Most, hogy már lassan három hónap telt el Anyám temetése óta, leírom, ami már nagyon kikívánkozik belőlem.
Ez most nem éppen róla szól, hanem a testvérekről, vagyis a mérhetetlen kapzsiságról. Vagyunk ugyanis öten testvérek, öt lány, ebből négyen egy városban élünk, az ötödik 15 km-re egy kisebb városban lakik.
Mint írtam, nem volt felhőtlen a kapcsolatunk Anyámmal. Talán a húgomon kívül senki sem állt közel a szívéhez, pedig szerettünk volna. Egy húgom van és három nővérem.
A húgomat nevelőapámmal /10 éve halt meg nevelőapám/ sajátként nevelték, vagy úgy is mondhatom inkább, hogy kényeztették, mivel a húgom még csak három hónapos volt, amikor Édesapánk meghalt, és 9 hónapos, amikor nevelőapánk hozzánk költözött. No komment.

A középső nővérem volt talán még, aki kicsit közelebb került anyánk szívéhez, mert szerinte rá hasonlított, annyira szép volt, - az érdekessége a dolognak csak az, hogy állítólag a nővéremmel nagyon hasonlítunk, pedig én állítólag tiszta apám vagyok. / Most itt nem azt akarom mondani, hogy én is szép vagyok/voltam, inkább utóbbi/.
Sokszor csúfolt kiskoromban, hogy olyan köpésre álló szám van, mint Apánknak volt.

Szóval egy kis bevezetésként ennyit, sajnos egyszerre öten sohasem voltunk jóban, ami köszönhető volt Anyánk szarkeverésének is. /bocsánat, azt mondják holtakról vagy jót, vagy semmit!/
Na meg aztán van közöttünk is szarkeverő bőven. Itt sajnos a testvéreimre gondolok.

Annak idején, amikor a férjemmel összejöttem, mondtam neki, hogy k...a nagy szerencséje, hogy a testvérek közül a legnormálisabbat fogta ki, lehet, hogy ez akkor nagyképű bejelentésnek, kinyilatkoztatásnak tűnt, de azóta rádöbbent, hogy mekkora nagy igazságot mondtam én akkor Neki.

Szóval lényeg az, hogy a húgom, legkisebb, kedvenc lévén, nagyon nagy becsben volt otthon. Később, amikor férjhez ment, lett három lánya, az ikrek és a kicsi, akkor az Ő gyerekei lettek szinte az egyedüli, Anyámék számára létező unokák.
Kepeszthetett bármelyikünk, közelükbe sem férhettünk. A húgom pedig előszeretettel ki is használta őket, amennyire csak lehetett.
Tele voltak adóssággal, annak ellenére, hogy Anyám fele nyugdíja biztos, hogy náluk landolt. Ha nemet mondott, vagy akart néha Anyám, állítólag földhöz is vágta magát, úgy hisztizett. Aztán néha megunta Anyám a pumpolást, és akkor Ő panaszkodott mindenkinek a húgomra, de legközelebbi alkalommal is jattolt neki. Soha nem hagyhattak ki egy nyarat sem, mindig mentek a tengerpartra, persze így könnyű volt, sajnos nekünk senki sem finanszírozta, így soha még nyaralni nem is voltunk a 22 év alatt.
Hozzáteszem, nem irigység részemről, de soha nem szerettem a gátlástalanságot. Persze aztán jött a nagy duma, hogy ha segítség kell, akkor csak ők segítenek! Így én is tudtam volna annyit lejárni, hogy az üzemanyagköltség háromszorosát kapták meg mindig, amikor lementek.
Na mindegy, ez van, illetve volt. Most kíváncsi leszek a nyaralásukra, hisz meghalt a "fejőstehén"!

Lényege a dolognak, hogy 2009. őszén kitalálták, hogy Anyám beköltözik hozzájuk, a nagy nappaliból leválasztanak egy szobát Neki. /Ez az összeköltözősdi volt már párszor porondon, de sajnos nem működött akkor sem, mert nem igazán akaródzott megváltoztatni az életmódot, azért, mert Anyuka ott van. Sőt a lakásban kezdtek cigizni, hogy kifüstöljék, vagy kutyát vettek a lakásba, mert tudták, hogy előbb-utóbb hazamegy, mert nem bírta elviselni az állatot bent/

Lényeg a szobának nevezett kis lyuk el is készült, persze ezzel a címszóval az egész alsó szint fel lett újítva, nem kell mondanom, hogy kinek a pénzén.
Még a takarítószerre is Anyámtól kérte a lóvét, szóval drága odaköltözés lett belőle. De aki hagyja magát, annak úgy kell, gondoltam én.
Nálunk a körülmények sem voltak olyanok, meg hát én nem vagyok a szíve csücske, akivel együtt lehet élni.

