Egy kis összefoglaló mobilmániám fontosabb állomásairól, avagy az elmúlt tíz évben általam hosszabb időtartamig birtokolt mobilkészülékek listája, pár mondatos jellemzéssel.

Nokia 3210

A 2000. év karácsonyára kaptam első készülékem, a Nokia tömegkészülékét, akkori csúfnevén a "ping-pong ütőt". Tökéletes kezdés ismerkedésre mind a mobilok világával, mind a "mobil-tuninggal". Ez utóbbi a széles csengőhang-választéktól és a cserélhető készülékháztól kezve a szervíz menüben való turkáláson és az apróbb trükkökön át (a rejtett játék legendája és a különféle szervízkódok egyeseknek még ismerős téma lehet) a rezgő hívásjelzéshez szükséges motor beszereléséig terjedt. Nagyon szerethető és szinte elpusztíthatatlan készülék volt, nekem egyedül a szervezőfunkciók hiányoztak belőle - de nyilván ez az akkori célcsoport számára elég nagy luxus lett volna.

Ericson R320

Az egyik legkedvesebb készülékem volt az "okostelefon-érám" előtti időszakból. Eredetileg bordó készüléket szerettem volna, de a sors úgy hozta, hogy kékes-zöld (talán aqua fantázianevű) színvilággal jutott nekem. A környezetemben persze mindenki leszólta otromba megjelenését és méreteit, de ez sem akkor, sem a későbbiekben nem hatott meg túlzottan.
A korszakhoz képest jó szervezőfunkciók, akkor még csak egzotikumnak számító wap, fülekre bontott logkus menürendszer (mely csak a későbbi Sony Ericsson modellekben köszönt vissza néhány almenü képében), és a 3210-eshez képest gyengébb testreszabhatóság jellemezte. Azon kevés mobiljaim egyike, amely még mai napig valamelyik családtagom fiókjában leledzik.

Sony J70

Az abszolút különlegesség. A Sony készülékei abban az időben igazi kuriózumok voltak. Az előd, a J6-os nagy népszerűségnek örvendett az akkortájt csekélyebb számú hozzáértő körében, a J7 / J70 páros már kevesebb újdonságot tudott felmutatni, mégis elterjedtebbek voltak.
A J7 fiatalos kék színben, a J70 visszafogottabb szürkében jelent meg - igen, volt hogy ennyi is elég volt két célcsoport lefedéséhez.
Polifónikus csengőhangok, szürkeárnyalatos kijelző, egyedi és látványos menürendszer, a rendkívül jól használható jog-dial, és a két irányba elcsúsztatható billentyűzár / némító gomb tették igazán érdekessé.

Alcatel OT715

A másik nagy kedvenc, az R320 után egyben az egyik leginkább várt készülékem.
Egyszerűen imádtam használni és a megjelenése is elég komoly volt.
Róla nem is írnék hosszabb litániákat, itt remekül összefoglalták a tulajdonságait.

Siemens MT50

Az egyik legnagyobb tévedésem. Félreértés ne essék, nagyon jó és szerethető kis készülék volt, de a nyomába sem érhetett a 715-nek. Kisebb és gyengébb kijelző, rosszabb menürendszer, igénytelenebb anyaghasználat. (Furcsán hangozhat ez egy alcatellel párhuzamba állítva, de az a készülék eléggé magasra tette a lécet.) Az egyedüli dolog ami miatt a csere mellett döntöttem, az a java programok (és persze játékok) futtatása volt. Minden más szempontból felejthető darab - olyannyira, hogy évekkel később fél napot gondolkoztam a nevén mikor az adatlapomra felírtam az eddigi készülékeim, és még így is elírtam.

Sony Ericsson T300

Az első szines kijelzős készülékem. Slussz. Aranyos forma, közepes minőség. Semleges mint a purgatórium. (Legalábbis a Family Guy ide vágó epizódja szerint.)

Sony Ericsson T610

Az első kamerás mobilom. Kellemes fogású, fémes hatású készülékház - állítólag nem volt fém, ennek ellenére egy "szekuriti-szekrény" elég hevesen akarta kirángatni a zsebemből amitől a fémdetektor becsipogott, de csak egy ilyet talált.
Valahogy ennek a készüléknek sem volt meg a "lelke", nagy tudású használati tárgy volt.

