Üdv mindenkinek újfent!

Hát itt a karácsony, és megint a vásárlások vásárlása, és ha már azt hittük, hogy mindent megvettünk, akkor kiderül, hiányzik ez vagy az, aztán meg az derül ki, hogy az nem is jó, az ez meg már régen megvan az illetőnek, ezért rohanjunk venni egy másik ez meg azt, a korábban vett ez meg azt meg elhasználjuk, vagy éppen fel, például egy névnapra és/vagy születésnapra és/vagy esküvőre.
Hujj, így megy ez ilyenkor...

Az igazat megvallva, meglepetések is érhetik az embert...és nagyon is morcos lettem egyik "kiemelkedő" áruházunkban. Történt, hogy megpillantottam a 24 sorozat hetedik évadát az egyik polcon. Már az felháborító volt, hogy álltak a polc előtt, ez, bevallom, annyira felmérgesített, hogy kúszva közelítettem meg, majd a játékosztályról kölcsönvett műanyagpisztollyal a kezemben próbáltam utat törni magamnak. A sokk akkor ért, mikor mindenki valami herripótter dévédét tömködött a kosarába. A 24 meg csak ott árválkodott...Néztem a másik lemez borítóját, valami gülü fejű tudálékos orca pirított kifelé a műanyag borításból, hirtelen nem is tudtam mitévő legyek...

Az egyik anyuka lelkesen telefonált, vélhetően a fiának, bár erre mérget nem vennék, hogy akkor most ez jó lesz-e. Én közben megpróbáltam a hetedik évadot leemelni a polcról, de a nő ekkor rácsapott a kezemre. Nofene! Kezd izgalmas lenni a helyzet, gondoltam. Ekkor laza mozdulattal a nyakának szegeztem a műanyag pisztolyt, erre ő felsikoltott, a lemez kiesett a kezéből, tekintete rám szegeződött, majd a lefelé hulló lemezre, én meg csak néztem őt árgus tekintettel, a pisztolyt határozott mozdulattal markoltam továbbra is, a lemez közben tovább esett, én a másik kezemmel a 24 után nyúltam - Jack büszkén pislantott rám a borítóról -, a nő ismét sikoltásra nyitotta a száját, én azonban rámordultam, hogy csittttt, erre ő csuklott egyet, a lemeze már majdnem a földig ért, én eközben a lemezt egy fonákmozdulattal a kosaramba repítettem a hátam mögé, melyet a kúszás alkalmával a polc sarkánál hagytam, majd lassú léptekkel elkezdtem óvatosan hátrálni, közben mutattam a nőnek, hogy csitt-csitt, és a lemeze leesett végleg, ott bucskázott a földön, a hölgy már-már könnybe lábadt szemekkel követte, a telefon kiesett a kezéből, s nagy hirtelen egy hatalmasat sikoltott. Én a pisztolyt eldobtam, mint Michael Corleone az olasz vendéglőben (la trattoria), és a kosárra vetődtem, hogy elmeneküljek a zsákmányolt évaddal a birtokomban.

Ekkor két biztonsági őr toppant elém, komolyan mondom, Logan elnök testőrei sem voltak ekkora gorillák, és kérdőre vontak, pontosabban mondva vonszoltak egy titokzatos ajtó felé. Szemmel láthatólag úgy hitték, én tolvaj vagyok, és épp lopni készültem Jack parádés sorozatát, és hiába próbáltam magyarázni nekik, hogy nem, nem történt itt semmi tolvajlás, erre egyikük elém tolta a műanyag pisztolyt, hogy most ez akkor micsoda, én meg tajtékoztam, és bántam a napot, hogy elhajítottam, Clemenza is csak hülyeségeket beszélt a Keresztapában, és már épp azon gondolkodtam, milyen ősi japán lábmozdulattal fogom magam kiszabadítani, mikor csörgött a vekker.

Basszus. Talán nem kéne harmadszor is megnéznem ezt az évadot...
Viszont egy tanulsága volt a dolognak.
Gyerekek, ha kezd gubanc lenni, legyetek olyanok, mint a rossz szappan: ne habozzatok!