Történt egyszer réges rég... hát nem tudom belebonyolódjak-e....
Szinte mindenki azt mondja, nem túl hihető a sztori, hogy hogyan is sikerült eltörnöm a kezem egy szép, június 14-i reggelen... A párom szerint az lenne a legjobb, ha azt mondanám, cápa támadás áldozata lettem a Balatonban. Nah persze... A történet azért furcsa, mert velem mindig történik valami. Kb. két héttel a kéztörés előtt a bal hüvelykujjamból majdnem levágtam egy darabot. Érdekes... mindig a bal kezem az áldozat...

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy június 14-én ugyanúgy mentem a munkába, mint máskor, csak kicsit rohantam, mert késésben voltam. Jött a 3-as villamos, pont zöldet kapott és csukta be az ajtót, mikor nyúltam a balossal a kis vaskapaszkodó felé, amire rácsukódott az ajtó és valószínűleg visszahajlította az ujjam, aminek egy akkora reccsenés lett az eredménye, hogy szinte mindenki hallotta a villamoson. Nagy nehezen rábeszéltek, hogy ne menjek dolgozni, hanem nézessem meg, mert túl nagy volt a hangja és igen furcsa szögben lóg a gyűrűs ujjam. A főnököm nem akarta elhinni, mert állítólag nevetve hívtam fel... nem emlékszem ilyesmire, elhatárolódom. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy saját lábon bebattyogtam, röpke 4 órás várakozás után tudtam meg, hogy ezt bizony műteni kell, mert rotációs törésem van. Ez annyit tesz, hogy nem szimplán eltörtem, hanem a törésbe bele is csavarodott a csont, így a műtét nélkül erős deformációval forrna össze a törés, így kaptam két helyes kis titán csavart a kézfejembe a bal metacarpusba (kiokosodtam a pár nap alatt). A csavarok 2mm szélesek, az egyik 9, a másik 10 mm hosszú. Nem mennék bele a részletekbe, az a lényeg, hogy megműtötték, már lent van a gipsz és tornáztatom Tanulság: Ne kezdj a Balatonban a cápákkal

Íme az ízelítő (ha valakit zavar, törlöm a képeket):