem, egy-két korty kóla meg egy kis pohár víz, amiben a l-carnitnit meg az aminot fel tudtam oldani bekevertem egy pár méter séta után már újra úton is voltam. Ezen a ponton sokan lemaradtak itt azért már ellehet időzni, ha nem, figyel az ember, pedig itt már túl voltunk a verseny felén. Maradt a nyugodt egyenletes versenytempó, a hogy elhagytuk Várgesztest nem sokkal utána jót csak a verseny legjobban várt emelkedője . Kb. 800 méter masszív szop@tás. 12 perc körül sikerült megmászni 190 körüli pulzussal, ami itt azért már nem esett jól. Az emelkedő tetején bontottam egy gélt hogy rendbe szedjen, ami sikerült is. Innentől már csak 2-3 km és elérjük Kapberekpusztát, itt megint egy gyors frissítés kóla meg egy fél csokis keksz. Ekkor meg kérdeztem a lehető legrosszabb, hogy mennyi van még hátra. 11 km, a következő ellenőrző pont pedig 6 km re. Ez a szakasz egy viszonylag gyorsan futható emelkedős lejtős szakasz. Sikerült gyorsulni olykor olykor 4.50-5-20 as ezrekkel sikerült haladni. Haza már a lovak is jobban húznak. Itt kisebb görcsökkel kellett meg küzdeni, de ahogy nyúltak a lépések, ezek szerencsére elmúltak. Szerintem a verseny egyik legrosszabb szakasza egy hosszú egyenes, ami elég inger szegény. 6km után meg érkeztünk a hallgató völgybe, ami az utolsó ellenőrző pont volt. Itt a hangos biztatás meg is tette a hatását. Az utolsó 5 km jön… végre. Egy gyors kóla, bár egy kicsit lassan sikerült ki bányászni a poharamat a táskából, de aztán sikerült. Annyira siketül begyorsulni, hogy 4.40es ezrekkel sikerült haladni végig. Menet közben egy gyors gél aztán húzás is tovább. Még jobban sikerült gyorsulni, aminek nagyon örültem, érzésre. ki érzésre egyébként megint csak egy rosszzab szakasz jött, haladtam haladtam. És sikerült tartani a sebességet. Az aszfaltos útra mikor kiértünk helybéliek fogadtak vagy nem tudom, de jól esett a szurkolásuk. Innentől már kb. 2 km volt hátra. A tempó marad, sőt még gyorsabb is lett. Amikor már megláttam a templomot onnantól kezdve meg már csak be kellett érni még kb. 900 méter volt hátra, ezt meg már fél lábbal is megteszi az ember. Bekanyarodtunk a sportcsarnok előtti egyenes és innen elkezdtem gyorsítani, ez amolyan vízi sportos szokás, hogy az utolsó pár 100 méter jól nézzen ki. Az órám szerint 3.40es ezrekkel sikerült meg érkezni a célba ahol egy gyors csippantás és véget is ért a vtm számomra 4.03as idővel. Úgy érzem, rengeteg marad bennem, sajnálom, hogy megint csak nem sikerült nevezni az ultra távra, de sajnos nagyon hamar beteltek a helyek.
A célba érkezés után egy gyors kötelező felszerelés ellenőrzés, aminek hiányában azonnali kizárást jelent. Aztán le is rogytam az első székre, amit ott találtam, bár ott egy pici hányinger azért akadt. Dióhéjban ennyi, amit le szerettem volna írni.

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.