Érdekes, amikor előtte évben a legidősebb nővéremnél volt kicsit nyáron, nagyon tetszett neki a kisváros és a lakás. Azt mondta, hogy ott szívesen élne, mire a nővéremék utánajártak, kiderült, hogy kb. a ház árán ott tudna venni egy kis lakást. Ott elég lenne a pénz rá, míg a nagyvárosban garzont sem kapna.
Mégiscsak közel lenne hozzá, a többiekhez pedig 15 km-re, ami nem nagy távolság.
Anyám kapva-kapott az alkalmon, aztán néztek is lakást, a házra is volt jelentkező, de a vevő hitel- ügyintézése miatt lassabban ment a dolog. Mire odáig jutottak volna, Anyám meggondolta magát, a nővéremet szarba hagyva. Nekünk magyarázott, hogy biztos el akarják szedni a pénzét, őt meg az erdőszélén magára hagynák, stb. Szegény nővérem az ügyvédnek azt lódította, hogy bocsánat, de közben meghalt szegény anyánk, így eltekintett az ügyvédi költségektől. /Azóta is lelkiismeret furdalása van./

Na lényeg az, hogy elkezdődött az együttélése Anyámnak a húgomékkal, ami azt hiszem 6 hónapig tartott. Közben hétvégére el lett a nővéremhez párszor paterolva, mert ugye a bulizáskor ciki volt Anyuka jelenléte.
Mindegy, én ezekbe nem szóltam bele, mert úgy gondoltam, ha Ő vállalta, akkor csinálja, mert Anyám természete sem volt rózsás éppen, nagyon nehéz természet volt szegény, ami a majd 84 év alatt mit sem változott, de nem is igyekezett változtatni rajta.

Szóval eltelt fél év, aztán egyszer csak nagy összeveszés, Anyám hazaköltözött. De mire mindenki észbe kapott volna, már a középső nővéremhez cuccolt, aki a "legszebb" volt közülünk, mert ugye rá hasonlított. Igaz a sógorom a saját fülem hallatára mondta a nővéremnek előtte 1-2 héttel, hogy jó, jöhet Anyád hozzánk, de lehetőleg úgy intézd, hogy akkor, amikor nem vagyok itthon.
Ahhoz képest, kb. 10 nap után, Anyám hozzájuk költözött. A legidősebb nővéremmel, akivel napi kapcsolatban álltak, ingyenesen dumáltak telón, így egész nap szinte be volt kapcsolva, kihangosítva a telefon, attól kezdve kicsit ritkulgattak a beszélgetések. Persze ez érthető is volt, legalábbis akkor mi úgy gondoltuk, hisz Anyám sok idejét lefoglalta a nővéremnek, kiszolgáltatta magát, ugráltatta, de azért eléldegéltek együtt. Amikor meglátogattam Anyámat náluk, akkor is éppen, "na hami-hami kisbaba, tessék megenni a finom papikát" szöveggel biztatta Anyámat a kajálásra.Ezt a gügyögős stílust a gyerekeimnél sem játszottam el sohasem. Nem szerettem! Persze közben nem gyerekpapit etetett vele, hanem jó kis székelykáposztát./gondolom a gyomorkímélő fajtát/
Aztán érdekes dolgok történtek, a nővérem azt állította, hogy Anyámnak Parkinson-kórja van. De soha nem remegett a keze, kivéve, ha ideges volt néha valamiért. Na mindegy, elég kiművelt volt a nővérem ezen a téren, Ő maga is rokkantnyugdíjas.
A legidősebb nővéremnek panaszkodott, hogy nagyon kell fűteni Anyám miatt, ezért a nyugdíja is elmegy így, pedig nem kevés a nyugdíja, 115 ezer forint. Arról nem is beszélve, hogy Anyám szinte hidegben volt otthon mindig, nem is nagyon szerette a meleget. Annyira spórolt, illetve szerintem ez már szarrágás, de mindegy. Azt is biztos azért tette, hogy valakiket jobban tudjon segíteni.