Alcatel OT565

Ó igen, egy újabb nagy-nagy hiba. Tíz pontos skálán 8-at érő csúszás a T610-hez képest. Gyatra anyagok - (bár szét nem esett) és lassú, nem is: lassssssúúúúú szövegbevitel - a böngészőről már nem is beszélve - valamint helyenként logikátlan menü. S mindezt miért? Jobb kamera, nagyobb memória. Kompenzációként a menürendszernek voltak jó pontjai is, mint a telefonkönyv, ami annál a névnél maradt, amin épp álltunk a kilépés előtt.
Furcsa mód ez még azon kevés mobilok közé tartozik, amely eljutott a szükségtelefon szintjére több családtagomnál is.

Panasonic X701

Á, a "pana". Első és egyben legkedvesebb okostelefonom. Imádtam. Hihetetlenül jó készüléknek tartom a mai napig is - persze az adott korszakot és az árát figyelembe véve. Atomstabil nyitómechanika - pedig egy kedves hölgyismerősöm rendszeresen próbára tette közös kávézásaink során. Tetszett neki ahogy egy kattanással a rugó a végállásban rögzíti a fedlapot.
Viszonyításképpen megemlíteném, hogy az X701-est leszámítva a leghosszabb idő egy év és cirka négy hónap volt, melyet telefon nálam aktív használatban töltött. Ez volt a 3210-esem. Ez is csan az újdonság, a tuning, és persze a szülői intés hatása volt. Minden más készülék nagyjából egy, de inkább fél éven belül lecserélődött.
Ez a "kis" - erős költői túlzás ezt a tepsit kicsinek nevezni - okosság kemény két évet húzott le nálam, helyenként kiváltva egy laptopot és minden szintű szórakoztató elektronikát. Ráadásul úgy is szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni, hogy az utolsó időszakban a szalagkábel hibája miatt - meg a szervíz figyelmességének köszönhetően - elég sok bajom volt vele. A szervizes bajokon kívül egy dolgot sajnáltam csak: Terminál klienst csak azután találtam, hogy másik készülékem lett és másik tanulmányi rendszert vezettek be.
Mielőtt elfelejteném: házon belüli teszt.

Nokia E50

Az üzleties kisokos. Nagyon jól használható, minőségi házból összerakott jószág. Ha az ember hozzászokik az ujjbegyét edző éles joystick használatához és a gyorsan kopó gombokhoz, akkor egy nagyon jó készüléket tudhatott magáénak. Ebből egyedül a komolyabb adatátvitelt hiányoltam.

Teszt.

Sony Ericsson P990i

Egy nagy ugrás. A nagyság szó szerint is értelmezhető, de ez a mobil elég nagy lépés volt számomra több téren is: végre 3G, nagyon jó kamera, érintőképernyő, qwerty, wlan. Hosszú idő után ott volt a kezemben egy felső kategóriás készülék. Igaz én már csak alig a kezdőár feléért vásároltam meg egy évvel a megjelenése után, de azelőtt eddig ilyen komoly technológiával még csak kirakatban találkoztam. Igazi mindenes volt, egy nagyon jó kezelőfelülettel (R.I.P. UIQ). Egyetlen dolog tudott az idő elteltével bosszantani: a hardver. A lassú processzort még csak-csak elnéztem - számítógépek terén már megszoktam több éves lemaradásom - de az indításkor szabad 13 mega programmemóriát egy kis böngészéssel pillanatok alatt feléltem. Hálás köszönet a Swiss Manager nevű kis csodaprogramnak, különösen a "Reclaim memory" funkciónak, amivel sok újraindítást és bosszúságot spóroltam meg magamnak.
Teszt.

HTC Tytn

Az első ismerkedésem a Windows Mobile világával, egyben a legnagyobb befürdéseim szimbóluma használt készülékekkel. Kétszer égettem meg magam ezzel a tipussal - vagyis inkább a saját hülyeségemmel - két hibás példányból az egyik alkatrészeit még mindig árulom.
Azonban ha nem lettek volna a hibás példányok, nagyon tudtam volna szeretni ezt a tipust, hisz minden meg volt benne, amit már a P990i-ben megszoktam és megszerettem. Ezekhez társult a testreszabhatóság, a bőséges programkínálat és a buhera lehetősége - erre a készülékre mai napig készítenek különböző ROM-verziókat.
Ímé a teszt.

