Régóta használok VMware-t a gépeimen, de egy ideje elkezdtem tanulgatni a Hyper-V kezelését, konfigurálsát, meg úgy egyáltalán elkezdtem vele ismerkedni. Szó ami szó én jobban szeretem a HyperV-t használni ha Windows -os gépeket szeretnék virtualizálni. Active Directory tanulása, Microsoft vizsgákra való készülődés stb.

De van olyan eset, amikor szükségem van Linux-ra, virtualizálva. Szeretem a Linux-ot, évekig használtam, az UHU 1.0 idejében kezdtem el használni, vagyis az UHU volt az a disztrib., aminek a hírére úgy éreztem, hogy szeretném kipróbálni. Aztán Volt egy darabig debian őrület, Gentooo (pfffff) na az volt a szép. 3 hétig települt a 1600-as celeronra, 512MB-RAM Kellett nekem Stage 1-ből KDE-t telepíteni Agyament világ volt. Reggeltől estig Linux piszkálás. Szerettem. Aztán a Windows 7 megjelenésével ismét visszacsábultam MS platformra. Működik, stabil, gyors, amire használom, az összességében számomra kényelmesebb. Azóta persze már Win8. Tisztább, szárazabb, biztonságosab érzés. Még a bizonyos frissítő keddeken is. !!!Nem flame, vicc!!!! Mindegyik jó, de legjobb a kocsmában...

De ennyi kitérő elég is

Szóval azt szeretnénk, hogy VMware és Hyper-V egy gépen használható legyen. Először a rossz hírt mondom. VMware Workstation (nekem ehhez van licenc-em) és Hyper-V együtt NEM képesek elfutkorászni. Az a rohadt Hypervisor amit a Hyper-V használ, böki a VMware csőrét. Alapvetően vagy ezt installálod, vagy azt. Döntsd el, használd. Eldöntöttem, használni akarom mind a kettőt. Linux-ra ritkábban van szükségem, és többynire nem akkor amikor Windows-os rendszerekkel kell dolgoznom. Hyper-V nem jöhet szóba, kell az USB Support service. Kell, mert Linux alatt van, hogy WiFi hálózatok WPS és egyéb sérülékenységeit akarom bemutatni a vezérkarnak, olyankor jól jön egy külső USB wlan..... and so on...

De az a nyavajás VMware nem indul, ha automatikusan betöltődik a Hypervisor (az MS féle). Na ezt kell bootoláskor ki/be kapcsolhatóvá alakítani ahhoz, hogy eltudjuk követni a szentségtörést. Sajnos így is csak az lesz az eredmény, hogy restart után a boot menüből kilehet majd választani, hogy akarunk e VMware-t használni vagy nem. Ha VMware-t használunk, akkor a következő restartig nincs Hyper-V az biztos. És így tovább. Annyi baj legyen. Hetente kell egyszer egy Linux, ennyi belefér. Több mint a semmi. Natívan meg kell a fenének 20 partíció meg a fejfájás ami a a kétlaki élet velejárója. És akkor megint ugyan ott tartok...

Addig biztos, nem tudjuk a VMware-t telepíteni amíg nem állítjuk be a Hypervisor tiltását. Persze abban az esetben ha a VMware már telepítve van a gépre.

Nyissunk egy parancssort rendszergazdaként, és gépeljük be, hogy bcdedit /enum majd ENTER

Görbüljönk az utolsó sorhoz. Az ott a baj. Hypervisorláncstájp AUTO.

A következő lépés, hogy lemásoljuk az alap rendszerünk teljes boot bejegyzését, és csak ezt módosítjuk a beállításokban, + adunk neki egy új nevet a könnyebb azonosíthatóság nevében, és hogy hajnalban 10 sör után hazatérve Mitnick-nek érezve magunkat is boldogan tudjunk VMware-t futtatni ha akarunk és szétbombázni úgy mindent, hogy másnap magunkhoz "térve" azt fogjuk hinni, hogy a CIA járt a számítógépünkben.

Még összesen kb 4 parancsot kell begépelnünk a célig. Már az első kész. Najó azért most belendülünk.

Másoljuk le az alapértelmezett rendszerünk bcdboot bejegyzésést.
bcdedit /copy {DEFAULT} /D “MS Hypervisor OFF”

Ezzel a paranccsal annyit tettünk, hogy duplikáltuk az alapértelmezett {default} bejegyzést, csak az új bejegyzésnek "MS Hypervisor OFF" nevet adtunk, hogy majd megtudjuk különböztetni bootoláskor őket.

Most az újonnan létrehozott másolaton kapcsoljuk ki a Hypervisor-t. Az azonosító (identifier) bepötyögésére nagyon figyeljünk oda. Bármikor megtudod nézni az azonosítót a bcdedit /enum parancs begépelésével. Ez már értelem szerűen most mind a két bejegyzést listázni fogja, nekünk az kell amelyik nem {default}. Értelem szerűen cseréljük ki a karakter sort a mi bejegyzésünk azonosítójára.... És akkor a parancs:
bcdedit /set {bfb69aa7-59f0-11e2-807a-b148fc24606c} HYPERVISORLAUNCHTYPE OFF

Ha az operáció kompletted szákszeszfull akkor minden OK. Elvileg.
Nézzük meg, hogy mit alkottunk egy bcdedit /enum /v parancs begépelésével.
Ami egyelőre fontos, hogy állítsuk be az alapértelmezetten használni kívánt beállítást. Én a Hypervisor AUTO -t használom alapon, és az OFF opció az alternatív.

Így tudjuk beállítani a megadott {azonosítóval} alapértelmezettnek a kívánt opciót.
bcdedit /default {bfb69aa7-59f0-11e2-807a-b148fc24606c}

Ha minden OK, nagy baj nem lehet. Reboot után látni fogjuk az új bejegyzést a boot menüben amit ha kiválasztunk akkor nem fog elindulni (a rendszer? ) a Hypervisor.

Zipped version:

bcdedit /enum
bcdedit /copy {DEFAULT} /D “MS Hypervisor OFF”
bcdedit /set {ide ird a boot bejegyzes azonositojat} HYPERVISORLAUNCHTYPE OFF
bcdedit /default {ide ird a boot bejegyzes azonositojat}
bcdedit /enum /v

Szerk: Jah még annyit, hogy a leírásra gari nincs. Nálam működik, legyél óvatos. Meg tél is van, sál, sapka copyright etc...