Szóval, az előző bejegyzésben, melyben leírtam a Giulia leszállításának történetét, említettem, hogy egy ponton már komolyan fontolóra vettem, hogy más autót veszek, annyira kezdett kilátástalannak tűnni a helyzet.

Nagyjából ismertem az alternatívákat, az autós világgal eléggé képben vagyok. De meg kellett "szondázni" magam, hogy mi az, amire ugyanúgy rá tudnék kívánni, mint az Alfára és amiért ki tudnék adni ennyi pénzt, anélkül, hogy megbánnám.

A C8 Corvette mindig izgatta a fantáziámat. Amerikában ez egyébként egy árban van a Giulia Q-val. A jelenlegi generációval most először középmotoros lett az autó és nagyon jó a sajtója is. Gyakorlatilag egy olcsósított Ferrari. Igen ám, csak hogy az EU-ba még mindig nem jutott el hivatalosan, amiket meg hirdetnek az öreg kontinensen, az szürkeimport, és az áruk 35-50%-kal az Alfa felett van. Megnézve egyébként más USA autókat is, melyeket hivatalosan is forgalmaznak az EU-ban, ez az árlépcső ott is megtalálható, szóval később sem várhatók olcsó C8-asok itt. Ezt így tehát akkor egyelőre kihúzhattam a listáról.

Nézegettem még más amerikai izomautókat, Dodge Challenger, Chevy Camaro vagy az 5.0 Mustang GT-t, de egyiknél sem kezdett birizgálni semmi belülről. Ajánlották még a Lexus-okat, az RC-F-et és az LC 500-at is. Az előbbi egyáltalán nem fogott meg, de azért az utóbbiban láttam egy kis fantáziát... de sajnos nem eleget. A Távol-keleti vonal így le is zárult, Nissan GT-R és hasonlók szintén nem izgattak.

Nézegettem a Porsche-t is, de ott ebben az árkategóriában csak a belépő szintű Cayman-ok voltak, annál viszont nagyobb tűzijátékra vágytam.
Adódott tehát a német "prémium trió" (ahogy nevezik őket), Audi, BMW, Mercedes. Audi kilőve, egyáltalán nem jön be. Mercedes? Hát, nem rossz, de azért árban 10-20%-kal feljebb pozícionálja magát és annyira azért nem fog meg. Hozzá kell tenni, hogy aztán később láttam egy C63S AMG-t élőben, na akkor revideáltam a nézeteimet, ez kurva jól néz ki.
Maradt tehát a BMW, ami talán a legszimpatikusabb volt a háromból. Hátsókerekes történelem, vezetési élmény fókusszal. Tavaly év végén mutatták be a G80/G82 M3/M4-et. A megosztó, "hódpofájú" BMW-t.
Ízlés kérdése, nálam nem volt azonnali deal-breaker az orr kialakítás. A rendszámot persze nem középre, hanem oldalra kell felhelyezni és el kell rá intézni a kis formátumút, de engem egyébként a króm lökhárító nélküli '71-es Camaro-ra emlékeztet halványan, amit imádtam. Úgy döntöttem, hogy az M3-ra kérek egy ajánlatot, lássuk mit adnak.

A BMW konfigurátorban össze is raktam egy a Giuliához hasonló konfigot, bár ez jóval magasabban (+4M) indult árban, mint az Alfa. A legdrágább extrákat így ki is kellett hagyni, mint a karbonfékek vagy a karbonülések. Persze a BMW még így is tudott alapáron vagy kérhető extraként olyan dolgokat, amik az Alfánál egyáltalán nem voltak elérhetők, pedig tudtam volna értékelni. Pl. a head-up display, a parkoló asszisztens + (ami a 360°-os kamerának egy sokkal komolyabb változata) vagy a lézerlámpák.

Több helyre is elküldtem az ajánlatot, viszont a legjobb is 12% körüli engedmény volt a listaárból, ami meglepett. Azt hittem a német gyártók jobb ajánlatot tudnak tenni. Az Alfánál a leggyengébb ajánlat volt 12%...
Szóval annyira nem lobogott fel a tűz bennem, hogy kéne egy BMW, de az egyik kereskedő azonnal azt kérdezte, hogy mikor megyek tesztvezetni, mert van egy M4-esük. Oh, micsoda vásárló csalogatás, így kell ezt csinálni. Az Alfánál valószínűleg akkor sem adtak volna tesztvezetési lehetőséget, ha én kérem.

Megbeszéltünk egy időpontot. Közben egy lánnyal akkor már találkozgattam vagy 2 hónapja, volt valamennyi affinitása a kocsikhoz, gondoltam ez egy randinak is jó lesz. Bekérdeztem a kereskedőt, hogy tudunk-e ketten is tesztvezetni, mert ha megveszem ezt, akkor a barátnőm is fogja majd sokat vezetni, aztán jó lenne, ha ő is ki tudná próbálni (nyilván próbáltam azt a benyomást kelteni, hogy ez már egy komoly kapcsolat. Azt mégsem mondhattam, hogy van egy csaj a Tinderről, akit dugok 2 hónapja, aztán elhoznám, hogy megtiporja ő is a bajort ). A kereskedő mondta, hogy persze, nem probléma.

A megbeszélt időpontban ott is voltunk. A tesztautó egy fehér M4 volt, szinte minden extrával. Karbon fékek, karbon ülések, belül is szinte minden benne volt ami feláras. Ennek inkább a 40-hez volt közelebb a listaára, mint a 35-höz. Beültem, csajszi hátra, a kereskedő/eladó, aki amúgy egy huszonéves, fiatal srác volt, mellém. Beállítgattam mindent, aztán indulás.