Egyszer csak pár hónap elteltével, Anyám bekerült a Megyei Kórházba, ahol többször is meglátogattam.
Béltükrözésre vitték be, de állítólag nem tudták megcsinálni Nála, mivel többszöri bélátmosás után sem volt járható az út, közben napokig enni sem kapott, teljesen legyengült a szervezete, nővérem szerint félre is beszél sokszor.
Mondjuk ezt ottjártamkor nem tapasztaltam, csak azt, hogy gyenge volt az éheztetés miatt, és kiszolgáltatott, mert amikor bekerült, pelenkába tették, ami aztán soha nem került már le róla!

Egy heti kórházi kezelés után, már nem is tudom hogyan, melyik nővéremtől tudtam meg, hogy ne menjek be, mert lekerült Sellyére, /lakhelye/ otthonba. Mivel a nővérem nem tudta vállalni a vele járó gondozást, pelenkázás, stb.
Semmi különös nem is lett volna a dologban, de a legidősebb nővéremmel amikor beszélgettünk, kiderült, hogy hazudott nekünk, mert még Őt kérte meg arra, hogy a kisvárosban telefonálgasson, hogy talál-e otthont, mert mégiscsak közelebb lenne hozzánk,aztán később pedig azt mondta neki, hogy felhívták Sellyéről, el lett intézve az otthon Anyámnak.
Közben nekem meg azt mondta, hogy lent voltak Sellyén, intézkedtek, stb.
Aztán még azt is mondta, hogy csak Ők tudnak intézkedni, mert Anyám megbízta őket, ügyvédet és közjegyzőt hívattak a kórházba hozzá, hogy mielőtt még leviszik, végrendelkezzen és velük megcsinálja a megbízást.

Most már úgy gondolom, hogy a béltükrözés sikertelensége miatt az orvos közölhette velük, hogy komoly gond van, ezért hívattak hozzá olyan hirtelen ügyvédet és közjegyzőt.
Szerintem, ha nem tudják megcsinálni a tükrözést, akkor csak úgy nem hiszem, hogy kiengednek valakit, amíg a végére nem járnak, hogy mi lehet az ok. De lehet, hogy tévedek!

Persze mondta nekem és az idősebb nővéremnek is, hogy majd felolvassa, hogy mi áll a megbízásban, de erre nem került sor. Amikor a nővérem kérte, hogy olvassa már el, azt mondta, hogy már nincs nála a papír. Szóval érdekes volt, de a lényeg még ezután következett ugyanis kb. két hete volt lent Sellyén, amikor gondoltam, hogy lemegyek és meglátogatom, egybekötve a mindenszentek előtti temetőbe menésemmel.
A nővérem, aki Anyámat odavitte, mondta, hogy lejön velem, később meg azt is, hogy a férjével együtt jönnek le, csak szóljak mikor megyek.

Úgy döntöttem, hogy nem szólok neki, minek szóljak, van kocsijuk /Anyám pénzéből, mert érdekes módon a temetésre szánt pénze eltűnt. Nem beszélve arról, hogy hányszor voltak lent, de egyetlen egyszer sem kérdezte meg, hogy lemennék-e velük.
A húgom szerint 700ezer forinttal jött el Anyám tőlük, de mire a nővéremhez került, állítólag nem volt egy vasa sem. De a nővéreméknek rögtön lett új kocsijuk, gondolom Anyámtól. Ezt Anyám is megerősítette, mert amikor meglátogattuk, mondta is, hogy nem a temetési pénzét adta Nekik, de nem cáfolta, hogy adott, meg azért vettek kocsit, hogy ezentúl mindenhová Ők viszik majd, hogy ne kelljen mentővel zötykölődni! Nem is gond, hogy adott kocsira nekik pénzt, hisz annyit elárult a nővérem, hogy ezért nekik kell majd eltemettetni. De mint ez később kiderült, a papíron már úgy lett ügyvéd és közjegyző által rögzítve, hogy minden költségüket levonhatják a ház árából. Magyarul: dupláznak! Sőt ők adhatják el a házat, mi több, a házon a zárat is lecserélték, mint holmi idegenek, be ne merészkedjünk.