Samsung i780

Bármilyen ódákat is zengtem a P990i-ről vagy a Tytn-ről, mégis ez a készülék volt az igazi nagy kedvenc a Panasonic óta, talán még a mai napig is az.
Pedig semmilyen alapos végigondolás nem előzte meg a vásárlást, semmilyen nagy fellángolás és keresgélés. Pusztán megláttam egyet nagyon jó áron (bár nem illik hangoztatni, de egy éve 36000 forintért egy hibátlan állapotú i780-at minden tartozékával, papírjaival, gyárilag független kiadásban nem volt egyszerű találni) és kedvem támadt kipróbálni az akkor még működő Tytn mellett. Egy darabig vívódtam is, hogy melyiktől váljak meg, sok tényező szólt az i780 mellett. Vívódásomat végül a HTC problémái oldották fel.
A készülékről pár mondatban pro és kontra: Azonos hardveres alapjai voltak a méltán sikeres i900 Omniával - a processzor azonos órajelét ugyan nem erősítette meg hivatalos forrás, remekül használható optikai érzékelős navipad - ami navigombként vagy optikai egérként funkcionál (játékra nem a legjobb), nagyon jó GPS vevő, kicsinek és keménynek tűnő de jól használható billentyűzet, jól összeszerelt készülékház mindenféle mechanikai trükk nélkül (Az X701-es óta fenntartásaim vannak a a mechanikával szemben.), gyárilag is jól használható kezelőfelület - nem, nincs TouchWiz, két akkumlátor külön töltővel (!). Kontraként a kissé erőteljesebb behatást igénylő érintőkijelző - (Talán túl kemény a borítás, kedves Samsung?) - az egyedi csatlakozók (a Tytn rászoktatott a minUSB-re), valamint a kicsi és négyzetes kijelző róható fel. Utóbbi a programkínálat leszűkülése mellett az útközbeni filmezés élményén is rontott - pedig a hardver elég erős egy-egy közepes minőségű film konvertálás nélküli végignézéséhez is. Virágzó kapcsolatunknak végülis egy kisérleti ROM csúfos hatása vetett véget, minek következtében a készülék teljesen meghalt. A fiók mélyén azóta is vár a feltámadásra.
Fájdalom, de teszt ezúttal elmarad, az arénás srácok ezt a modellt sajnos kihagyták - nem felrovásként mondom, nagyjából képben vagyok az okával.

Nokia 6120 Classic

Az i780 halála utáni űrt gyorsan betöltendő egyik felmenőm rám ruházott egy kissé ütött-kopott 6120 Classic-ot - hisz ahogy az előző blogbejegyzésemben is írtam, az okostelefonok számomra olyanok mint sokak számára egy notebook.
Habár az előző mobiljaimhoz mérten ez a kis Classic igencsak egyszerűnek számít, kellemesen csalódtam benne - meg leginkább magamban - hogy milyen jól használható kis készülék. Jelenleg szekrényben a helye első számú tartalékként baj esetére.
Teszt.

Nokia 5230

A jelenlegi "okosságom". Bár nem ér fel az i780 és a Tytn professzionalitásához, de egy nagyon jó ár / érték arányú, számomra elég jól használható készülék, végre szabvány fülhallgatókimenettel - viszlát átalakítók és gagyi gyári fülesek! Üröm az örömben, hogy bár az adatcsatlakozó szabvány - és értem én, hogy minden szabvány bevezetése nehézkes - de eléggé morcos vagyok a miniUSB-ről való áttérés miatt, lévén hogy ilyen kábelem ezer meg egy van szanaszét az egyetemen, a szűlői háznál és az albérletben is, míg microUSB madzag beszerzésére csak mostanság szántam rá magam.
Úgy vélem sokan kissé alulértékelik ezt a kis 5800-klónt. Ilyen áron az érintőképernyő, az oprendszer, a jó zenei hangzás, meg persze az ingyen navigáció igencsak ütős kis ajánlat.
Mindezek ellenére már most meg vannak a terveim az utódot illetően. Számomra ez egy "visszatérő modell". Innen irány fentebb, irány (remélhetőleg) az Android-vonal.
Teszt.