Nehéz érzéseket, meg benyomásokat leírni, de érződött, hogy nagyon komoly autó. A kormány annyira nem jött be, mert nagynak és vastagnak találtam, de egyébként jó volt a sportülés, a beltér tükrözte azt a sportosságot és "ragadozóságot", amit a kocsi külseje.

Kifordultunk az M5 bevezetőre, a besorolás nem jelentett problémát, csak megvillantottam az indexet és már nyitották is a sort. Hát igen, az ilyen autóknak van egy ilyen előnye...
A pályán kifele volt azért forgalom, arra elég volt, hogy kicsit szokjam a kocsit, mielőtt odalépek neki. Aztán elkezdtek ritkulni az autók, a belsőből eltűntek mellőlem, jöhetett a külső sáv előzése. Váltófüllel egyet vissza, gázpedálra rárúg, puff, a farát azonnal odébb tette 30 cm-vel, rendesen birkózni kellett a kormánnyal, hogy egyenesbe rakjam a belsőben a kocsit. Na, ez már valami, mégiscsak 510 lóerőt tud kipréselni magából ez a sorhatos. A belsőben, egyenesben még egy visszaváltás és nagy gáz: a seggét megint iszonyúan elkezdte riszálni, felbőgött a motor, ordított a kipufogó és dühös lendülettel lódult meg a kasztni. A kerámiafékeket nem kell simogatni, úgyhogy rövid féktávot vettem és nagyot rúgtam rá a következő pirosnál. A srác mellettem mosolyogva tűrte a dolgot. Mondom ez jó lesz, nem izgulja túl. Tudja, hogy, ha egy ilyet el akar adni, ezt engedni kell, mert úgyis így fogják vezetni később.

Az M5-ről átmentünk az M51-re, egészen a dunaharaszti OMV kútig. Egy körülbelül 10 km-es próbaútra számítottam, de ez csak odáig majdnem 20 km volt. Megint elismerően bólintottam, ezek megadják a módját. Ott csajszimmal helyet cseréltünk, kicsit állítgatta az ülést meg a kormányt, majd elindultunk visszafelé. Én írtam alá a felelősségvállalást mindkettőnknek, szóval kissé izgulhattam volna, de úgy voltam vele, hogy majdcsak tudja mit csinál.

Az első kanyar után, ahogy kiértünk a kútról, adott egy akkora gázt, hogy mindenki belepréselődött az ülésbe, majd a körforgalom előtt fékezett egy övbefeszítőset. Mondom oké, nem szégyellős. Hátul már kissé félelmetesebb érzés volt a seggriszálás, mint a vezetőülésben, de azért nem zavartattam nagyon magam. Visszafelé is tiporta rendesen az autót, látszott is rajta, hogy élvezi nagyon. A kereskedő srác meg is jegyezte, hogy neki már sok dolga nincs, majd a barátnőm rá fog engem beszélni erre az autóra.

Amikor visszaértünk a telephelyhez, egy hátsó szervizúton még csináltunk egy padlózós állórajtot olyan 120-ig. Nem vádolható azzal a kocsi, hogy nem tudja kiszorítani a levegőt a tüdőből.

Még kicsit körbenézegettük az autót, csináltunk pár képet, aztán elköszöntünk azzal, hogy majd 1-2 héten belül jelentkezek, hogy mire jutottam. Persze, akkor már tudtam, hogy nem lesz rá szükségem, mert 2 nappal előtte szólt az Alfás kereskedő, hogy végül csak legyártották a kocsit. Ettől függetlenül erre kíváncsi voltam, már csak összehasonlítási alapként is, szóval nem akartam visszamondani a tesztvezetést.

A csajszim is odavolt az élménytől. Azt mondta, hogy nem érzi azt, hogy nagyon kéne neki ez az autó, de valahogy mégis felizgatta a dolog, úgyhogy menjünk most már haza szexelni. Oké, nem is húztam tovább az időt, lett is egy kurva jó éjszakánk nem tudom hány szeretkezéssel, már nem számoltam. Azon nevettem, hogy azt mondta, hogy nem tudja miért van ez, ettől kicsit olyan "hülyepicsá"-nak is érzi magát, de mégis így hat rá. Mondom, édes, ezt nem neked kell tudnod, elég ha az autógyártó tudja, hogy mik a triggerpontok. Neked csak át kell élni

Aztán, ahogy egy kicsit leülepedett bennem a dolog, éreztem, hogy nekem ez az autó akkor sem kéne, ha még mindig nem lenne legyártva a Giulia. Eleinte nem tudtam megfogalmazni, de aztán rájöttem, hogy mire hasonlított a vezetése. Olyan volt, mint, ha fizettem volna egy (minőségibb) kurvának, aki magát dobálva, hangosan sikoltozza szex közben a nevem. Rohadt jó érzés, de azért valahol belül tudod, hogy nem te vagy ennyire jó... Ez az autó is ilyen volt. Riszálta a seggét, de nem azt éreztem, hogy ez ténylegesen az autó dinamikája lenne, inkább csak színház. Elengedte kicsit, aztán az elektronika megfogta. Szerintem még a riszálásra is rásegített. Hogy azt hidd, mekkorát vezetsz és hogy tudod fogni. Aztán meg közöd nem volt hozzá, a mátrixban voltál és gondoskodtak rólad.
Nem, nem erre vágytam. De azért nem hagytam volna ki semmiért, nagyon jó élmény volt. Szóval, köszi, BMW-sek