Szóval a lemenetelem előtt úgy gondoltam, szólok az idősebb nővéremnek, akinek térdprotézise van, ez miatt nehezen jár, csak bottal tud közlekedni, hogy jöjjön le velem, ha van kedve.
El is mentünk, és borzalmas látvány volt számomra az otthon. Nem normális emberek között volt Anyám, valami szedett-vedett hálócuccban, pedig a nővéremék sok mindent vásároltak Neki.
El kezdett panaszkodni, hogy nem szeret itt lenni, szeretne közelebb lenni hozzánk. Mondtam, hogy utána nézek, hogy mit lehet tenni, hogy a városba kerülhessen otthonba.
Említettem a nővéreknek, hogy kár, hogy nem lehet telefon Anyámnál, hogy tudjunk beszélni. Mire mondták, hogy dehogynem lehet, csak ne drága telefon, mert nem tudnak felelősséget vállalni érte.

Érdekes módon, a nővérem, aki ide helyezte, azt mondta, hogy nem lehet nála telefon, ez a szabályzatban benne van.

Megígértük Anyámnak, hogy otthon megnézzük a telefonját, mert Ő állítólag a konyhaszekrény fiókjában hagyta. A szomszéd néninél volt a ház kulcsa, kicsit fura volt, de azért oda adta, hogy bemenjünk.
Azt is mondta Anyám, hogy ha kell valami a házból, vigyük el, mert Ő már haza úgysem fog menni.
A nővérem mondta, hogy úgyis ágyat terveztem venni a lányomnak, vigyem el azt, amit Anyám akkor vett, amikor a húgomékhoz költözött.

Megnéztük, tényleg jó állapotú volt, és meg is beszéltük, hogy lejövünk érte, mert itt úgyis megenné a penész. Sajnos nagyon vizes a ház, semmi szigetelés, régi padló, stb. /Annak idején, amikor mondtam Anyámnak, hogy összefogunk és leszigeteljük, lebetonozzuk, - mire azt mondta, hogy persze, hogy többet örököljetek!/ Na ezek után nem is feszegettem ezt a témát többé.

Na lényeg az, hogy másnak fogtuk magunkat és utánfutóval lementünk az ágyért. A telefont nem tudtuk bevinni, mert ugye nem volt a fiókban.
Amikor bementünk Anyámhoz, elég furcsa volt, teljes változáson ment keresztül. Mint aki agymosást kapott.
Közölte, hogy a nővéremmel is meg kellene beszélni ezt az ágytémát, mire én furcsálló megjegyzést tettem. Ugyan már, nem vagy félkegyelmű, hogy ne rendelkezhess a dolgaid felett, de Ő azt mondta, hogy a nővérem rendelkezik a holmijai felett.
Erre csak az a gondolat jutott eszembe, hogy örökösödési szerződést kötöttek? Mert ugye érdekes, hogy a nővérem nem közölt senkivel semmit.
Mindenesetre én felhívtam akkor este a nővéremet, amikor hazaértem és mondtam neki, hogy elhoztam az ágyat, úgy gondoltam elég Anyám beleegyezése, hisz az övé a cucc.
Nem szólt rá semmit. De én még mondtam azt is,hogy mivel Ők intézkedhetnek, jelentsék be Anyámat a városba, hogy itt kérvényezhessék az otthonban való elhelyezést számára, mert a látogatás alkalmával Anyám panaszkodott a körülményekre, amin nem is csodálkozom.

Volt egy kis mellébeszélés, hogy meg kell várni az agyi CT-t, stb. Na mindegy, mondtam az idő megy, azzal nem veszítünk semmit, ha be van jelentve és kérvényezve az otthon, mert úgy gondoltam, hogy ezen a helyen teljesen leépül.
Persze én akkor még nem gondolkodtam el azon, hogy azt mondta pár hete a nővérem viccesen, hogy azért jobb neki Sellyén, mert akkor nem kell hullaszállítást fizetni majd.

Másnap viszont nagyon kiakadtam, amikor az idősebb nővérem sírva hívott fel, hogy a nővérem felhívta, a sógorom pedig a háttérben üvöltözött, hogy milyen partizánakciót csináltunk mi az otthonba, mert miattunk nem hozza be a mentő, nekik kell lemenni érte esőben /kocsival/.???
És hogy én mit akartam aláíratni Anyámmal??? Meg majd engem is felhívnak, hogy jól lecsesszenek!

