Üdv mindenkinek!
A MATT elnevezésű túlélőtúrával szeretnélek titeket megismertetni.
Először is szeretném leszögezni, hogy nem vagyok profi, nem vagyok túramániás. Félévente ha egyszer beficcen egy kis gyalogtúra. (Akkor is inkább kényszerből.)
Ennek ellenére megtetszett a MATT és szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat, élményeimet hátha más is kedvet kap hozzá.
Először is nézzük, hogy miből áll a túra. (A gyalogláson kívül):
A lényege hogy minden csapatnak van 20 órája hogy minél több pontot összegyűjtsön. (22:00-18:00-ig)
Ez abból tevődik össze hogy van kb 50 pont (jelenleg) amiket meg kell találni ezen felül van kb 5 őrzött pont is ahol különféle feladatokat kell teljesíteni
A nehézségek sora ott kezdődik, hogy a pontokat melyeket érinteni kell csak a verseny kezdetekor adják át nekünk egy papiroson.
Ezután meg kell tervezni az útvonalat. Ez eléggé sarkalatos pontja az egésznek.
Először is nem olyan egyszerű megtalálni őket a térképen. Rengeteg idő rámehet.
Másodszor meg kell tervezni a lehető legoptimálisabb útvonalat. Ez azt jelenti hogy a lehető legnagyobb pontszámot össze kell gyűjtenünk úgy, hogy még időben visszaérjünk mivel ha túllépjük a 20 órás keretet azért pontlevonás jár.
Hogy még nehezebb legyen megtervezni az útvonalat a kijelölt pontok különböző értékűek. Szóval jobb ha már az elején összeszedjük magunkat mert a tervezés rengeteg értékes időt elvehet és ha az útvonalterv hibás akkor gyalogolhatunk megállás nélkül akkor sem fogunk jó helyezést elérni.
Ezután következik a többi nehézség.
Eleve megtalálni egy pontot sokszor nem olyan egyszerű. Könnyedén elgyalogolhatunk mellette, anélkül hogy észrevennénk.
Aztán sok pontnál található valami fejtörő. (Ezt is a verseny kezdetekor adják oda egy lapon) Néha ezek bizony megizzasztják az embert.
Számolnunk kell azzal, hogy az értékesebb pontok azért értékesebbek a többinél mert nehezebb bekaszálni az érte járó kreditet pl: egy hegycsúcson van, nehéz megtalálni vagy esetleg egy jófajta fejtörővel kell ott megküzdenünk.
Az őrzött pontokon találkozhatunk a szervezőkkel akik személyesen adnak számunkra feladatot pl: erdei állatok nyomainak felismerése, rubik kocka kirakás, régi rajzfilmek beazonosítása, csúzlival való célbalövés stb.
Maga a terep is lehet az ellenségünk. Mivel nagyok a szintkülönbségek ezért bizony legalább négy lábra, három tüdőre és két szívre szükségünk lesz ha nem akarunk félúton elvérezni. És mivel elvégre hegyen zajlik a túra ezért készülnünk kell a sárra is ami igen gyakori jelenség az efféle helyeken.
Az eltévedés is igen gyakori jelenség. De nem kell pánikba esni előbb-utóbb úgy is sikerül kikeveredni valami térképen felismerhető helyre.
És végül, de nem utolsósorban a sötétség is ellenünk dolgozik. Jó lámpa nélkül az esélyeink jelentősen csökkenhetnek.
Miután így nagyjából leírtam a túra menetét ill a nehézségeket egy-két személyesebb dolog következik.
Az első ilyen túra amin részt vettem a legutóbbi volt. (XXII. Börzsöny MATT 2009.04.17 - 2009.04.19)
A barátnőm beszélt rá. Bevallom az elején nagyon tartottam tőle, hogy a képességeimet meg fogja haladni a dolog. Azért mégiscsak 20 órát kell gyalogolni. Még sosem gyalogoltam ennyit egyhuzamban. Végül szerencsére nem kellett szégyenkeznem. A csapatomból én bírtam a legjobban a kiképzést.
Négyen voltunk. Barátnőm, nővérem, legrégebbi barátom és én. A csapatunk neve bermuda-négyszög volt. 87 csapat indult emlékeim szerint (nem biztos). Mi a dicsőséges 52-ik helyezést értük el. Ez szerintem nem is olyan rossz ahhoz képest hogy hármónknak ez volt az első ilyen megmérettetése és hogy a többi csapatban olyan emberek is voltak akik már vagy 20 éve járják a hegyeket és fejből, térkép nélkül nyomják az egészet.
Az első észrevétel ami az erdőben ért , hogy valami jó lámpát vinni kell különben nem lehet látni az útjelzéseket. Szerencsére nálam volt egy jó, de ott szembesültem azzal a ténnyel, hogy az 500Ft-s kínai fejlámpák pont arra elegek, hogy ne bukjunk orra egy barázdában, de egy öt méterre lévő útjelzést simán nem veszünk észre velük.
A második észrevétel az hogy a jelölt utakat csak végszükség esetén hagyjuk el. Jópárszor eltévedtünk úgy hogy rövidíteni akartunk és olyan helyen mentünk ahol nem volt felfestve jelzés. Nemegyszer előfordult hogy ahol a térkép egy kettős elágazást jelölt ott valójában volt vagy öt darab út így találomra mentünk tovább. Szóval inkább tartsuk be a mondást, hogy járt utat járatlanért… 
Na itt untam meg az írást. Majd máskor folytatom.
A következő túra ideje: 2009. október 16-18. (18-án csak eredményhirdetés van reggel, nem kötelező megvárnil)
A nevezési díj csak 2000 Ft, de ebben van szállás és kaja is, valamint mindenki kap valami ajándékot (kb 1000 Ft értékben) pl. pólót, bögrét.