Megmondom őszintén, se köpni, se nyelni nem tudtam. Lestem, mint a fülesbagoly.
Vártam a hívást, összeszedtem a gondolataimat, hogy ne veszekedve osszam ki őket, hogy rávilágítsak, hogy milyen gátlástalan játékot játszanak.
Nem volt rá szükség, mert nem telefonáltak. Gondolom kielégülést hozott számukra, hogy a nővéremet lecseszhették, engem meg ismernek és nem volt bátorságuk felhívni.
Kb. két hónap telt el így, aztán egyszer mielőtt munkába indultam, hívott, hogy tudom-e, hogy Anyám kórházban van?
Honnan tudnám? - kérdeztem én, hisz már lemenni sem merek hozzá, nehogy valami káosz legyen.
Teljesen kisajátították Anyámat, hát akkor legyen, engem nem érdekel, eggyel több fájdalom az embernek már nem számít.
Persze megkérdeztem Tőle, hogy mi is volt a múltkori, hogy a nővéremmel üvöltöztek, hogy én mit akartam aláíratni, stb.
Hát most ne idegesítsük fel egymást, volt a válasz, de nem hagytam magam, és közöltem vele, hogy nem én írattam alá anyámmal valamit, hanem ők, és talán úgy illett volna, hogy a testvérekkel esetleg megbeszéljük, főleg azzal akivel napi szinten beszélőviszonyban volt.
Kicsit ideges lett, de azért befejeztem az osztást. Mondtam, hogy nem érdekel az, hogy mit csináltak, de attól kezdve, hogy be lett vágva a kórházba Anyám, teljesen leépült. Aztán erre még az otthon is rátett.
Lényeg azóta nem beszéltünk, csak egy köszönés erejéig a temetésen.

Szóval Anyám bekerült a kórházba, bélelzáródással megműtötték. A hasfalán kivezették a belét, de nem nyúltak máshoz, mert tele volt daganattal. Ezt is a nővérektől tudtam meg, mert a nővérem egyenlőre csak annyit mondott, hogy polipja van.
Aztán amikor éppen magánál volt Anyám, mert elég sokszor félrebeszélt, akkor is mindig mint a hülye gyerekkel beszélt hozzá, igen Anyukám, hamarosan teljesen felgyógyulsz, felerősítenek, hazajössz hozzánk és ott laksz velünk életed végéig.
Ilyenkor elgondolkodom, hogyha tudta volna Anyám, hogy 3 hete van hátra, akkor is maradt volna a végrendelete az, amit a nővéremék csináltattak vele?

Nem tudom, hogy mi van a végrendeletben, még nem volt hagyatéki tárgyalás, de van egy kis sejtésem.
Jó buli volt, 3-4 hónapi ottlét után kórház, otthon, szegény nem sokat élvezhette az "otthon melegét" .
A legfiatalabb nővéremet meg sem említettem nagyon, eléggé kívül állt a dolgokon, aztán a temetés után hárman beültünk Sellyén egy kávéra. Elbeszélgettünk, de érdekes módon mindenkiben tüske maradt. Mondta, hogy jó lenne, ha az öt testvér jóban lenne, de szerintem ez nem fog menni, mert az a tüske már igencsak elhatalmasodott. Ezt talán ki sem lehet beszélni magunkból!
Mindenesetre Ő és a húgom a nővéremnél próbálkoznak szerintem, mert úgy gondolják, hogy talán csurran-cseppen. Főleg azok után furcsa, hogy a húgom, amikor megtudta, hogy Anyámmal valamit aláírattak, akkor nekünk kicsattant, hogy feljelenteti az orvost, akivel kezeltették Anyánkat, mert nem is igaz sok minden, ők már csak tudják, egészségügyben dolgoznak, stb. Kihasználták csak anyánkat, mondta éppen ő, szóval érdekes reakciója volt.
Aztán most mégis arra húznak, ahol hasznot remélnek!
Hát én a legidősebb nővéremmel kívül maradtunk, a nyalás mindig is távol állt tőlünk! Nekünk a lelkiismeretünk tiszta, igaz nem sokra megyünk vele, de talán majd egyszer ha odakerülünk, akkor nem kell szembeköpnünk magunkat!